Amerikai Magyar Szó, 2000. július-december (54. évfolyam, 27-48. szám)
2000-11-30 / 45. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Nov. 30, 2000 Beolvasztás Elbeszélés Kovácsék módos gazdáknak voltak elkönyvelve falujukban; négy ablakos utcafrontra épített házuk volt, szőlőjük a hegyen, pár hektáros szántóföldjük a határban, tehenek, lovak az istállóban. A lisztfinom sárga homokkal borított és naponta elgereb- lyélt tágas udvaruk két oldalán tavasztól őszig virágok nyíltak. Mégsem lehettek elégedettek az életükkel. A sors másként rendelkezett. Első gyermekük egy kislány volt, 12 évesen fehérvérűségben múlt ki. Most már virággal teleültetett sírjuk is volt a temetőben... A második gyerek sokat váratott magára. Testvér-huga már rég elköltözött, amikor ő megszületett. Az utóbbi időben a gazdát legtöbbször morózus kedvében lehetett találni. A falu áttért a közös gazdálkodásra. A családokat mindenükből kiforgatták, anyagilag paralizált állapotba hozták. Ez volt az oka annak, hogy Kovács arcára ráfagyott a mosoly. Gábor egyetlen fia volt szüleinek. Már zsenge gyerekkorától kezdve, érlelődött benne az az elhatározás, hogy a hét osztály elvégzése után szegre akasztja az iskolatáskát, otthon marad gazdálkodni, folytatja elődeinek foglalkozását. Nem vágyott a városi élet után, szive a falujához húzta. Boldogsága teljes volt, amikor apja oldalán mint kisfiú szántottak, vetettek, ősszel hazahordták a termést. Szépen jövedelmezett a megmunkált föld, a fáradság sokszorosan megtérült. Apjától eltanulta a gazdálkodás minden csinját-bin- ját, most már akár egyedül is elboldogult volna. Katona volt, amikor a szülei levéléből értesült a faluban végbement változásról; a kollektivizálásról. Ettől kezdve senki nem lehetett ura^orsa alakulásának,tervei, célkitűzései keresztülvitelének. Az embereket megfosztották egyéni törekvéseiktől, álmaiktól. Gábor is, még nem is olyan rég álmokat szövögetett: ha majd eljön az idő, feleségül veszi a falu legszebb lányát, Benczik Piroskát, akinek a szoknyája körül még fattyú korában kezdett legyeskedni. A leány szülei nagyon jó módúak voltak, szép hozomány volt kilátásban. Sokszor villant át az agyán, milyen fényes lakodalmat, majd úri-murikat fog rendezni, három nap és három éjjel tartó mulatozásokkal, hajcihőkkel. Aztán egy csapásra a virágos terv dugába dőlt... Mint katona a kaszárnyában rendezett sportversenyeken mindig részt vett. A gerely-hajitást favorizálta. Már mint gyerek szerzett némi gyakorlatot benne. A réten, legeltetés közben időtöltésből egymásnak nádszálakat hajigáltak. Az övé repült a leghosszabb ideig a levegőben. A kaszárnyában már az első edzésen magára vonta a figyelmet, feltűnt tehetségével. O volt képes a leghosszabbra eldobni a gerelyt. A sport-szakosztályt vezető tiszt töbszöri megfigyelés után behívta az irodába. Leszerelés után maradjon bent, kap jó fizetést, lakást, meg lesz mindene amire vágyik, - hangzott az ajánlat. Egy feltétellel, ha beleegyezik, hogy a nevét Kovácsról Covaciura megváltoztassák. Az újonc nem sietett a válaszadással. Este a hálóban az ajánlatról értesítette másik két társát. Egymás mellett volt az ágyuk, lehetett bizalmasan beszélgetni, a többiek amúgy sem értettek magyarul. A két bajtársa városi volt, érettségizettek, jóval magasabb műveltségi szinten állottak mint ő. A bejelentésre a két katonatársa felkapta a fejét, összenéztek. A nyurgábbik, vékony arcú félig