Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)
1999-11-18 / 42. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Nov. 18, 1999 Megjelenés szmokingban NOVELLA Claire Kenneth:- Micsoda felvágás! - állapította meg Hédy, ahogy meglátta a meghívót. Azonnal felhívta Lilit telefonon.- Mit szólsz? Szmoking egy házi partira!...- Rémes! Bandim kihízta a szmokingját, bérelhetünk egyet, a kölcsönző 85 dollárt kér. Whiskyt is kell vinni, az is 22 dollár, ennyiből már elmehetnénk egy night clubba és nem erre a vacak partira....- Kell whiskyt vinni?- Persze. A Jenő tegnap felhívta Ancit és megkérdezte tőle, hogy "mi a kedvenc virága szépasszony?" "A whisky". Képzeld, ezt válaszolta neki.- Jellemző Ancira. A vendégek hozzák az italt.- És kik lesznek?- Állítólag internacionális társaság. Kozmopolita légkör... A parti valóban internacionális volt, mert a harminchat vendég közül öt tényleg nem volt magyar. Viszont mindenki kivétel nélkül csakis magyarul beszélt. Volt egy amerikai férj, aki eleinte riadtan nézelődött a szemüvege mögül, senki sem szólt hozzá, senki sem törődött vele. Végül a bárpulthoz ment és csendesen iszogatni kezdett. Szerény, kis kopasz ember volt, de a mellényzsebéből kifizethette volna az összes jelenlevő adósságait. Jött egy svéd feleség, a fiatal magyar orvossal, aki Stockholmban nősült. Mindenki valami Greata Garbót várt, magas szőke, légies tüneményt. De a svéd nő zömök volt és barna, vastag karikalábakkal. Egy jugoszláv házaspár is befutott, ezek csakis egymással beszéltek, méghozzá jó hangosan és szerbül.- Miért hívtad meg ezeket? - kérdezték megrökönyödve Ancit.- Itt laknak a házban és ők adták kölcsön a székeket. A legnagyobb feltűnést egy olasz nő keltette. Valami elvált asszonyka. Megdöbbentően rövid ruhája és meglepően hosszú szempillái voltak.- Gyönyörű nő! - mondták a férfiak.- Hogy jutott eszedbe ezt a szexszimbolt meghívni?- Muszáj volt, a szomszédban lakik és segített a szendvicseket megcsinálni! Hédy és Lili összenéztek. Ezekhez a szendvicsekhez nem segítség, hanem mikroszkóp kellett volna. Csak nagyítóval lehet megállapítani, hogy egy szardíniát négyfelé vágtak-e és úgy tették rá erre a száraz zsúrkenyérre. Az olasz nőre csak rá kell nézni, műszempillája van és műkontya!- De műmelle, az nincs - jegyezte meg Jenő, aki pontosan szemben ült vele. Az olasz nő éppen előrehajolt, hogy az alacsony asztalkáról felemelje a poharát. Piros csipke melltartó volt rajta, még azt is lehetett látni.- Piros csipke, jaj, de közönséges! ízléstelen! Felháborító... Ezt persze a nők mondták. A férfiak abban a percben, hogy megszólalt a zene, csakis az olasz nővel akartak táncolni. Bájgúnár volt az első, aki elvitte a homályos világítású másik szobába és a tangó ürügye alatt azonnal bájolog- ni kezdett vele. Bájgúnár volt a legszebb férfi a társaságban. Már jóval túl volt az ötvenen, a halántéka érdekesen őszült, kis, keskeny bajuszkáját feketére festette. A második ital után azt képzelte magáról, hogy még mindig az ellenállhatatlan huszár hadnagy, aki mögött ott az ezer hold. De közben megfordult a világ és már csak a felesége volt mögötte... Szegény Irénke, a hervadt mártírarcával, sápadtan, soványan, laposmellűen, csak ült valamelyik sarokban és szenvedett. Mindig feketében volt, tudta, hogy neki van a legcsúnyább ruhája és a legszebb férje. Néha valaki megszánta és táncra kérte. Ilyenkor igyekezett diadalmas arcot vágni, hogy a férje igenis lássa, hogy vele is foglalkoznak, sőt udvarolnak neki. De Bájgúnár oda se hederített, mintha el is felejtette volna, hogy a felesége is jelen van, egyáltalán létezik. Új nő a láthatáron - ilyenkor elemében volt, Most éppen azt magyarázta az olasz nőnek, hogy meglepően hasonlít Sophia Loren- hez.- Csak jóval fiatalabb vagyok - mondta szerényen az olasz nő. Korról persze kár volt beszélni, mert Bájgúnárnak ez eszébe juttatta a magas vérnyomását és hogy mit mondott legútóbb az orvos. A társaság férfitagjai majdnem mint túl voltak az ötvenen, de a feleségek konolul harminhat évesek maradtak. Kivéve az egy Elvirát, aki oly őszinte volt és nagyvonalú, hogy nyíltan megmondta, hogy ő bizony már negyven- kettő. Mindenki tisztelte ezért az őszinteségéért még példának is felhozták: hogy ez az Elvira, ez tényleg nem tagad, mikor egyszerre csak felbukkant egy debreceni illető a társaságban. Ez rajongva mesélte, hogy Elvira harminc évvel ezelőtt milyen bálkirálynő volt Debrecenben. Ahhoz tehát, hogy egy nő nyíltan bevallja, hogy negyvenkét éves, az kell, hogy legalább ötven legyen. A véndégek most már gyors egymásutánban érkeztek. A férfiak szmokingban, a nők estélyi ruhában, amelyektől mindenki el volt ragadtatva.- Csodás a ruhád!- Jaj, ez a brokát, pazar!- Remekül áll ez a pasztellkék!- Isteni a hajad, mindig így hordd! Másnap persze meg lett tárgyalva, hogy Juci saját maga fuserálta össze a brokátot. Babát a pasztelkék kövérítette és az új frizúra egyenesen ijesztő! Már majdnem mindenki ott volt, mikor megérkeztek Takácsék. Ők whisky helyett sógort hoztak. A sógor méghozzá pepita zakóban volt, amit azzal magyaráztak, hogy váratlanul érkezett meg Jer- seyből és nem akartak miatta lemaradni. Persze ez lehetett trükk is; előre megfontolt szándékkal hozták magukkal. "Egy jó táncos mindenütt elkel" - még ezt is képesek voltak mondani, miközben mindenki megrökönyödve nézte a pepita sógort, aki egyáltalán nem is táncolt. Még a háziasszonyt sem kérte fel, csak egyenesen a bárhoz ment és elkezdett inni. Perceken belül be is rúgott és politizálni kezdett. A bárasztalnál üldögélt az amerikai férj is, mint valami süketnéma, aki egy árva szót sem ért semmiből, lehet, hogy megörült a sógornak, mert az végre szólt hozzá. De ahogy berúgott, rögtön Amerikát szidta, a politikusokat gengsztereknek nevezte, az elnököt baromnak - nagyon kellemetlen volt. Az amerikai férj, akit már az is zavart, hogy felesége éppen az orra előtt flörtölt valakivel, már szintén több Martinit kevert magának, mint kellene, éppen meg akarta pofozni a sógort, mikor a házigazda közbelépett. Megmagyarázta az amerikainak, hogy a sógor egy hülye és különben is csak viccel. Imádja az elnököt, a választási kampányra hatalmas összeget küldött be, rajong Amerikáért és nincs semmi baj! Erre az amerikai meghatódott és csókolta a sógort. Ők voltak az egyedüliek a társaságban, akik nyíltan megcsókolták egymást. A többiek különböző homályos helyiségekben próbáltak csókolózni. Legtöbben az olasz nővel, akinek telefonszámát már majdnem minden jelenlevő férfi felírta. Persze vannak rendes férjek is - például Géza. Ő kizárólag a feleségével táncol, szorgalmasan tologatja a parketten. Erzsikét tényleg tologatni kell, olyan kövér, tetőtől talpig be van fűzve, a meztelen karjai olyanok, mint két hatalmas kötözött sonka. Az arca még szép lenne, ha nem volna dupla tokája. Géza viszont nyurga, szőke, szemüveges diáknak látszik, még ma is. Ezért történik meg annyiszor, ahol nem ismerik őket, hogy azt mondják Gézának: "Milyen szép asszony a kedves mama!" Vagy Erzsikével közük, mint egy bókot, hogy milyen fess fia van!... Mit lehet itt tenni? Géza nem magyarázhatja meg mindenkinek, hogy a húsz évvel ezelőtti Erzsiké, akibe beleszeretett, egészen más volt... És nem cserélheti be egy karcsú légiesre. A társaságban van egy agglegény, az Iván. Ő a legjobb táncos. Szívesen táncolna ő is az olasz nővel, de nem mer. Házifiú - neki azokat kell felkérni, akik szemlátomást unatkoznak, illetve akiket a kutya se kérne fel. Ivánra nem féltékenyek a férjek. Ugyanis az a gyanú, hogy Anciba szerelmes, már évek óta és persze reménytelenül. And éppen közeledik Ivánhoz, az arca szigorú és szá- monkérő.- Mi az, maga nem táncolt Lujzával?- Még nem....- Azonnal kérje fel!- Lujza úgy táncol, mintha négy lába lenne! - jegyzi meg Iván, de azért feláldozza magát. Most már mindenki táncol, kivévé a pepita sógort, aki már teljesen részegen ül a földön, a bárpult mögött. Magyarul beszél az amerikaihoz, aki viszont meglepő módon japánul magyaráz valamit. Japánul Koreában tanult meg, lehet, hogy éppen a koreai hőstetteit meséli. Remekül megértik egymást, és ez a legfontosabb. A hangulat kezd kialakulni, már minden helyiségben félhomály van, mikor egyszerre csak kigyúl a négy csillár a living-roomban és megkezdődik a divatrevű. Legalábbis Ilka azt rendez, hogy bemutassa az új nercbundáját. Felgyújtja a villanyt és elkezd búcsúzni. "Mi már megyünk!" felkiáltással mindenkihez külön-külön odamegy. Ha valaki netán nem látta volna az új bundát, megbámulhatja. Csak pukkadjanak a barátnők. - Miért nem távoztok angolosan? - sziszegi Anci, de már késő. A parti már meg van bontva ezzel a búcsúzkodással. Másoknak is eszébe jut, hogy haza lehetne menni. Egyórán belül mindenki elszállingózik, már csak a házban lakó jugoszláv házaspár és az olasz nő maradnak. Anci lerúgja magáról az ezüstcipőjét. Belerogy egy fotelbe.- Hullafáradt vagyok... La- joskám, te majd mosogass el mindent, ennyit te is megtehetsz!- Engedd meg, hogy előbb levessem a szmokingomat. * * * Másnap délelőtt Hédy felhívta Lilit.- Remélem, már kialudtátok ezt a borzalmas partit?- Félig-meddig. Álmos vagyok és ideges, képzeld, mit találtam Bandi zsebében! Egy papírszalvétát, rúzzsal ráírva az olasz nő telefonszáma! Hédy elnevette magát.- Gyuszi precízebb, ő töltőtollal írta be a noteszébe, éppen most téptem ki.- Hát nem botrány, egy ilyen nőt meghívni úri társaságba?- Ezt nevezed úri társaságnak? Szedett-vedett népség volt együtt. Figyelted azt a jugoszláv párt? A férfi olyan volt, mint egy szerb lókupec.- A kupecné meg teli szájjal beszélt, miközben evett!- Nem sokat ehetett, hiszen nem volt semmi. Gyalázat volt az a szegényes büfé. Bandi olyan éhes maradt, ahogy hazaértünk, kért, csináljak neki egy rántottát. folytatás a 8. oldalon Claire Kennetn
