Amerikai Magyar Szó, 2000. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-06 / 14. szám
Thursday, April 6, 2000 Amerikai Magyar Szó 4. DRÁGA A SZÉNA Nagy Abrahám Még a millenniummal voltunk elfoglalva, miközben a "kórusból" kiszűrődött egy disszonáns hang. Szárnyra kelt i hír, hogy a fűtőolaj és a benzin ára felemelése várható. Először senki nem vette komolyan. A kellemetlen híreszteléseket általában szeretik ejteni az emberek, mint a üdére álmokat. A strucc, ha veszély fenyegeti homokba dugja a fejét. Azt hiszi, ha ő nem lát, őt sem látják. Pedig nem így van, a tényekkel számolni kell. A benzin kútnál, ahol rendesen fel szoktam tölteni a kocsit, arra lettem figyelmes, hogy az ármutató táblán a számok állandóan kicserélődnek. A benzin ára kúszik mind fennebb. Úgy látszik erre mások is felfigyeltek, mert az egyes tv állomások híradó műsorába is bekerült. Az operatőr az egy benzin kútnál a kifüggesztett árakra irányította a kamerát, miközben a riporter arról szövegelt, hogy évtizedek óta a benzinnek gallonkénti ára nem közelítette meg a mostanit. Rekordotértel! Gazdasági szakemberek interjúkon kifejtették véleményüket az üggyel kapcsolatban. Prognózisuk nem volt valami derűlátó. Mondókájukat dióhéjban így lehetne összegezni: az OPEC március végén összeül, hogy a nyersolaj kitermelésben közös határozatot hozzanak. Még akkor is ha a fogyasztókra nézve kedvező döntés születik, ez egyhamar nem fog megmutatkozni a benzin eladásában. Valószínű a nyár folyamán még magasabbra fog emelkedni a benzin ára. Felmerül a kérdés: amennyiben a fennálló krízissel egyma* gunk nem tudunk megbirkózni, hol vannak a partnereink, az olajkitermelő országok: Mexico, Canada, Venezuela és a többiek, akikkel az USA kereskedelmi kapcsolatot tart fenn, akikkel vámkedvezményes szerződésünk van, ahol elsősorban ők a profitálók. Hát ez a betyár becsület? Az öt világrészen, bárhol természeti katasztrófa esetén az USA azonnal felajánlja a segítséget, pénzbeli-anyagit egyaránt. Rajtunk ki segít? Az Adminisztráció - úgy tűnik, saját gondjaival van el foglalva mintsem, hogy milliókat érintő piszlicsáré ügyekkel foglalkozna. Az elnökünknek még van fennmaradt néhány hónapja hivatalában aztán veszi a kalapját: bye-bye! Utánam a vízőzön. Nagy Ábrahám Az emberi élet Mikor megszülettél, az életed kezdetén Egy hosszú és szép élet állt előtted Szüleid tégedet körül rajongtak Minden problémát elhárítottak tőled. Amint serdültél, a hónapok folytán Tőlük tanultál járni és beszélni. És ahogy az évek, egymásután múlnak Iskolázás útján, kezdtél okossá érni. Majd kint az életben állásba mentél Volt autód, házad, pénzed szép új ruhád Utaztál és volt sok, vidám barátod, és jó egészséged, az éveken át. Majd a sötét hajad őszülni kezdett És a köszvénytől, az egész tested fájt. Betegséged folytán, a kórházat jártad Odébb az aggok háza, már tereád várt. Az emberi élet, akár a cigaretta A kezdetben forró parázzsal ég. És mikor a füstje, lelke elszállt belőle Földre hull a kiégett, cigaretta vég. Tibor Fábián AKI SZERET OLVASNI Rendelje meg Walkó Bözsi: Az elvesztett boldogság című könyvét. Ez a könyv Lídia odaadó hűséges szerelméről szól az életből merített érdekes történet. Ára $10.- postaköltséggel együtt $12.- Megrendelhető: Walkó Bözsi 35-16 34 St Astoria, N.Y. 11106 Tel: 718-361-2463 Tisztelt Péterváry Úr! Lapjának az 1999 dec. 9-i számában "A csodaváró kreatív ország" című cikkéhez szeretnék pár mondatot hozzáfűzni. Különösen ahhoz a részhez, melyben azt állítja, hogy a szövetségesek gyerekeknek robbanó töltőtollakat és játékokat dobáltak. Nyilván azzal a szándékkal, hogy gyerekeket sebesítsenek és öljenek meg. Kedves Péterváry Úr; nem akarok személyeskedni és ne is vegye annak levelemet, főleg azon részét, melyben ellentmondók az Ön állításának. Egy kis research elfért volna ily nagy horderejű állítások előtt. Az egész mesét Berlinben Goebbels boszorkány-konyháján kotyvasztották azzal a szándékkal, hogy ellenszenvet keltsenek propagandájukkal a szövetségesek ellen. Ezt a kotyvalékot nem csak Magyarországnak tálalták fel, de minden egyes országnak is, amely többé-kevésbé Hitler befolyása alatt állt. így például amikor Mussolini értesült róla elrendelte az ügy kivizsgálását. A vizsgálat eredménye: egyetlen egy személyt sem tudtak találni az egész Olaszországban, aki sebesülést szenvedett volna, és egyetlen egy helyet sem tudtak megnevezni, ahol ilyen robbanás történt volna. Hasonló volt a helyzet Magyarországon is, ott sem volt sérülés és robbanás a töltőtollaktól és játékoktól, mert