Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1999-03-11 / 10. szám
Thursday, March 11, 1999 Amerikai Magyar Szó 5. Petőfi centenárium Illés Sándor a bácskai magyar sorsról Rendhagyó és szokatlan bravúrt hajtott végre Cserey Erzsi Magyar Színháza február végi előadásaival. Ugyanis az emlékezetes nagyszabású Tolnay Klári est után egy héttel egy újabb bemutatóval állt a kö- Deák Pál zönség elé. Petőfi Sándor halá~ Iának 150. évfordulója és az 1848-as márciusi forradalom közelsége okán színpadra került a "Petőfi centenárium" c. műsor. Petőfi nem csak nagyformátumú, rendkívül termékeny költő, hanem talán a legnépiesebb is. Ez utóbbi teszi őt aktuálissá , úgy tavasz közeledtével, mint szinte bármilyen időpontban. Cserey egy igen szép, művészileg igen magas színvonalú bemutatót álmodott színpadra, Petőfi verseiből és Liszt Ferenc zongoradarabjaiból. Bevezetőben Nt. Cseh György méltatta Petőfi munkásságát és jelentőségét, nem felejtve megemlíteni azt, hogy neki is kedvenc poétája. A költő szelleme valóban megigézte a termet. Áhitatos csönd fogadta a színpadra lépő művészeket és a közönség "csüggött" színészek ajakán szótlanul a versek hallgatása közben. A színház egyébként köszönettel tartozik a közönségnek, akik ismét magasfokú erkölcsi támogatást nyújtottak a Magyar Színház számára, és a zivataros, szeles ítéletidő ellenére eljöttek meghallgatni az előadást. Márer György szépen szavalta Petőfi" Csokonay" c. versét. Kátaty Mihály nem csak a gyönyörű díszleteket alkotta, hanem felesége zongorakíséretében egy Petőfi verset énekelt. Ajtay Gábor, a költő "Tisza" című versét szavalta el mély átéléssel, briliáns előadással. Az első rész zenei vezetője Fomwald László volt. A második részben Lakatos Lajos és Valéria szórakoztatták a közönséget, megzenésitett Petőfi versekkel. Lakatos Lajos hegedűn, Valéria zongorán játszott és énekelt. Kiváló előadók és szórakoztatóművészek. Remek hangulatot teremtettek a műsor fináléjában. Köszönet és teljes elismerés Cserey Erzsinek, aki nem csak a műsor redezője volt, hanem aktív résztvevője is. Konferált, remekül szavalt és igazán kedvesen olvasott fel, Petőfi- barátjához írt leveleiből. Azt hiszem akik jelen voltak egy kellemes délutánt töltöttek el Cserey Erzsi színházába. Deák Pál Nem lesz magyar nyelvű egyetem Kolozsvárott A román képviselőház oktatási bizottsága nagy többséggel elvetette a kolozsvári magyar nyelvű egyetem újraindítását. A Romániai Magyar Demokratikus Szövetség képviselői két törvényjavaslatukban is emlékeztettek rá, hogy Kolozsvárott hagyománya van a magyar egyetemi oktatásnak, amelyet a kommunista rendszer számolt fel. Asztalos Ferenc az oktatási bizottság alelnöke hiába érvelt azzal, hogy nem etikai elkülönésre törekszenek, a testület többsége a multikultúrális oktatási forma mellett kardoskodva elutasította a javaslatot. Halló - Régi barátok és ismerősök! Újra privát rendelő-órák New Yorkban Dr. Bartalos Mihály a Columbia Egyetem volt tanára Belgyógyász és genetikus Konzultáció, kivizsgálás, kezelés Előzetes bejelentés szükséges Tel: (212)262-5291 30 West 60th Street, Suite 1-F a Columbus Circle és Columbus (9th) Avenue között New York, N.Y. 10023 A szakadatlan háborúk sorában néha volt egy kis csönd is. A sok évtizedes frontszolgálat halálos komorságát olykor-olykor átszínezte az otthon és az otthoniét emléke. Három emberöltő magyarsága érzeheti így a Délvidéken, ha az elmúlóban lévő tragikus századra visszanéz. Egy évszázadnyi háború, ennyi a történelme. És milyen kevés a krónikása, milyen kevés a szólni is bátor, hiteles tanú. Amikor ama tragikus ősz novemberében a templomfalak mentén, a faluszélen, a folyóparton vagy sötétedés után a mezőn ezrével lőtték őket halomra. Isten és a sors kegyelméből akkor is akadtak túlélők, de fél évszázadon át néma tanúk maradtak. Mert tanúnak lenni arrafelé legalább olyan nehéz, mint amilyen fájdalmas vállalni a vértanúk kényszerű közösségét. Illés Sándor, a délvidéki magyarság sorsának nagy krónikása. A reménység hídja című önéletrajzi ihletésű regényében hősének életébe sűrítve mutatja be az őt is útjára bocsátó közösség évszázadnyi tragédiáját. A Sirató című életrajzi vallomása, A pénzcsináló, A fekeIllés Sándor. Vendégségben jártam egyik régi ismerősömnél, akinek a fia éppén aznap ünnepelte huszonegyedik születésnapját. Elfogadtam az ifjú ünnepelt meghívását egy pohár pezsgőre, és az ünneplő fiatalok közé