Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)
1997-05-08 / 18. szám
Thursday, May 8, 1997 9. AMERIKAI MAGYAR SZO Holle anyó virágpora Gaudeamus igitur... Varga Erzsébet A Bambit ma már negyedszer ismétlem angolul a rám bízott két szőkeség ágyánál. Húsz évvel ezelőtt ez a mese ringatta álomba tejfölhajú kislányomat. Egy negyven éves őzbak-ugrásnyíra ha visszatekintek, édesanyám Bambija babusgat. Hiába a mesék birodalmában a fantázia átrepüli az időt, nyelvet, kortalan, mindenkit összeköt, mint a forrásvíz minden szomjazónak feltőr. Édesanyám fiatalon őszült, harmincöt éves Holle-anyó, úgy kapaszkodtam meséi köntösébe, mint ahogy az amerikai gyerekek csüngenek akcentusos szavaimon. Szerettem a meséibe bújni, képzeletem csipkéit, sárkányai veretették. Mesélő pillanatait szinvallotta ijedtség, öröm, bánat, szörnyülködés, huncutság, ugrásra készen lapult hangszalagjaiban, arcizmaiban. Együtt dúdolt a csillagszemű juhásszal, együtt sírt a mátraaljai törött lábú őzgidával, együtt locsoltuk a rózsát a kisherceggel, Babszem Jankó erejét bújtatta belém, táltos paripa patájával együtt dobogott a szívem. Könyv nélkül szőtte meséi fonalát, mindig akadt egy kismanó vagy egy tündér, mely átszínezte a megszokottat! A lényeg nem változott, a jó mindig győzött, a rossz mindig meglakolt. Ebben a hitbirodalomban nőttem fel, úgy féltem ezt, mint az Istent! Az élet gyakran mondott ellent, ilyenkor fantázia köpenyét megforgattam és legyőztem a gonosz boszorkányt. Meséi segítettek át a nehézségeken. Azután "köd előtte, köd utána" fölmászott az égigérő fa tetejére, hogy onnan figyeljen bennünket. Elbeszélései után Tündének nevezett unokáját már nem ültethette föl a rút kiskacsa hátára. Az örök élet vízével forrasztom össze emlékeit. Az Óperenciás tenger partján vagyok most anyám, "fogamba tartva" hoztam át meséidet a nagy vízen. Kivirágzott mesemagjaiddal beporozom az új világot. Varga Erzsébet Anyai metamorfózis Anyámat a i tűlevelük hozták szúrós létét októberi vihar túl fiatalom törte szét, félbehagyott szeretetét agóniában rám helyezte Az iskolapadból kiugorva belekapaszkodtam anyám árnyékába, testvér-anya anyáskodó testvér diákból lett szülő, hirtelen őszülő Ezt követő harmadik őszön testem szétosztódva, fenyő génjeit tovább hordozva, anyalétem anyasága új anyát lökött a világra. Zöldellő anyaságom tűzpiros izzása, átkúszott lányom tudatába. Anyavérem, anyaférjem, anyavágyam, anyaágyam, gumilábam, polip szívem át a vízen, alig hiszem, anyatestem szivacsai darabokban szétrobbanak detonáló részecskéi lányom bőrén szétporladnak, erőm átmegy ereibe, testvéreim telehintem távolságunk közelítem édesanyám porladozó hullájára, vesekövem sérült sírkőként vigyáz. Varga Erzsébet Köszönjük Mrs. Katalin Borossnak adományát, mely lehetővé tette ennek az oldalnak a megjelenését. Több évvel ezelőtt a hírneves erdélyi Kollégiumokban hagyomány számba ment a líceumi tanulmányaikat befejező diákok kicsengetése, amire az utolsó tanítási nap, rendesen május utolsó hetében került sor. A kicsenge- tésnek-ballagásnak szimbőli- kus jellege volt, azt jelképezte, hogy a kollégium öreg falai közt eltöltött "szivárvány színű" diákéveknek elérkezett az utolsó órája, az iskola csengőjét utoljára hallhatják, ezentúl rájuk nem vonatkozik. Ez az aktus,, a "köldök zsinór" elmetszése volt, amely eddig a diákot az Alma-materhez kötötte. Már kora tavasszal elkezdődött a készülődés a búcsúzkodásra. A végzős osztály diákjai több héttel a ballagás előtt kabátjuk hajtókájában viselték az "M" betűs zöld szallagot. Az "M" a maturandus (érendő) szócskának volt a kezdő betűje, mintegy jelezve, hogy viselője tavasszal befejezi líceumi tanulmányait, ballagás előtt áll. A város egyik üzlet-kirakatában már ott állott a közszemlére bocsátott érettségi tabló a tanárok és diákok fényképeivel. A kicsengetésre mindig rengeteg ember jött el: szülők, rokonok, ismerősök és sokan azok közül, akik egykor maguk is növendékei voltak az iskolának. A fesztivitás előkészületeiből sokan kivették részüket. A feljövő osztály gondoskodott a díszítésről. Ezt a hajnali órákban végezték el, hogy a frissen vágott orgonák és virágok illatot árasszanak. Az ünnepség déli 12 órára volt kitűzve, amikor a pedellus meghúzta a falra szerelt kis harangot és ezzel a ballagás kezdetét vette. Az ünnepeltek kettesével felsorakozva, az ajkukon énekszóval ami rendesen a Gaudeamus igitur...