ilyeneket a szövetségesek egyáltalán nem dobáltak. Nem valószínű, hogy leköz- li levelemet, de ha igen úgy őszintén méltányolom és hálásan köszönöm. Ezzel e- gyébként is tartozunk a történelmi igazságnak és lapja olvasóinak. Maradok kiváló tisztelettel és nagyrabecsüléssel Dr. Kanócz Ottó Igen tisztelt Dr. Kanócz! "A történelmi igazság" érdekében levelét leközöljük, mivel valamennyien érdekeltek vagyunk az igazságban, a teljes igazságban. Magam abban az időben 11-12 éves lehettem, amikor a nyári szünet alatt vidéken összebarátkoztam egy budapesti 12-13 éves gyerekkel, akinek egy robbanó töltőtoll levitte a kezét, melyet aztán könyöknél amputáltak. A gyerek nem csupán jó barátommá vált, de szintén teljesen szavahihető is volt. így került egyik cikkemben említés a robbanó gyerekjátékokról és töltőtollakról. A fentiek miatt hoztam fel a témát, bár bevallom, a barátom miatt ez már régen a begyemben van. (Egyébként sohasem szoktam mosakodni a szimpla ok miatt, mert inkább nem piszkítom be magam) Engem már korai gyerekkoromban a Goebbels propaganda egy jottányit sem befolyásolt, sőt az intelligenciám insultusának fogtam fel, miután annak valóságértékéről már mint gyerek is tisztában voltam. Éppen ezen régi és mostani tulajdonságom folytán írásaimban még az amerikai háborús tevékenységeket sem kímélem, bár van okom jó adag hűségre is befogadó hazámmal szemben. Ilyenformán ítélem el a robbanó gyerekjátékokat és töltőtollakat is, ha azok valóban megtörténtek (régi kis barátom szerint megtörténtek, a karjának ábrája szerint.) Ezen túl, szintén elitélem a Roosevelt-i idők magyarországi kegyetlen bombázásait, melyek által ártalmatlan civilek tízezrei haltak meg és váltak nyomorékká. Úgyanígy elitélem a Kállai kormány őszinte közeledésének a különbéke ajánlatának színtelen elutasítását, mely a magyar népre nézve (és a magyar zsidóságra nézve is) teljesen feleslegesen kegyetlen következményekkel járt. Teszem ezeket azért is, mert már kis diák koromban e li té lte m M agy arország akár- milyen asszocióját a tengely- hatalmakkal, még úgy is, hogy ismertem és fel tudtam fogni a helyzetet, nevezetesen, hogy a szövetségesek Magyarországot Hitler ölébe dobták, és nem adtak kiutat az országnak. (Már Trianonnál magával is predesztinálták Magyarországot.) A magyarság tragikus sorsának véglegesítését láttam bekövetkezni gyerek fejjel. Ebben a hitemben, víziómban még az sem befolyásolt, hogy nagyszüleim Amerikában éltek és két unokatestvérem pedig az amerikai hadseregben harcoltak, a sűrűjében, a második világháború teljes időtartama alatt ( egyikük - míg élt - a legjobb barátom is volt) A kegyetlenkedésekkel - gyilkosságokkal szemben nem lehet irgalom, nem lehet megértés sehol: sem a náci Németországban, sem a kommunista Magyarországon, sem a kommunista Szovjetunióban, sem pedig a demokratikus rendszerekben, itt Amerikában, vagy bárhol a világon. Péterváry Miklós Berlini Fal - Erdélyi Fal Tíz éve a berlini fal leomlásának, nagy ünnepségek, öröm mámor folyik. Sok írás jelent meg az évforduló tiszteletére. Talán az összes más nemzetek jobban ünnepük, mint maguk a németek. Sok cikk azt kérdezi, mit jelent ennek a falnak a lebontása a kelet-európai többi ország számára? Mások pedig azt taglalják, hogy még mindig mekkora ellentét van a keleti és nyugati németek közt, nem egyeznek a nyugati testvérek, úgy érzik a keletiek lehúzzák őket anyagilag és a haladásban. Testvérek, nem egyeznek, sokan azzal érvelnek a keletiek gondolkodása nem változtatható meg, nekik a fal ma is ott van a fejükben. Remélgetik, hogy egy generáció múlva a fal igazán kívül és belül is eltűnik majd. És akkor én, mint magyar ember megint csak gondolkozom a saját hazámon, a saját Erdélyemen és a mi láthatatlan berlini vagy kínai falunkon. Ja,ott az elhatároló fal, a magyar- országi magyar már nem is tart igényt Erdélyre, sőt azt kérdezik tőlünk, irigyeljük a kicsi jót, amit ők kiharcoltak maguknak? Nem akarnak vállalni minket, mert félnek, hogy az ő gazdasági nívójuk le fog csökkenni. De ha testvériesen összefognánk többre mennénk, amíg még vannak testvérek! Mert: "Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország Mennyország!" Kovács Ince Mélyponton a brit munkanélküliség Két évtizede nem mért mélypontra esett a brit munkanélküliség, s ugrásszerűen - a jegybank által kitűzött éves inflációs plafon több mint kétszeresével - emelkedett az átlagbér. A munkaképes korú brit lakosság 4 százaléka, mintegy 1,5 millióan voltak állás nélkül a múlt hónapban. A bérek ugyanakkor 6,4 százalékkal nőttek.