vegyültem. A jókedvű zsivajgásban izgalommal gondoltam vissza azokra a régi születésnapokra, amikor még én is csak huszonéves voltam. Emlékszem, ilyenkor milyen parázs viták repesztették a falakat: indulatok, elképzelések csaptak össze egymással birkózva. Azt képzeltem, hogy akik ma itt összesereglettek, valamennyien ugyanolyan ifjú titánok, mint mi voltunk valaha: meg akarják változtatni a világot. Ekkor felfigyeltem egy kócos ifjúra, aki kipirul- tan magyarázott valamit a társának, de az nem volt vele egy véleményen. "Isten bizony!" - esküdözött a kócos. Kíváncsiság gyötört, kinek van igaza, és miről is van szó? Persze: a vasárnapi meccsről. "A bíró tizenegyest ítélt, de nem volt igaza!" - kardoskodott a többség. Kiszaladt belőlem a levegő, egészen elgyengültem, akár a léket kapott léggömb. Tizenegyes? Sietve átültem egy másik csoporthoz, mivel a Illés Sándor: Olykor úgy érzem kihullottunk Isten markából te bárány és A vihar után szivárvány című regényei után - melyek amolyan balla- dás énekként - a nagy pusztulás egy-egy epizódjáról adnak hírt, most a tanú hitelt érdemlő vallomásában az összegezés szándékával szól mindazon megpróbáltatásokról, amelyek a bácskai magyarokat saját otthonaikban tették földönfutóvá. Juhász József, temerini gazdálkodó beírta a családi Biblia belső borítójára Sándor fia születésének tényét. TörA buli focihoz nem értek. Figyeltem a társaságot, hátha újra fel tudok izzani velük. A fiatalok arca időközben kipirult. Az izgalomtól vagy csak az italtól? "Mit szóltok a Gizihez? Az a rezedaszemű jól kifogta, elvetette magát az amerikai palival!" - újságolta az egyik csokornyakkendős srác, de senki nem figyelt rá. Ketten legutóbb látott motorversenyről beszéltek, egy lányos képű fiú pedig azt magyarázta, mit látott Floridában, ahol a nővére vendége volt. "Az más élet fiúk! Ha én egyszer oda kijutok, biz’ isten megszedem magam! Még álmomban se jövök ide vissza! Meghívlak benneteket!" Ez tetszett. Éljenzés. "Ott leszünk, de jó görlökről is gondoskodj! Meg kajáról!" Fülelve várok. De mire? Talán arra, hogy majd egy szó esik végre a hazáról. Valamikor ez mindig téma volt. És emlékszem, mellette az irodalom, a film egy-egy könyv vagy vers, mert a szépséget és az emberséget kerestük, a jövő lehetőségét színezgettük, s bizony nem egy ilyen összejövetelen verset is szavaltak a széplelkek. Furcsa izgalom bizsergetett ténik mindez talán éppen abban a pillanatban, amikor Szarajevóban eldördülnek ama végzetes lövések. Juhász József gazdálkodó azonban ekkor még boldog ember, s a közösség, amelyben él, gazdag aratásban reménykedik, eszébe nem jutna senkinek, hogy a nemzet békéjének utolsó napját éli. Háború háborút követ, frontszolgálat után üldöztetés jön, vagyon vesztés és kisajátítás, idegen hatalom kényszere és száműzetés, nyomor és megaláztatás, elfojtott sírások és lenyelt panaszok. És néha már csak a remény fűzi egybe a napok sorát. A pénzcsináló című regény egyik hőse 1918 őszén leült háza küszöbére, és várta a hazatérő katonákat. A bácskai Maraton tanújaként, néhány nappal korábban halt meg, mint ahogyan a katonák 1941-ben visszatértek. O volt a szerencsésebb Illés Sándor a távolra mentett otthon őszinteségét tartotta magától távol, amitől már csak egy lépés a némaság. írói magatartása lehet az oly nagyon áhított reménység hídja. A magasba emelő menedék, a sorsválla- lás Mák Ferenc bennünket, és az csodajó volt. Most senki nem szaval verset, senki se beszél könyvekről, filmekről, kiállításról. Elszürkült volna az ifjúság képzelőereje? Be kell vallanom, kissé kiábrándultán üldögéltem a szoba sarkában. Kiábrándultán és értetlenül. Nagy volt a lárma, kipirultak az arcok. A vodkától talán? Ez hevítené az ifjonti tüzet? Vagy a futballmeccsek bírói ítélete egy elnézett tizenegyesről? Az Amerikát járt fiú meghívásától, amelyen lesz majd kaja és pia, meg lányok is akadnak? Tévhitben ringattam volna magam már évtizedek óta, amikor az ifjúságot mindmáig az új idők fáklyavivőjének hittem? A nagypapa közben kötényt kötött, és kihordta az előszobába a fiúk által kiüresített üvegeket. A mama kinyitotta az ablak fél szárnyát, hogy friss levegőt engedjen be. És akkor hirtelen felrémlett bennem egy párizsi képeslap minapi cikke, amely azt írta, hogy a harmadik évtized úgy érkezik majd hozzánk, lopakodva, akár a tolvaj az éjszakában. Már megérkezett volna? Milyen az igazi arca? Hozott, vagy ellopott valamit?