és a Ballag már a vén diák c. búcsúztató énekek voltak, végigjárták a tantermeket, a folyosókat kissé meghatódottan az ünnepélyes légkör bűvöletében. Valamennyiök arcán ragyogás ült, tisztában voltak a percek jelentőségével, jövőjüket fürkésző tekintetünkbe sok öröm vegyült. Közel egy órát vett igénybe ez a bensőséges, emóciókkal teli bú- csuvétel, miközben a harang szakadatlanul szólt. Az egykor kisgyerekként tanulmányait elkezdett Nyilas Misikből felnőtt ifjú lett, diák élet ezzel véget ért. így festett a kicsengetésballagás sok évvel ezelőtt a Sepsiszentgyörgyi Református Székely-Mikó Kollégiumban, ahol líceumi tanulmányaimat végeztem és a kollégiumban eltöltött évekre mindig szeretettel gondolok vissza. Ezek a kollégiumok egykor a tudomány fellegvárai voltak, a civilizáció gócpontjai. Enciklopédikus tudású tanárok az oktatás és nevelés magas fokán látták el feladatukat. Valósággal privilégium számba ment egy ilyen intézetben tanulni, ahol az intézet erkölcsi felelősséget vállalt a gyermek jellemének kialakításában. Mindenekelőtt fegyelemre - önfegyelemre nevelt. Kiváló módszerek alkalmazásával a gyermekben meglévő pozitív tulajdonságok kifejlesztésén fáradozott. Irányító-nevelő szerepe abban állt, hogy a növendéket igyekezett megtanítani a társadalmi együttélés alapvető szabályaira, viselkedési normákra, mindarra. amit a civilizált társadalom elvárt társaitól. Az olvasás szenvedélyét oltotta a növendékekbe, az olvasmányokban rejlő értékekre irányítva a figyelmet, hogy szellemi gyarapodásunkat elősegítsék. Az olyan ifjú, aki az ilyen kollégiumok egyikében volt diák nyolc éven át, tanulmányai folyamán szerzett ismeretei által általános műveltségre tett szert, betekintést nyert az életbe. Az érettségi diplomával társadalmi rangot ért el. A mai iskola rendszerben merőben más a helyzet. Ma már nem az a fontos, hogy a növendék középiskolai tanulmányai folyamán általános műveltségre tegyen szert. Elég az , ha a tanuló elsajátítja a számológép kezelés működtetés technikáját és az ehhez szükséges kódokat. Nagy eredménynek számít az, ha az érettségiző le tudja írni a nevét és képes kiszpel- lingelni egy szót. Human tárgyakból (irodalom, zene, képzőművészet, de természettudomány, történelem, földrajz] ismeretei is nagyon hézagosak, sok esetben a nullával egyenlő. Az érvényben lévő oktatási nevelési elvek szerint a tanulónak gyakorlatilag minden meg van engedve az iskolában, még az is, hogy ne tanuljon. Nem szükséges, hogy fegyelmezetten, tisztelettudóan viselkedjék szüleivel, tanítójával szemben. A tanítónak ezzel szemben a legnagyobb megértést kell tanúsítani a gyermek iránt, mindenben a kedvében kell járni. Figyelmeztetni, megszólítani vagy -Isten őrizz - rendreutasítani nem szabad, mert ezzel kárt okoz a gyermek zsenge lelkében, olyan sebet ejt, amit egy életen át nem fog kiheverni (?) Quo vadis America? Nagy Ábrahám Egy új tavasz Vége van a hosszú télnek új tavaszra várunk.. Enyhe szellő, vig madarak kopogtatnak nálunk. A megdermedt vén hegyeknek párolog az orma, Meleg fényben fürdik ismét kis templomunk tornya. Kérlek Uram, hogy a rétet varázsold át zöldre... Szórjál rügyeket a fákra, és Békét a Földre! Legyen telve szeretettel minden szív a földön Tűnjön el a rosszindulat, harag és a börtön. Adj hitet az embereknek, fohászunkra áldást, Dicsérjük az új tavaszban Krisztust, s a Megváltást! Tordai Matyó Anyák napja Anyáknapja vagyon ma Szeretetben ragyogva Védőkezét kinyújtva Őrzi anya gyermekét, ringatva Kicsi kisleány magában Sirdogál az ágyában Miért lett most üresen Édesanyja párnája? Mint minden kismadár Anyja után szálldogál Vissza-sírják a keresztfán Sok szomorú délután Virágcsokrot hozok ám Szebbnél szebb színűt Jöjj, simogass és ölelj át Anyám, Édesanyám Kaprinyák Gyuláné