Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-06 / 14. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, April 6, 2000 Claire Kenneth: Piri, a pesti rokon Nagyon vidámnak látszott, ferde szemei csillogtak, sima fekete haja majdnem a derekáig ért. Béluska megkérdezte magyarul:- Ugye, olyan mint egy porcelánbaba?- Kínai porcelán.... - jegyezte meg Béla. Rajta nem látszott úgy a megdöbbenés, tudott uralkodni magán. Később kiment a konyhába és csak annyit mondott Annának, hogy ez a fiú meg van őrülve! Anna behozta a vacsorát. A kínai lány mindent nagyon dicsért és főleg a paprikás csirkét és a tejfeles uborkasalátát. Igyekezett szórakoztató lenni, elmondta, hogy tizennégy éves koráig csak pálcikákkal evett és milyen furcsa volt neki magtanulni kést és villát használni az amerikai ételekhez. Na de most már megtanul magyarosan főzni, ha már házasok lesznek.... Közben folyton segíteni is akart, kiszaladgált a konyhába, ő hozta be a tortát. Ahogy ránézett a tortán díszelgő miniatűr menyasszonyra, aki szőke volt, mintha megrándult volna az arca. Lehet, hogy akkor döbbent rá, hogy Béluska nem mondta meg a szüleinek, hogy ő kínai.... Némán koccintottak a magyar borral, pedig Béla már előre gondosan betanult egy spontánnak tűnő gratulációt, persze angolul. Annának egész idő alatt az volt az érzése, mintha egy rossz színdarab szereplői lennének, ahol a színészek képtelenek a kiosztott szerepüket eljátszani. Merev és erőltetett minden szavuk. Érdekes módon Béluska nem vett észre semmit. Vagy nem akart. Nagyon boldognak látszott. Szerelmesnek.... Remekül nézett ki a kaliforniai naptól lebarnultan, világoskék szemei szinte világítottak. Úristen! Egy ilyen gyönyörű fiú és nem tudott mást találni magának, mint ezt a sárga képű, kiálló pofacson- tú, ferde szemű kínai teremtést. Vacsora után még kávét ittak, aztán Béluska elnézést kért, hogy most nem maradhatnak tovább, de a China Town-ba kell menniük, mert Lu ott fog megszállni a nagybátyjánál. A bácsinak régiség üzlete van, csupa Tajvanról importált különleges holmi és rögtön ki is választják a nászajándékot nála. Ahogy becsapódott mögöttük az ajtó, Annán kitört a sírógörcs. NOVELLA Béla beadott neki egy idegnyugtatót, amitől lassan álomba sírta magát. Fél egykor arra riadt fel, hogy csengetnek. Béluska jött vissza. Rögtön azzal kezdte, hogy egy csodálatos bronz Buddha-szobrot kaptak, igazán, ilyen értékes nászajándékra nem is számítottak.- Én meg arra nem számítottam, hogy te nem vagy épeszű! - mondta Béla.- Miért, apám?- Még kérdezed? Anyád majdnem szörnyethalt, mikor meglátta ezt a kínai lányt!- Szeretem őt!...- Oké, szeresd! De ne vedd el feleségül!- Apám, nem tudsz lebeszélni, két hét múlva esküszünk!- Még visszaléphetsz, te szerencsétlen hülye, még lemondhatod!- Eszembe sincs lemondani, különben is Lu másállapotban van.... III. A szomszédos mellékutcában volt egy kínai mosoda. Ahányszor Anna arra járt, megállt és hosszasan bámulta a két kis kínai porontyot, akik az üzlet előtt játszottak az utcán. Ilyen lesz az unokám, gondolta és előfordult, hogy sírva fakadt. Egyszerűen nem tudott uralkodni magán. Rengeteg nyugtatót szedett mostanában és volt úgy, hogy be sem tudott menni a nyakkendőüzembe. Mindenki tudta már, hogy a fia megnősült. Az egyetlen fia! És csodálkoztak, hogy nem mentek el az esküvőre.... Már szinte gépiesen mondta el a magyarázatot, hogy San Franciscóban volt az esküvő és Béluska egy kínai lányt vett el.- Pont egy kínait?... Mindenki másképpen reagált. Voltak olyanok is, akik igyekeztek nagystílűek lenni és azt hangoztatták, a fontos az, hogy a fiatalok szeretik egymást.... Béluska rengeteg képet küldött az esküvőről. A szülők vendéglőjében, az Arany Sárkányban volt az ünnepség és több mint százan voltak meghíva. Anna nézte a képeket és Béluskán kívül csakis kínai arcokat látott. Mit csináltak volna ők ott? Hogy érezték volna magukat ezzel a pereputtyái? Mostanában már szinte önkínzóan járt a kínai mosodába, oda vitte Béla ingeit. Csokoládét vitt a kis ferde szeműgyerekeknek, megpróbált megbarátkozni a gondolattal, hogy ilyen lesz az unoka. Ilyen.... Aztán hazament és elővette a régi fényképalbumot. Béluska milyen tündéri kis gyerek volt, a szőke fürtös hajával, nagy égszínkék szemeivel. Kis angyalarcú baba volt. Úgy is hívta mindig, angyalarcú babám.... Mikor megjött a telefonon a hír, hogy a gyerek halva született, Anna maga sem tudta, hogy mit érez. Káosz volt benne, zűrzavar. Örüljön, vagy sajnálja mégis?... Béluska hangja nagyon szomorúan hangzott.