Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-08-20 / 31. szám
Thursday, Aug. 20, 1996 Amerikai Magyar Szó 5. A csodaszarvas, a turul, meg a fehér ló László Gyula rajza Árpád követei átadják a fehér lovat Szvatopluknak (Képes Krónika) Az írás nélküli társadalmak történeti tudatának formálásában és fenntartásában a mítoszok, mondák és hősénekek játszották a főszerepet. Efféle történetek a honfoglaló magyarság szellemi kultúrájának is szerves részét alkották. A 13. század elején dolgozó Anonymus a tanult írástudó gőgjével írta: "ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy regősök csacsogó énekéből mintegy á- lomban hallaná, nagyon is nem szép és illetlen dolog volna".(Pais D. ford.) A csodaszarvas Az egyik ránk maradt - Arany János irodalmi feldolgozásának köszönhetően a- lighanem közismert - történet szerint Menroth és felesége, Eneth ikerfiai, Hunor és Mogor vadászat közben egy szarvasünőt (nőstényszarvast) vettek űzőbe, amely elvezette őket egy a Meotisz ingoványai közé. A fivérek a szarvast elejteni nem tudták ugyan, de a vidék megtetszett nekik, s követőikkel együtt letelepedtek ott. Néhány év múlva elrabolták Belar fiainak feleségeit és gyermekeit, közöttük Dula alán fejedelem két leányát is, akiket Hunor és Mogor vett feleségül. A történetet elsőként vélhetően Kézai Simon jegyezte le 1285 táján, s tőle vették át a krónikák ma ismert szövegváltozatainak 14. századi kialakítói. Az elbeszélés - ebben a tudomány egyöntetűen foglal állást - a magyar nép eredetmondájának magvát foglalja magában. így gondolta ezt már maga Kézai is, amikor úgy vélekedett, hogy Hunortól és Mogortól származott az általa egymással azonosnak tekintett hunor és magyar nép. Mogor alakjában valóban nem nehéz felismerni a "magyar" népnév megszemélyesítőjét. A másik fivér, Hunor neve azonban Kézai vélekedésével ellentétben nem a hunokra utal e mondában, hanem az onogur néven ismert török népre, amely a kutatás mai állása szerint valóban jelentős mértékben járult hozzá a honfoglaló magyarság etnikai arculatának kiformálódásához. A turul Anonymus és a 14. századi krónikaszerkesztés beszéli el a honfoglaló Árpád apjának, Almosnak a születéséhez kapcsolódó mondát, számos ponton egymástól eltérő változatban. A történet szerint Álmos már terhes anyjának álmában egy turulmadár jelent meg, amely - így Anonymus - "mintegy reá szállva, teherbe ejtette" az asszonyt, akinek úgy tetszett, hogy "méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el" (Pais D. ford.). Ezen álom miatt nevezték el a születendő gyermeket Álmosnak, bár a Névtelen azt is felveti, hogy a név talán a latin almus ("szent") szóból ered, mivel Álmos utódai közül szent királyok származnak majd. Nem sok kétség férhet ahhoz, hogy a történet az Árpádok dinasztiájának eredetmondáját őrizte meg. Az a körülmény, hogy a totemőstől való csodás születés és az isteni látomás együttes motívuma Álmos személyéhez kapcsolódott, meglehetős bizonysággal igazolja: az uralkodócsalád őt tekintette alapító ősének. A fehér ló A legteljesebb formában a 14. századi krónikaszerkesztés tartalmazza azt a mondát, mely szerint az Erdélybe benyomuló Árpád követe útján egy díszesen felszerszá- mozott fehér lovat küldött ajándékba a Kárpát-medence nagy részét uraló Szvatopluk fejedelemnek, s cserébe földet, füvet és vizet kért. Szvatopluk, aki békés földműveseknek hitte a magyarokat, örömmel kapott a cserén. Utóbb a magyarok értésére adták azonban, hogy a lovon a földet, a kötőféken a füvet, a nyergen pedig a vizet - azaz az egész országot - vették meg tőle, s végül döntő csatában győzték le Szvatop- lukot és vették birtokba országát. A történetet némileg eltérő módon jegyezte le Anonymus - az ellenséges fejedelem neve nála például Salán (a Vörösmarty által megénekelt Zalán) -, és Anonymus szobra. Kézai utalásai arra vallanak, hogy ő is ismerte az elbeszélés egy változatát. A monda alapjául tehát minden bizonnyal az szolgálhatott, hogy a magyarok egykoron szövetségre léptek Szvatopluk morva fejedelemmel, mégpedig valamikor 894 előtt, hiszen Szvatopluk ebben az évben halt meg. Idővel, mivel a szerződéskor tés pogány formája a kereszténység felvétele után kiveszett, elhomályosult a történetben főszerephez jutó rituálé eredeti értelme. A fehérló-története"országvásárlás"- ként értelmezett, a Kárpátmedence elfoglalását mintegy igazoló naiv népmondává alakult át. Zsoldos Attila Ond vezér fia Siculius Hungaricus (Horkay Lukács László 1932-ben aug. 28-án születtem Szerencsen, Ond-Szerencsen nevelkedtem Atyám: a vad, sarcoló, nagy Ond vezér; Anyám, a Horkák büszke lánya, ha véres verejtékem a kenyér, erőt ad népem hagyománya; a Szabadság lett nekem az örököm: Álmos, Előd, Kont, Ond, Tas, Huba, Töhötöm! Atyám, kalandozó lovas-nomád, Anyám, melegszívű ősök sarja, Földi életem, ha tövisét ád, a szívemet bánat mégsem marja; Harc, küzdelem lett nekem az örököm: Álmos, Előd, Kont, Ond, Tas, Huba, Töhötöm! Amíg élek harcolok, Ond vezér fia vagyok! ptcpuJlog’ tt; Pb mgttíBt ifit» p?űíjjtö4 azmííő eapamu ....... i—i >1
