Amerikai Magyar Szó, 1998. július-december (52. évfolyam, 26-47. szám)
1998-11-19 / 43. szám
6. Amerikai Magyar Szó Thursday, Nov 19, 1998 CLAIRE KENNETH: Azt hiszem minden ember életében vannak olyan percek, amelyeket képtelen elfelejteni. Az évtizedek távolságában sem szürkülnek el. Ilyen élmény volt számomra, mikor kitelepítettek. Az a májusi hajnal, amikor elhurcoltak az Attila utcai ottho nunkból. Egy ponyvával lefedett, nagy teherautó várakozott a ház előtt. A fegyveres AVO-sok durva szavakkal nógattak, hogy szálljunk fel. Férjem egy koffert cipelt, nálam kis batyu volt, valami ennivalóval. A teherautóban már ott ült gróf Bethlen Istvánná és nővére, Ilona. Nagyon nyugodt- nak látszott. Mellette volt hely odaültem. Ahogy ránézett a rémült arcomra, megsimogatott és megcsókolt.- Margit néni, hová visznek minket? Hova?- Azt hiszem, Oroszországba, - mondta csendesen. És talán viszontláthatom Istvánt... Ebben az időben még el volt terjedve a hír, hogy gróf Bethlen István miniszterelnököt Moszkva közelében egy internáló táborban tartják fogva. A kitelepítés 1951-ben volt és mi a legelső transzportban voltunk. Miniszterelnöki családok, történelmi nevek. A néptelen budai utcákon robogott velünk a teherautó a Ferencvárosi Pályaudvar felé. Nem marhavagon volt, rendes kupék, már tele volt ismerősökkel. Ugyanazokkal, akikkel Horthy kormányzó garden partyján találkoztam a várban.- Hova visznek? Ezt a rémült kérdést szögeztük egymásnak. Itt volt Ambrózy Gyula, a kabinetiroda főnöke, gróf Csáky Istvánná, a külügyminiszter özvegye, Vekerle Sándor. Verseghy Nagy Elek, a volt vatikáni követ, ő csak imádkozott.- Bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek... A szerelvényen pontosan 97-en voltunk. Hosszú órákon át vesztegelt a vonat, ha beszélgetni próbáltunk az ÁVO-s ránk rivallt.- Kuss! Pofa be, itt nem lehet társalogni! Megnémultunk. Minthaegy némajátékszereplői lennénk, most már csak arra vártunk, hogy elinduljunk valamerre. Végre elindult a vonat, mindig a külső vágányokon haladva. Ahogy besötétedett, egy nagy erdő mellett hirtelen, nagy zökkenővel megálltunk.- Hol vagyunk? És miért állunk itt meg? Emlékezés Bethlen Margitra.. Claire Kenneth Lehet, hogy az erdőbe terelnek és megásatják velünk a saját sírunkat. Mint a Ka- tyin-i tömegsírt, ott a lengyel tisztikart intézték el. És majd sok év múlva találják meg a csontjainkat... Órákig álldogált a vonat az erdő mellett, már éjfél is elmúlt, mikor tovább döcögtünk. Végre beérkeztünk egy Jászkisér nevű község állomására. Itt leszállítottak minket és ismét teherautókra raktak fel. Ezek már nem voltak ponyvával lefödve, az alföldi éjszakában már nem kellett minket elrejteni az emberek szeme elől, mint a pesti utcákon. Minket Kolopra vittek, egy romos tanyai házba, a rizsültetvények közé. "Ház a rizsföldek között" című munkámban, megírtam, hogy milyen állati sorban éltünk ott és kényszermunkát kellett végeznünk. Kínai kuliknak való munka volt ez, a combig érő műtrágyás vízben gyomlálni a rizsvetést. A fejünk felett a szúnyogok mil- iiárdjai véresre csípték a