Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-08-20 / 31. szám
4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Aug. 20, 1996 iSVÉDEK ,UROK Fugati u7VANOK SZLÁV TÖRZSEK J LENGYELEK | .CSEHEK , 1 KELETI / FRANK KIRÁLYSÁG NYUGATI V> FRANK 9 JRÁLYSÁG« ÍS® ITÁLIAI lAVARRA VLACHOK BOLGÁR BÍR Földközi-tenger ► MAGYAR ^ FEJEDELEMSÉG A magyar honfoglalásdde- jén a Kárpát-medenjxre három jelentős politikai hatalom gyakorolhatott számottevő befolyást: az ismét erőre kapó Bizánci Birodalofh, a hatalma csúcsán álló Bolgár Kánság- és a keleti frank királyság, vagyis a kialakuló Németország. Ezekhez sorolható még egy negyedik politikai tényező, a morva szlávok állama, amely a frank birodalom árnyékában fejlődött ki. Nagy Károly a nyolcadik század utolsó évtizedében terjesztette ki a frank uralmat Pannóniára, miután megtörte az ott élő avarók ellenállását. A frankok megsemmisítették az avar nemességet, s Pannónia ettől kezdve a frank birodalom, majd annak végleges feloszlása után a keleti frank királyság határgrófsága lett. A Tisza vidékén élő avarokat a bcjl- gár kán serege győzte le a kilencedik század elején, .s valószínűleg ők pusztították el az avar kagán székhelyét is. Ami az avar népesség továbbélését illeti, úgy tűnik, bár vannak olyan vélekedések, amelyek számolnak az avar etnikum fennmaradásái val azokon a területeken, amelyek nem kerültek frank megszállás alá. A Pannónia feletti frank uralom egészen Arnulf császár (899) uralkodásáig tartott, s végül a magyar hódítással ért véget. A kutatás mai állása szerint a Tisza vidékén élő avarokat legyőző bolgárok nem szállták meg az Al-Dunától é- szakra fekvő sík területeket, hanem egyfajta határvidékké változtatták azt a közvetlen í vetéfytárssá vált frank birodalommal szemben. A 820-as években a számottevő hatalommá vált Bolgár Kánság: több ízben is követek útján kérte a frankoktól a befolyási zónák elhatárolását, majd a háborúra is sor került,: amely a bolgárok győzelmével végződött. A régészet adatai alapján úgy tűnik, az erdélyi bolgárok katonai központja a mai Gyulafehérvár lehetett. Nagyon valószínű ugyanakkor, hogy a Maros- • Tisza közén is voltak katonai telepeik, ahonnan képesek voltak megtámadni az Alföldön át a morvákat. A forrásokból kiderül, hogy az ő kezükön voltak a dél- erdélyi sóbányák. A magyar honfoglalás szempontjából igen fontos tény, hogy a frankok, illetve a bolgárok által megszállt terület között - legalábEszakitenger ) Fekete-tenger KORDOVAI KAÜFÁTUS bis az ismejt források szerint - lakatlan pusztáság'terült el. A kilencedik század végi rKárpát-medence állapotáról ^szólva nem lehet említés nél- ikül hagyni; a morva szlávok ; államát. Ez a törzsszövetség "a kilencedik század első felé- ; ben jcCtt létre I. *Mojmir veze- . tésével, s a mai Morvaországot éá Délnyugat-Szlovákiai foglalta magában. A kezdetben frank proktetorátus alatt álló morva "állam" 853-tól Ratiszláv vezetésével önálló politikát kezdett folytatni, s a keleti frankok csak 864-ben bírták, átmenetileg ismét megtörni a morvák függetlenségét. Ratiszláv végleges bukása 871-ben következett be, s bár az utóda, Szvatop- luk, frank segítséggel jutott hatalomra mintvazallús fejedelem, s megkapta a'csehék fölötti uralmat is, tovább folytattá !a Pannónia elleni támadásokat. Végleges megtörése 892-ben kezdődött, de ez az eseménysor