Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)

1996-08-20 / 31. szám

Thursday, Aug. 20, 1996 Amerikai Magyar Szó 7. Nem ismerünk olyan, kora­beli ábrázolást, amely fenn­maradt vofria Árpádról, megőrizve híVen alakját Régészeink kutatásaiból azonban ismerjük, hogy mi­lyenek voltak honfoglaló őse­ink, alakra, termetre, kiné­zetre. Az akkori magyarok közepes, de még inkább ala­csony természetűek voltak, nyakuk rövid, szemük mé­lyen bennülő. koponyájuk szélessége aranylag nagyobb, mint hosszúságuk. A meg­vizsgált csontok és koponyák egyike se volt Árpádé, a sí­rokból a honfoglaló népes­ségnek a maradványai kerül­tek napfényre. Árpád apjával Álmossal könnyebb a dolgunk, Ano­nymus, amikor művében el­beszéli a honfoglalás regé­nyes történetét, szól Álmos­ról is.: szép, barna orcájú volt; a szeme fekete, de nagy; termete magas és kar­csú, a keze nagy, az ujjai vaskosak. "Álmos vezér taná­csot tartva és övéit mind megesketvén még életében vezérré és parancsokévá tette fiát, Árpádot. Bíborban született Konstan­tin bizánci császár a 900-as évek első felében nála járt magyar vezérektől és a ma­gyaroknál megfordult köve­teitől ügy tudta: "a türkök (magyarok) pedig jobban tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja Álmos... Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más feje­delmük sohasem volt... Né­hány év múlva a besenyők rátörtek a türkökre, és feje­delmükkel, Árpáddal együtt előzték őket. A türkök tehát megfutamodván, földet ke­restek, ahol megtelepedhet­Miért épp nekünk sikerült? Fél évszázada izgat az a kérdés: miért éppen nekünk, magyaroknak sikerült itt megtelepednünk és ezer évre berendezkednünk; Miért nem sikerült ez a nálunk nagyobb számban érkezett hunoknak vagy avaroknak; Miért olvadtak be szinte nyomtalanul a magyarságba azok a keleti jövevények, a besenyők, a kunok, akikhez az Árpádok századaiban volt szerencsénk; Erre a romantikus történe - lemszeretetünkmagyarázata: "Mi voltunk a többieknél jobb államszervezők." Ez a magyarázat nem elégített ki. A történelemben a népek évezredes sorsa nem a veze­tők képességén múlik. A jó vezető nem történelmi sorsot határoz meg, hanem felisme­ri a szükségszerűséget, a kí­nálkozó lehetőséget. Az évezredes jövőt kínáló lehetőségünk akkor abból fakadt, hogy a legjobbkor érkeztünk. A hunok és az avarok korán, mások pedig már későn érkeztek. A kelta térítők A kelta térítőknek köszön­heti Európa nyugati és észa­ki fele, hogy itt a keresztény­ség a következő közel ezer évre a földművelésre támasz­kodó társadalmi és vallási szervezetté alakult, hogy a szerzetesrendek a földműve­lés terjesztésének is apostolai lettek. Ők teremtették meg az összhangot a nyugat-euró­pai, alapvetően földművelés­re épülő társadalom és annak vallása között. Most éppen időszerű arra gondol­ni, hogy a kereszténység lé- nyegébenNyugat-Európában lett a természetet értékelő, szerető vallás. A 9. században vált Nyugat-Európa először gaz­dagabbá, mint Kelet-Európa. Ezzel vonzotta és beépülés­re ösztönözte a keletről jött népeket. Aztán ezer éven keresztül a Nyugat ugyan mindig gazdagabb, kulturál­tabb, civilizáltabb volt térsé­günknél, de soha nem annyi­val, mint a legutóbbi pár év­tizedben. Most Európa nyu­gati felében az életszínvonal többszöröse a nálunk kiala­kultnak. Erre korábban soha nem volt példa. Ha a hon­foglaló őseink számára vonzó volt a nyugati életforma, akkor a jelenlegiek számára sokszor inkább azzá vált. Akkor lassan jártak az infor­mációk, mégis gyorsan rea­gáltak őseink rájuk. Ma min­den lakos naponta láthatja, hogyan élnek ott az embe­rek. Ha ezer évvel korábban meg tudtunk felelni a kor kihívásának, akkor ma ez sokszorta sürgetőbb. Ez honfoglaló őseink üze­nete a mának. Kopátsy Sándor nének...." A Bajor Évkönyvekből, amelyek szerzője Aventinus ugyan 1477-ben született, de a magyar történelemre vo­natkozóan hiteles - ma már