vállunkat, karunkat. Az éles nád elvágta a ruháinkat, pár nap múlva már rongyokban foszlott le rólunk. Olyan volt ez, mint egy különös karnevál, mindenki rongyos ruhát és történelmi nevet viselt. Itt dolgoztak a szép fiatal Mont- enuovo hercegnők, Mimi és Fanny. Dédanyjuk, Mária Lujza, még Napóleon császári koronáját viselte fején, ők karton- kendőt. A trágyát talicskáz- ták. Napfelkeltétől estig dolgoztunk. Bethlen Margit már elmúlt hetven éves, de neki ugyanúgy kellett dolgozni mint nekünk, fiataloknak. Egyik reggel hirtelen nagy zivatar támadt. Én egy távolabbi rizs-ültetvényre voltam beosztva. Ahogy rohantam a házba, bőrig áztam. Jégeső is esett, úgy koppantak rajtam a jégdarabkák, mint az éles kövek. Estére már beláza sodtam,megmértem magam, 40 fok volt a hőmérőn. Most mi lesz? Orvos csak több mint tíz kilométerre és úgy sem jött volna ide.- Meg fogok halni Margit néni!... Érzem...- Ne beszélj ilyen csacsisá- got! Erős vagy és fiatal! Szerencsére van nálam kalmopy- rin, most beveszed és adok egy borogatást a mellkasodra. Egész éjjel ott virrasztóit mellettem, vacogtam a láztól, az ócska lópokróc alatt. Micsoda éjszaka volt. Néztem a korhadt padlásgerendák mögül elősuhanó denevéreket, aludni nem tudtam. Margit néni fogta a kezemet, simogatta a lázas homlokomat. Világoskék szeméből angyali jóság sugárzott. Másnap délelőtt benézett a rizsőr.- Na mi van? A szőke nő még nem döglött meg?- Még élek!- Akkor holnap menjen a rizsbe. Itt nem lehet lazsálni és csak zabálni a jó ételt, amit az állami gazdaságból kapnak. A jó ételt, minden nap egy ökrösszekér hozta, nagy kon- dérban birkapörkölt, a faggyú úszott a tetején. Hozzá kukoricakenyér, amely már penészes volt. De ezt ettük, mert nem volt más. A rizsgáton ültünk és kanalaztuk a csajkából ezt az undorító ételt, az ivóvizünket egy gémeskútból húztuk fel. Furcsa drapp színe volt a víznek és a pohár alján valami homokszerű anyag ülepedett le. Már mindnyájunknak fájt a gyomra. Csak a fiamat féltettem, ő érte reszkettem, hogy megbetegszik. A férjemről sem tudtam ebben az időben, hogy hol lehet?... Utoljára a márianosztrai szigorító börtönből kaptam tőle egy cenzúrázott lapot. Négy évre volt ítélve, "tiltott határátlépés kísérletének gyanúja" miatt. A sors iróniája, hogy azért próbált szökni, mert azt beszélték, hogy a munkaképes férfiakat el fogják vinni O- roszországba, az uráli bányákba. Végül a rabokat az oroszláni bányába vitték, a 18-as úgynevezett "halálaknába". Én pedig ott maradtam a gyerekemmel az elátkozott házban, a rizsföldek között. Már összeomoltam. Bethlen Margit tartotta bennem a lelket.- Bízzál Istenben! Bízzál abban, hogy egyszer kiszabadulunk innen és akkor megírhatod, hogy mit követtek el ezek ellenünk!... Ezek... Rákosi Mátyás, és gyalázatos bitang bandája. Már nem is reméltem, hogy valaha írhatok, hogy csak a rizsföldön a gyomlálás lesz a munkaköröm, vagy a trágya taligázása. A pesti kirakatokból már eltűnt az Éjszaka Kairóban és a Randevú Rómában.- Azt is megjósoltam neked. mondta Bethlen Margit, hogy bestseller lesz a könyved. És az lett!- És én mi lettem? És a gyermekemmel mi lesz?- Fel fogod nevelni ezt a szép fiadat, csak nem csüggedj ennyire! Néha irodalomról is beszélgettünk. Bethlen Margit kitűnő tollú írónő volt, egyik színdarabja a "Szürke ruha" nagy sikerrel ment a Vígszínházban,. Zilahy Lajos is szóba került. Bethlen Margit nagyon haragudott rá, pedig egykor sokra becsülte. Az "Ararátot" sohasem szabadott volna neki megírni. És a "Krisztus arcú orosz katonát", aki kenyeret osztogat az óvóhelyeken meghúzódó magyaroknak. Mi másként emlékeztünk erre a részeg ázsiai hordára, aki kegy karóráért nyugodtan gyilkoltak és nekimentek a nőknek... Sok év múlva, itt New Yorkban találkoztam Zilahy Lajossal, a "Pen Klubban". "Guest of honor" volt, angolul jelent meg a Két fogoly. Nekem is már több regényem jelent meg angolul és a New York Times bestseller listáján szerepeltem. Zilahy tudta, hogy milyen szoros barátság fűzött Bethlen Margithoz és érdeklődött, hogy nem tudom-e hogy él még? Csak azt tudtam, hogy az amnesztia után, engedélyt kapott, hogy Budapestre visszatérhessen. Persze nem az Attila utcai lakásba. Mi végérvényesen ki voltunk tiltva a fővárosból, mint "osztályellenség". így még 5 évet töltöttünk egy balaton- menti villában, rendőri felügyelet alatt. Édesanyámtól tudtam, hogy Margit néni betegeskedik és Budán, egy Bajvívó utcai lakás kis udvari szobájában húzódik meg. Aztán az édesanyám is meghalt, a temetésére nem mehettem haza. És Margit néni is meghalt, aki olyan jó volt hozzám, mint egy édesanya... Sok év múlva egy levelet kaptam Rio de Janeiróból. Bethlen Jebbi írta, Margit néni legidősebb fia. Portugál nyelven olvasta valamelyik könyvemet. "Kedves Asszonyom! Könnyekig meghatva olvastam, hogy milyen gyönyörűen írt Édesanyámról és hogyan jellemezte őt. Tudom, nagyon szerette Magát és sokat jelentett neki, ott a kitelepítésben, hogy valakivel ennyire megértették egymást. Hálás szívvel csókolom kezeit, tisztelő híve Jebbi". Azóta tudom, Jebbi is meghalt és gróf Bethlen István hamvait hazahozták Magyar- országra és a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, arra kell gondolnom, hogy büszke ősük, Bethlen Gábor az erdélyi fejedelem, ott a Hargita-i hegyek közötti sírjában, vajon miről álmodik?... SZENZÁCIÓ ! Világhírű írónőnk CLAIRE KENNETH bestseller regényei megrendelhetők: az Amerikai Magyar Szó Kiadóhivatalában 130 E 16th St New York, N.Y. 10003 Éjszaka Kairóban Randevú Rómában Forgó táncparkett Egon naplója Holdfény Hawaiiban Halálos háromszög Kötetenként: $ 14.- postázással együtt (A Kenneth könyvek a rendszerváltozás után ismét megjelenhettek Magyarországon. 1989-ben 18 könyvé jelent meg és két év alatt 6 millió példány fogyott el. Ez hivatalosan is világrekord egy 10 millió lakosságú európai országban.) Manhattanben összeállított, manhattaniek számára bemutatott magyar nyelvű TV műsorok: HUNGARIAN MAGAZIN EXTRA szombaton d.e. 10 órakor a 34-es, vasárnap d.u. 1/2 3-kor a 16-os csatornán FRISS HÍREK MAGYARUL pénteken este 6 órakor az 57-es és hétfőn d.e. 1/2 10-kor az 56-os csatornákon láthatók IIIIIIIIIIIIIIIIIIIMI