szemlesütve a foga közt megjegyezte: be fognak olvasztani. A beolvasztásról Kovács akkor hallott először, de nem volt kedve firtatni, társai ne lássák milyen tapasztalatlan-műveletlen. Nem ment ki a fejéből, gondolataiba temetkezett, napokig forgatta a fejében az a- jánlatot, egymaga próbált eligazodni. Közben teltek a hetek-hónapok, ő meg rendesen kijárt az edzésekre. Teljesítményeit mindig megcsodálták. Rekordokat döntött. Február végén a sportszakosztály tagjait a tornaterembe hívták össze. Az ezredes is jelen volt. Tudomásukra hozták: nemzetközi versenyen való részvételre meghívást kaptak a Egyesült Államokból. A vezetőség három szakosztállyal szándékozik benevezni: súlylökés, gerelyvetés és talajtorna. A keret tagjainak két hét állt rendelkezésre az utolsó simítások megtételére. Meghosszabbították az edzések idejét. Erre az időszakra kalóriadús kosz- tot kaptak, vitaminokat tartalmazó gyümölcsöket. New York-i megszakítással Cleveland nevű városba szólt a repülőjegyük. New York-ba érkezésük után az atléták hat óra kimenőt kaptak eltávozásra a szállodából, hogy ismerkedjenek a világvárossal. Mindenki mehetett amerre akart egyénileg, csoportosan. Kovács, miután társai elszéled- tek, poggyászát lehozta a hotelszobából és kiment az utcára. A tenger felől fújó nedves szél csapott az arcába. Az utca tele volt járókelőkkel, begombolkozott kabátosán nők-férfíak szaporán szedték a lábukat. Mellényzsebéből előkotorta azt a szivarpapir nagyságú cetlit, amin az egyik falubelijének a telefonszáma volt. Az egyik utcai telefon-fülkében feltárcsázta a számot. A szive a torkában vert, vajon otthon van e az illető? Szerencséje volt. A második kicsengésre a barátja megszólalt a drót túlsó végén. Ne mozduljon semerre, tiz percen belül ott lesz. Keresztetvetettmagára, a legnehezebb lépésen túljutott. Ebben az óriási forgatagban mit is kezdhetett volna egyedül? A helybeli magyar újságban egy hirdetésre akadtak: auto-body repair shop-ba segédmunkást keresnek. A tulaj a megfelelő jelentkezőnek szponzort ad. A műhely New Jersey állam egyik városkájában volt. Kovács annyira örült, hogy a száját nem bírta összefogni. Még álmodni se merte volna, hogy helyzete ilyen egy-kettő megoldódik. Hálája jeléül barátját arcon csókolta a járókelők szeme- láttára. Azok meg elhúzódtak tőlük, buzisoknak vélték őket. Másnapra szóló appoint- mentjük volt interjúra az autójavító műhelybe. Oszha- jú idős férfi volt a tulaj, tűrhetően beszélt magyarul. Másfélórás interjú után Kovácsot alkalmazták, szponzorral vették fel. A zöld kártya megszerzéséig most már nyugodtan dolgozhat. A szakmában könnyűszerrel boldogult, elég volt egyszer megmutatni mit, hogyan csináljon. Nagyon kibékült volt helyzetével. Hazaküldött leveleiben megírt mindent a legapróbb részletekig. Piroskának is feladott egy képeslapot, feltüntetve lakásának a címét. A lány válaszra sem méltatta. Megsértődött, amiért nem avatta be kinnmara- dási tervébe. Hibáját csak úgy teheti jóvá írta később, ha eljön érte és magával viszi. Közben telt-múlt az idő. Esedékessé vált az állampolgárság megszerzése. Kovácsnak most minden gondolatát ez kötötte le. Ha mint külföldi illetőségű utazik haza, otthon bántódás nem értheti - világosította fel az ügyvéd. Éjjeleken át virrasztott, nem jött álom a szemére. Nem a hazameneteltől félt. Az anyagiak sem okoztak gondot. Komoly összeget kitevő pénze volt a bankban, amit keresetéből spórolt