Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1999-03-11 / 10. szám
4. Amerikai Magyar Szó Thursday, March 11, 1999 Ady Endre A TŰZ MÁRCIUSA Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Had halljék végre olyan magyar szava, Ki sohse félt, de most már nem is félhet, De, kihez bús Hunnia szikjairól Sírjáig eljut, lázítva bárhova, Gőgös grófi szó s piszkos szolgaének. Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának S haldoklóan mégis elküldöm magam Boldogabb testvéreimnek síromon: Az uj, jobb márciusi Ifjúságnak. Testvéreim, nincs nemigaz szavatok, S százszor többet merhettek, minthogy mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha, Mint mai, bús, magyar, ifjú embernek. Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs, Csak majmolás, ál-urság és gaz birság S mégis lám, ti vagytok a fiatalok S mégis, sír-mélyről látom sikeretek: Holnap talán könnyebb lesz a mártírság. Busább az ifjú magyarnál nem lehet, Mert él basák és buták közepette, Mert hiába lett acélból itt a szív, Szép emberszívként szikrázni ha akar: A honi rozsda megfogta, megette. De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim, jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, Az élet szent okokból élni akar, S ha Magyarországra dob ki valakit, Annak százszorta inkább kell akarni. Eletet és hitet üzen egy halott Nektek, fiatal, elhagyott testvérek, Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng óhaját, hogy ne csüggedjetek el: Március van s határtalan az Élet. Petőfi-szobor Királyhelmecen Tetszhalott könyvesbolt Szép csönben megint bezárt egy könyvesbolt - azt mondják - átmenetileg. Ma már nem ráz meg senkit különösebben ez a "gyászhír'', hiszen sok irodalmat, muzsikát kínáló üzlet jutott hasonló sorsra az utóbbi években. Igen ám, de ebből a könyvesboltból csak egy volt, fontos feladatokat látott el a Magyar Tudományos Akadémia egyik utolsó bástyájaként Budapest szívében. Az Akadémiai Kiadó Váci utcai könyvesboltjának eladása után ugyanis a fővárosban a Városház utcai Magiszter könyvesbolt maradt az egyetlen olyan hely , ahol a nagyközönség számára talán érdektelen, ám a kutatók, egyetemisták számára nélkülözhetetlen tudományos és ismeretterjesztő szakmunkákhoz, köztük az Akadémia kiadványaihoz hozzá lehetett jutni. A könyvesboltot birtokló Akadémia Kiadó holland többségi tulajdonosa persze nyilván azzal érvel a kisebbségben lévő és a boltját sirató Magyar Tudományos Akadémiának, hogy a Magiszter üzemeltetése veszteséges volt a cég számára, így nem volt más megoldás, be kellett csukni. Egyébként is, mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért, márpedig a kiadó könyvek készítésére adta a fejét, nem pedig kereskedésre Az elmúlt években sok szlovákiai magyar faluban állítottak kopjafát, emlékoszlopot. Az egyik falu a honfoglalás ezerszázadik évét ünnepelte így, a másik a maga nyolcszázadik vagy ki- lenszázadik születésnapját, a harmadik az 1848-as szabadságharc százötvenegy- egyedik évfordulóját, megkülönböztetett figyelmet szentelve a dicsőséges tavaszi hadjáratnak. Ezek a nagy gonddal megfaragott oszlopok a világ más tájain egyszerű díszfák lettek volna, emlékezet-ébresztő szimbólumok, de itt, ezen a megerőszakolt tájon, fölkiáltójelekké váltak. Kihívó szimbólumokká, mint az asztal lapjába belevágott kések. Kötődhettek bármilyen előzményhez, múlthoz, történelmi eredethez, némán fölmagasodva is a jelen idő mondatait sugározták. Mintha összehangolva ezt mondták volna mindenkinek: "Senki