- Kisfiú volt. Hét és fél pound.... Anna soha többé nem ment a kínai mosodába, még a környékét is elkerülte. * * * Két évvel később Béluska és Lu elváltak. Csendben, békésen és minden magyarázat nélkül. Legalábbis nekik sohasem mondtak semmit. Béluska most már Washingtonban volt, kitűnő állásban és elég gyakran jött New Yorkba. Anna boldog volt, az életének csak akkor volt értelme, mikor Béluskát láthatta. Időnként felvette a kérdést, hogy mikor szándékozik újra megnősülni?...- Még ráérek, Anyukám! Remek girlfriendjeim vannak, miért kössem le magam? Teltek, múltak az évek. Béluska már kopaszodik, harmincöt éves és még mindig tétovázik, nem tudja elszánni magát a nősülésre. A baráti körükben már majdnem mindenkinek volt unokája és azon panaszkodtak, hogy a fiatalok hogy kihasználják őket baby-sitte- lésre. Anna milyen boldogan töltötte volna minden idejét egy kis unokával. Ideje most már volt bőven, abbahagyta a munkát. Béla jól keresett, könnyen megéltek egy fizetésből is. Nagyobb lakásba is mentek, volt egy külön bedroom, ha Béluska itt volt Washingtonból, megvolt minden kényelme. Anna már teljesen elfeledkezett Piri karácsonyi lapjáról, mikor újabb lap érkezett tőle. Ez húsvétra jött. Piros tojások és nyuszik, selyemre festve. Piri most már azt is megírta, hogy ő maga gyártja ezeket - iparművésznő. De feladót megint nem tett rá, így nem lehetett meg* köszönni. Nyár közepén jelenkezett újra. Anna-napra gratulált egy szép névnapi kártyával. Ezt is ő festette. Kis levélkét is mellékelt ezúttal, megírta, hogy mily boldogság neki, hogy felvehette a kapcsolatot a rokonokkal. Sajnos, őt nagyon megtörte az élet, kétszer is özvegy lett, a villáját államosították és most társbérletben lakik, lehetetlen emberekkel. Sok szeretettel gondol Annára, pedig csak egyetlen egyszer találkoztak a Kázmér bácsi temetésén. Ő még csak kislány volt, de Anna már gyönyörű fiatal- asszony.... Anna többször is átolvasta a levelet. Valami furcsa melegséget érzett, sajnálta Pirit. Mit tehet egy amerikai rokon, ha Pestről kedves levelet kap? Körülnéz a szekrényben és összeállít egy szép csomagot. Egy vadonatúj zöld kockás kabátja volt, amit csak párszor vett fel, valahogy megbánta, hogy megvette. Néhány pulóvert, amiket önmaga kötött, tiszta gyapjú, ezt Pesten el is adhatja. Két hónapig tartott, amíg a csomag odaért. Jött a hálálkodó levél, Piri imádja a zöld kockás kabátot, mintha ráöntötték volna. A pulóverek is remekek! Most megkezdődött egy rendszeres levelezés, amit Béla egyáltalán nem helyeselt. Hátha még tudta volna Piri múltját.... A németeket, oroszokat, amerikaiakat.... De azóta nyilván megváltozott szegényke, megöregedett, megtörte az élet. És olyan kedvesen, szellemesen írt. Beszámolt az otthoni rokonokról, illetve otthon már nem is maradt senki. Csak az öregek, a Farkasréti temetőben. A fiatalabbak főleg Ausztráliába emigráltak, Piri mindenkiről tudott mindent. A baj az volt, hogy őróla is tudtak mindent. A Mata Hari-korszakából.... Tél vége felé járt már, mikor Piri célozgatni kezdte a leveleiben az olcsó csoportos utazásokra Pestről New Yorkba. Mindenki megy, akinekvanvalakije Amerikában.... Anna nem reagált erre, Bélának nem is mert szólni. Különben is Béla ideges és ingelékeny volt mostanában. Ha hazajött, rögtön leült a televízió elé, órákon át képes volt egyik detektívdarabot nézni a másik után, mintha semmi más nem érdekelné a világon. Közben szívta a kegyetlenül büdös szivarjait, szinte vágni lehetett a füstöt. így teltek az esték.... Talán nem is lenne rossz, ha itt lenne Piri. Egy kis színt, változatosságot hozna magával. Mikor legközelebb már arról írt, hogy ő is szeretne kijönni, csak négy hétre és hogy a 320 dolláros repülőjegy árát azonnal meg tudná adni és neki mindegy, hol alszik, bármily összecsukható ágy, kis dívány is megfelelne, akkor Anna úgy döntött, hogy igen. Kihozatja Pirit.... Persze ebből nagy vita keletkezett, Béla fel volt háborodva.- Ehhez tényleg pofa kell! Küld neked néhány vacak lapot és utána elvárja, hogy meghívd Amerikába!- Fizeti az útiköltségét!...- Miből? Te ennek bedőlsz? Azt képzeli hogy ő egy Gábor Zsazsa, akibe itt rögtön beleszeretnek a milliomosok? Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés a Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023 .......BE—gg-gs 1 folytatjuk