már a magyar honfoglalás közvetlen előzménye volt. A magyar kutatók szerint a mortfa uralom nem terjedt .túl a Garam-folyó vonalán, s a morvák es a bolgárok‘között ugyanolyan "gyepű", lakatlan ? pusztaság terült el, mint a bolgárok és a frankok között. Ez a-tény,- azért fontos, mert a magyarok, akik 895 előtt többszörös megfordulták a Kárpáf-medeneében, jól ismerhették a terület "végvidék" jellegét, s ez szerepet játszhatott a honfoglalás előkészítésében, i Pálosfalvi Tamás A Kárpát-medence és Európa 895 körül Tudományos viták a honfoglalás körül A honfoglalás koráról meglehetősen csekély forrásanyag áll a kutatás rendelkezésére. Nem csoda hát, hogy a kisszámú, hiányos és esetenként egymásnak ellentmondó adatok történeti értelmezése különböző eredményekre vezetett: nagyon kevés az olyan kérdés, a- melyre "biztos és végleges" , válasz adható. A helyzet jellemzésére elegendő talán csak azt megemlíteni, hogy a honfoglalás közismert 895- 896-os dátuma is sokkal inkább egyfajta tudományos közmegegyezésen alapul, semmint a források egyértelmű tanúbizonyságán... Honfoglalás - egy vagy kettő De vajon csak Árpád népével jelent-e meg a Kárpátmedencében a finnugor nyelvet beszélő magyarság? A kérdésre a kutatók - régészek és történészek - egy része határozott nemmel felel. A szélesebb közvélemény előtt "kettős honfoglalás" néven vált ismertté az az elmélet, melynek rendszeres kidolgozása a magyar régészet méltán köztiszteletnek örvendő professzora, László Gyula nevéhez fűződik. A döntően régészeti adatokból és következtetésekből felépülő elmélet röviden - és erősen leegyszerűsítve - akként összegezhető, hogy Árpád magyarjai jelentős létszámú magyar nyelvű lakosságot találtak a Kárpát-medencében. E magyarok annak a Kárpát-medencébe 670 táján beköltöző népességnek lennének a leszármazottai, a- melyet a korábbi kutatás "kései avarokéként tartott számon. Bizánci források alapján tudható, hogy a jellegzetes régészeti hagyatékot hátrahagyó új népesség valójában a felbomló onogur törzs- szövetség egyik ága volt, s a "kettős honfoglalás" elméletének hívei szerint magyarul beszéltek. Ezen "korai magyar" népesség utódai jelentős számban megérték az Árpád-féle honfoglalást, és összeolvadtak a 895-896-ban beköltözőkkel. A tudományos közvéleményt erősen megosztja az elmélet. Az ma már általánosan elfogadott, hogy 670 táján valójában egy új etnikum jelent meg a Kárpátmedencében, s az is mindinkább bizonyosnak látszik, hogy a "késő avar" népesség Korsó ris szilke az avar kagánl kincstárból - a nagyszentmlklósl kincs aranytárgyai közül- akár magyarul beszéltek, akár nem - jóval nagyobb számban élt még a 9-10. század fordulóján is, mint korábban azt feltételezni volt szokás. Az is tagadhatatlan, hogy a "kettős honfoglalás" elmélete számos olyan kérdésre kínál megoldást, melyeket a hagyományos felfogás keretei között maradva nehéz lenne megnyugtató módon megválaszolni. Mindazonáltal az elképzelés jelenleg nem tekinthető többnek, mint hipotézisnek - maga László Gyula sem mulasztja el felhívni erre a figyelmet - főként azért, mert mindeddig nem ismeretes a 8-9. századi Kárpát-medencéből olyan nyelvi adat, (pl. felirat vagy helynév), mely minden kétséget kizáróan a finnugor eredetű magyar - és csak a magyar nyelvből volna megfejthető. Honfoglalás kori nőalak LÁSZLÓ GYULA REKONSTRUKCIÓS RAJZA