erre járó ne felejtse: mi nem a Paradicsom fái vagyunk, de nem is a temetőkéi, hanem az itt élő, az itt küszködő magyarokéi, akik több mint ezer éve ennek a tájnak a szülöttei, gazdái, teremtői, és a továbbra is azok akarnak maradni." Királyhelmec, ez a nagy múltú település a felvidéki magyar faluk és városok sorából nagyot lép előre. Kemény faragott emlékoszlop helyett szobrot avat, mint a világ bármelyik önmagára eszmélt, autonóm közössége. Méghozzá: Petőfi-szobrot, amely nemcsak a költészeté, a szellemé, hanem - Gellérthegyei talpazat nélkül is - az itteniek szabadságszobra lesz. Tudom egyetlen költőnek sincs helye az államalapító szent királyunk között, de a nemzetalapító, s a nemzetet újrateremtő férfiainak sorában Petőfi ugyanolyan gló- riás emberünk, mint ama régiek. Ismételjünk el róla néhány olyan, ismétlésre méltó igazságot, amely itt, e felvidéki magyar kisvárosban ugyanúgy érvényes, mint Budapesten, Párizsban vagy Rómában. Talán az egyik legmeghök- kentőbb igazság az, hogy vele kezdődik el, s tör magasba a magyar irodalom öntudata és önérzete. Előtte is voltak kitűnő költőink: Balassitól Csokonain, Bér zsenyin át Vörösmartyig, A- ranyig, de közülük senki se merte elhinni magáról, hogy lángész. Petőfi igen! És nem azért, mert eszelős gőg fűtötte vagy daliás pimaszság, hanem azért, mert Európa költői között ő fedezte föl elsőül, hogy minden nép zseniális a maga módján. Erről tanúskodik ösztönös művészete, kultúrája, hagyományvilága, erről a nyelv, amelyet századok csikorgásában és verőfényében megteremtett. Petőfi ezt nemcsak fölfedezte, de tanulságait alkalmazta is költészetében. Úgy írt, hogy minden sorát minden magyarul értő lény, férfi vagy asszony, juhászbojtár vagy arisztokrata, cipészmester vagy akadémikus tökéletesen érthesse. "Egy ember szól, de milliók nevében" - vallotta A nemzetgyűléshez cím ű versében, de vallomását nem csupán politikailag, hanem esztétikailag is értelmezhetjük. Ehhez a kivételes beszédhelyzethez nemcsak istenáldotta tehetség kellett, de intenadta és istenverte sors is. Elég egyetlen képet felvillantani életéből, hogy érzékelhessük: milyen nyers élmények sorozatán jutott el a nádparipán lovagló fiú az 1848. március tizenötödikéi eseményei csúcsára, a meg- igazulás magasába s onnan a segesvári - fehéregyházi - csatatér eltűntjei közé. Szőnyi Gyula rajza Ezt írta naplójába: "...hejh, jártam én erre már rossz időben is. Debrecenből utaztam Pestre 1844-ben, februariusban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolnám: ha eladhatom, jó, ha nem adhatom el, az is jó.... mert akkor vagy éhen veszek, vagy megfagyok s vége lesz minden szenvedésnek. Egyes egyedül mentem itt a Hegyalján; egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam. Minden ember födelet keresett, mert iszonyú idő volt. A süvítő szél havas esőt szórt reám. Éppen szemközt jött. Arcomon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fakasztott." Magyar költő mondja ezt? Mondhatná egy vergődő magyar Hamlet is. Egy világraszóló magyar tragédia főalakja. Az emberiség történelmét megváltoztató nagy francia forradalomról egyetlen vers maradt ránk: a Marseillaise! A magyar szabadságharcról viszont egy egész életmű! Egy fiatal lángelme hagyatéka. Csoóri Sándor Hungarian TV Magazine of Queens Adásunk minden héten a QPTV 57-es csatornán látható szerdán este 11-12 óráig. Stúdiónk vállalja a magyarországi Videók átfordítását amerikai szisztémára vagy fordítva. Érdeklődjön: a 718-721-2824 telefonszámon