rendelkezésünkre nem álló - történeti forrásokat is fel­használt. - "A magyarok el­határozzák. hogy Pannóniát, ezt az igen termékeny földet, mely velük határos és csor­dáik legeltetésére alkalmas, elfoglaljálcT Hogy tervüket annál könnyebben és szeren­csésebben megvalósíthassák, Kusal (Kurszán), a nemzet királya, nagyon díszes követ­séget küld övéiből Lajoshoz és a bajorokhoz, szomszédai­hoz..." A Gesta Hungarorum utal rá: Álmost Erdély országban megölték..." Kurszánt pedig nem tartja számon történel­münk az uralkodók között. Tény viszont, hogy a hon­foglaló magyar népesség mi­után törzsenként, s azokon belül a nemzetiségi szállásié - rületeken letelepedett, szük­ségképpen életmódváltozta­tásra kényszerült. Kemény kézre volt szükség- a "nagy kézre", a "vaskos ujjakra" -, hogy megzaboláz­za zabolátlan őseinket, ráve­zesse és rákényszerítse őket az éltmódváltoztatásra, a korszerűsödésre és vele a jövőre is, bár annak is rá kellett ébresztenie a magyar­ságot, hogy ezzel az erejük nem növekszik, életük igazán- a zsákmány ellenére se - nem gyarapszik, hanem kí­méletlenül és helyrehozhatat­lanul csak fogyatkozik. A honfoglalás harcait már megvívták és tulajdonképpen már birtokon belül is voltak. Ki sejtette akkor, amit mi ma már nagyon is jól tu­dunk? Azt, hogy a honfogla­lás művének teljes és végér­vényes befejezéséhez nem lesz elegendő egy-két évszá­zad sem. S éppen ez a "befe- jezetlenség", vonul végig történelmünkön, a sodró- viharzó évszázadokon keresz­Simon Gy. Ferenc Szent István király 970 - 1038 A magyar nemzet ebben az évben ünnepli honfoglalásának 1100 éves, és kereszténységének 1000 éves évfordulóját. Nemzetünk történetében senki nem kapott Istentől fontosabb feladatot, mint Szt. István. A Kárpátok medencéjét elfoglaló új nemzetnek új életformát kellett jövője érdekében fölvenni. A nyugati kalandozások tragikus vereségei az idejét múlt törzsi életforma világosan jelezték a nemzet pusztulásának előfeltételeit. Igaz, már Géza nagyfejedelem is kezdte fölismerni a veszély feltételeit, éppen ezért engedte be az országba a hittérítő szerzeteseket. A nemzetmentő nagy feladat elvégzése a fiatal Istvánra hárul, aki apja halála után átveszi az ország irányítását 997-ben. Miután a pogány Koppány vezér lázadását leverte Veszprémnél, hozzá kezdhetett a magyar nemzet szilárd erkölcsi és államrendje feltételeinek megteremtéséhez. Isten megvilágosító kegyelmének hatására világosan fölismerte, hogy a kereszténység biztosítja népe és nemzete biztos jövőjét. A magyar népet a nyugati kereszténység nagy családjához kell csatolni. Éppen ezért a pécsváradi Asztrik apátot a pápához küldi korönáért. II. Szilveszter, pápa a koronával együtt meghatalmazza a magyar egyház hierarchikus megszervezésével. István 1000 karácsonyán magyar királlyá koronáztatja magát Domonkos érsek által, és ezzel megalapítja a magyar keresztény királyságot és államiságot. Isten áldása kisérte egyházi és állami szervező tevékenységét, amely egy évezred vérzivataros küzdelmét túlélte. Csak akkor bizonyulunk Szt. István keresztény örökségének méltó örököseivé, ha általa örökölt keresztény hitünk szerint élünk, ha kegyelettel őrizzük továbbra is magunk és gyermekeink lelkében a keresztény örökséget és nemzetünkhöz való hűséget és szeretetet. Szt. István prófétai szinialitásában fölismerte már 1000 évvel ezelőtt, hogy a magyarságnak csak egy igazi Jóakarója van, a mindenható Isten! Első apostoli királyunknak van legnagyobb érdeme abban, hogy a magyar nemzet fiai öntudattal és szent örvendezéssel ünnepelhetik nemzetünk fönnállásának 1100 éves évfordulóját Öleljük szent meggyőződéssel szívünkbe, lelkűnkbe Szt. István keresztény eszméinek örökségét, ami a magyar nemzet múltját, jelenét és jövőjét biztosítja! Fr. Csorba L. Domonkos, O.F.M. a new yorki Szt István templom magyar plébánosa Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom