Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1999-03-18 / 11. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai cent Egy igaz mai magyar történet Hősünk tulajdonképpen nem is hős, csupán egy magyar a kétszázezerből azok közül, akik 1956-ban az embertelen szenvedések és megkinzatások után mene­külvén otthonra találtak A- merikában. Bár otthonát mindig inkább ott, a megta­posott Magyarországon, - a magyarság között - képzelte volna el, ha hagyták volna, így vált végül is lázasan nyugtalan törtetővé és sike­ressé, mely utóbbinak gyü­mölcseit, mindenek dacára is, nagy igyekezettel próbálta megosztani az otthonmara­dottakkal. Folyton folyvást kergette álmait, szimplákat és kompli­káltakat, hogy azokat az ott­honiak hétköznapjaiba átül­tethesse. Az élet másik olda­lát, a továbblépést próbálta bemutatni nekik. Nem szín­telen, hervadó virágokból próbált bokrétát kötni, hanem színpompás virágköl­teményeket álmodott meg a magyarság számára. így történt meg, hogy a Kanári-szigeteken járván fel­ötlött benne egy terve, hogy összehoz egy mesebeli ma­gyartengerpartot. (Nem ma­gának, mert neki már volt ilyen). Még a neve is magyar lesz, - gondolta -, helyeseb­ben még spanyolul is ma­gyar; Play a Ungarese. A hét sziget között bolyongott, ku­tatott évekig, hogy jó is le­gyen, méltányosan olcsó is, álomszerűén szép is, és mégis reálisan megvalósítha­tó. (Ha meggondoljuk, hogy ott az árak higanyként emel­kednek az utóbbi években, ilyen követelményeknek nem volt könnyű eleget tenni.) Hét évi nehéz kutatás után emberünk végül is találko­zott fortunával. Ott terült el a kis félsziget, vagy 10 hektár terjedelemben, Tenerifén, a legszebb és legnagyobb szige­ten. Két oldalt az Atlantik óceán hullámai mosták a le­hetetlenül fekete homok fö­vényét a két kis diszkrét vé­dett strandnak. Odébb .% megkövült sötét vulkanikus sziklaákombákomokat pedig a háborgóan haragos óceán rohamai ostromolták SZÜnte­'s \ Aft! len, úgy, hogy azok a kék minden árnyalatában büntető módon csapódtak hozzájuk, de a zöld ezer színében hull­tak alá szárnyszegetten, mint megannyi magukkal tehetet­len, de még így is játékosan táncoló, cseppfolyós emeral- dok. Csak elnézett a hullá­mok fölött északkelet irányá­ba .t hogy Magyarországra vetíthesse azt a szeletét ennek a csodás szigetnek, ahol még az időszámítást is egy mesebeli óriás, egy 3700 méter magas csodás hegy, El Teide, dirigálja. Igen, miért ne lehetne ez a hely a magyarság másik Ígé­ret földje, egy megérdemelt jutalom azoknak, akik otthon megfáradtak, azoknak, akik otthon megfásultak, azoknak, akiket meggyaláztak az utóbbi évtizedek alatt. Történetünk embere meg­tudta volna venni ezt a cso­dás területet, mert megvolt a pénze rá, de ő nem magának akarta ezt a helyet, hanem megosztani szerette volna a magyarsággal, talán részvény- társasági alapon. El is ment Magyarországra, ahol jöttek a "con", utókom­munista ötletek, az otthoni privatizáció gyakorlati válto­zataiban. Történetünk sze­replője hiába mondta, hogy ő: nem ilyen partnerokat, nem ilyen lovakat akar, de azok, mit sem törődve, csak nyergelni akarták gebéiket. Mielőtt a hiénák martalé­kává vált volna, elhatározta, hát, hogy átvágja a gordiuszi csomót: a Magyarország - Tenerife hídnak a magyaror­szági hídfőjét építi ki előbb, így a széleskörű részvénytár­saság megalapítható lesz. Kapóra is jött az OTP Bank hirdetése 56 hektár földterület eladására. A meg­hirdetett "pályázaton" törté­netünk szereplőjének az a- jánlata jött be nyertesen, az övé volt a legmagasabb aján­lat 142 millió forinttal. Az OTP meg is íratta a szerződést a saját ügyvédje által, és azt az OTP irodá­ban, e cikk alanya alá is írta. Persze előzőén már