össze. A honosítástól viszolygott. Abszurd elképzelései voltak ezzel kapcsolatban. A baj az volt, hogy a honosítást összekeverte a beolvasztással. Úgy vélte, hogy a kettő együtt jár. Ha őt egyszer beolvasztják, akkor többé már nem lehet az aki volt. Úgy képzelte el, hogy egy vegyifolyamat játszódik majd le benne, ami által más anyaggá szerveződik, teljesen kicserélődik. Metamorfózison megy keresztül. Semmi nem marad előző tulajdonságából. Meglehet továbbra is ő lesz, de mégsem egészen ő. A bőre alá egy idegen személy fogja befészkelni magát, ami ellen ő nem lesz képes védekezni. A beolvasztás már egyszer útjába került amikor katona volt. Azóta is borzongás fut rajta végig ha csak rágondol. Ez volt az egyik oka annak, hogy az első külföldi túrné- juk során olajra lépett. Ő nem akar megváltozni, kicserélődni, sem viaszból formált panoptikum figura lenni. Hagyják őt meg annak, aminek született: magyarnak. Az őt marcangoló kérdésben egymaga nem birt eligazodni. Egy New York-i ügyvédhez fordult. A guru nagyon elfoglalt ember volt, konzultációs órái szűkre méretezettek voltak. Valamilyen összeköttetés folytán Kovácsot soronkivűl fogadta. Szorongásféle kerekedett felül benne mielőtt benyitott. Hátha kinevetik, hogy ilyen kérdéssel áll elő. A guru íróasztalánál ült, várt rá. Amikor felállt, hogy kezet fogjon vele, Kovács alaposabban szemügyre vehette; magas, vékony dongájú termet, haja mint Lisztnek simán a két vállára omlott. Keresetlen szavakkal adta elő jövetelének célját. - Sir, rövidesen sor kerül a beolvasztásomra. Irataim már bent vannak. Azt szeretném megérdeklődni, van-e lehetőség az elnapolásra? A bölcs ember felkapta a fejét, mereven bámult rá. Hagyta, hogy páciense fejtse ki mondanivalóját, nem szerette volna megzavarni. Kedves melegség folyt el az arcán, szeméből apostoli fény áradt. - Otthon is be akartak olvasztani, azért váltam meg szülőföldemtől, hogy ne kerülhessen sor rá. Most meg itt melting- pot-ot emlegetnek. Kezefejé- vel megtörölte izzadságtól gyöngyöző arcát. Most a gurun volt a sor, hogy Kovács lelkén enyhítsen. Válasza rövid és tárgyilagos volt:- Amerika nem olvaszt be senkit. Ettől nem kell tartania. Ilyen törekvései nem voltak soha és nem is lesznek a jövőben sem. Elképzelhető, hogy valahol a nagyvilágban létezik ilyesmi? - Európában - szólalt meg Kovács magáról teljesen megfeledkezve és mindjárt szégyenkezett, amiért a bölcs embert félbeszakította. - Aki itt él, legyen bármilyen nemzetiségű, etnikumhoz tartozó szabadon gyakorolhatja vallását, beszélhet anyanyelvén, hű maradhat kultúrájához, hagyományaihoz - senkit nem sért meg vele. Az emigrált szülők gyermekeiket kettős hazafiságra nevelhetik; az ó-haza és a fogadott haza szeretetére, szolgálatára. Úgy ahogy egy országhatáron belül létezik egy közös pénzegység, amit az emberek a mindennapi életben használnak, úgy kell hogy legyen egy közös használt nyelv, amit nem sajátíthat ki senki, ami segítségünkre van abban, hogy könnyebben megérthessük egymást, hogy boldoguljunk általa. Kovácsot kielégítette a gurutól kapott válasz. Megnyugodva távozott az irodából. Most már nem kísértették lidércálmok az itteni beolvasztással kapcsolatban. Nagy Ábrahám OLVASÓINKHOZ ! A postai címzésnél az újság jobb oldalán legfelül találják meg előfizetésük lejárati idejét. Kérjük, ne várjanak a felszólításra, hanem küldjék be a megelőző hónapban az előfizetési díjat. Köszönjük. Szerkesztőség