teljesíte­nie kellett az OTP Bank elő- kivánalmait, nevezetesen, hogy a pénzt, a megközelítő teljes összességében, a ma­gyar bankrendszerben helyez­ze el. (Hogy a kiegyenlítés a tulajdonjog átadásánál az OTP-nek biztosítva legyen.) "Tessék hazamenni" mondták, "az általunk, a 3 tagú bizottság által is aláírt szerződést egy héten belül postázzuk majd". Eltelt egy hét, tíz is, több is, telefonálgatások sokasága is, de az OTP nem mozdult. Történetünk embere ekkor már belefáradt az egész hiá­bavaló várakozásba, és a hosszú késedelem miatt a másik hídfővel, vagyis a Te- nerife-i területtel kapcsolat­ban is baj kezdett lenni.Spa- nyolroszágból kilátásba he­lyezték az ár felemelését is, és fenyegetőztek, hogy ha azonnal nem lesz intézkedés az ügyben, úgy értékesítési célból lépéséket tesznek és leutaznak a helyszínre, Tene- rifére. Elrepült történetünk embe­re Budapestre az OTP nagy­hatalmú uraihoz, ahol ezek teljes tevékenységükkel szin­te nyíltan érzékeltették, hogy emberünknek meg kell ta­nulnia, hogy Magyarországon nem így megy ám az ilyesmi. Emberünk csapdába került, ugyanúgy, ahogy mindenki más is, ha a mai magyar honba téved üzleti célból. A mai Magyarországon az elv­társakból átvedlett korrupt nagyurak klienseiket komoly költségekbe és elkötelezett­ségekbe verhetik. Durván meghurcolhatják, és követ­kezmények nélkül megbün­tethetik, ha a megkövetelt sarcot nem kapják meg. A labirintusok így vannak felál­lítva, erre a célra. Négy hét Odysseia után megvilágosodott "az új ma- gyai" szisztéma, de úton-útfé- len, mindenki magyarázta már, hogy hogyan is mű­ködik "az elosztás", hogy Ma­gyarországon "komoly" üzlet­kötés nincs a pénzek "elosz­tása" nélkül. Ez a fontossági sorrend első állomása. Ezt nem lehet megkerülni, mint ahogy a Mount Everest-et sem. Aki ezt nem tudja fel­fogni "az magára vessen", folytatás a 3. oldalon Magyarország a NATO teljes jogú tagja Március 12-én Independence MO-ban Harry S. Truman néhai amerikai elnök nevét viselő könyvtárban ünnepélyes külsősé­gek között írta alá Bronislaw Geremek lengyel, Jan Káván cseh, és Martonyi János magyar külügyminiszter a NATO csatlakozási okiratot. A képen az éppen aláíró Bronislaw Geremek lengyel, mögötte Madeleine Albright amerikai, Jan Káván cseh és Martonyi János magyar külügyminiszter 360 ezer hektár még víz alatt Békéscsabai utca A Duna vízgyűjtő területén 1981 óta nem gyűlt össze ennyi hóban tárolt vízkészlet (23 köbkilométer), mint ez évben. A hetekig tartó havazás és most olvadás belvízzel öntötte el és bénította meg Eszakkelet-Magyarország életét. A legveszélye­sebb volt Hortobágy-Berettyó körzete. A vízfolyás telítettsége miatt az elöntött területek vizének egy részét a Debrecen ivóvizének 40 százalékát is biztosító Keleti-főcsatornába szivattyúzták. A polgári védelem felkészült arra, hogy lajtko- csikkal szállítson az érintett településekre ivóvizet. Fokozódott a fertőzésveszély. A legkritikusabb helyeken megkezdték a víz fokozott klórozását. Az elöntött területeken az ásott kutak használatát megtiltották. Ahol feltételezhető a kutak szennye­ződése beoltják a lakosságot tífusz és hepatitisz ellen. A legfrissebb értesülések szerint kismértékben ugyan, de csökkent a belvízzel elöntött területek nagysága. BUDAPEST. Március 15-én a megemlékezés a Kossuth téri zászlófelvonással kezdődött és megkoszorúzták a Kossuth- szobrot Térzene és lovasbemutató volt az Oktogonnál, huszármenet a Budai Várba és átadták a Kossuth és Széche­nyi dyakat a Parlamentben VOL. Lili. No. 11. Thursday, MmxhT0999 ^ ISSN 0194-7990 American Hungarian Word, Inc. 130 E 16th Street, New York. N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584

Next

/
Oldalképek
Tartalom