Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-08-20 / 31. szám
Thursday, Aug. 20, 1996 Amerikai Magyar Szó 3. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnökének üzenete: A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG v V ELNÖKE Kedves Barátaim ! Őszinte örömmel köszöntőm a honfoglalásunk 1100. éves évfordulójára kiadott Amerikai Magyar Szó különszámát, annak minden olvasóját. Távol vagyunk egymástól, bár tudom, lélekben közel. Fontosnak tartom, hogy nemzetünk e jeles ünnepén szóljak Önökhöz. A milleneumi Magyarország látványosabban ünnepelt, mint mi most, de másfajta remények és másfajta történelmi elképzelések hevítették annak a kornak a magyarságát. Nekünk nem feledhető történelmi leckéket adott a XX. század, a ma emberének kötelező az illúziók nélküli hit és tenniakarás, a jövő reális alapokra helyezése. Meditatívabb a mi ünnepünk, családiasabb, mint elődeinké volt. Mit jelenthet Európának a mi 1100 évünk? Semmiképpen sem nagy évfordulót, nagy eseményt. Ez a mi ünnepünk. Nagy ünnep, mert magyar államiságunk alapjait jelenti, jövőnk alakításának szerves része. Családi ünnep: az egyes települések, régiók hívták és váiják rendezvényeinkre hazai és külföldi barátaikat, a különféle konferenciák, találkozók résztvevőit, az érdeklődő turistákat. A sokféle és sokszínű programok ugyanazt mondják múltunkról és tenniv alóinkról. Ezerszáz éve vagyunk Európában európaiak, kultúránk egy évezrede már európai keresztény kultúra: gondolkodásunk, magatartásunk bármilyen sajátosan magyar is, jellegzetesen európai. Ma, amikor Szent István korához fogható alkalmazkodási folyamat sodrában élünk, nagy felelősség terhel, hogy közülük mit adunk fel, és mennyit tartunk meg. Nem tagadhatjuk, meg kell látnunk, hogy a szentistváni "rendszerváltás" a létünket, fennmaradásunkat biztosította, de ennek előfeltételeként jogrendet, életformát, társadalmi rendet, közigazgatási rendszert - gondolkodásmódot váltottunk. Betagolódtunk a kor szélesebb európai keretébe, s bár régi önmagunk jórészét elveszítettük, magyarok maradtunk. Mostani világunkban is ehhez fogható kínkeserves folyamat zajlik: vigyáznunk kell arra, hogy el ne veszítsük értékeinket. Kötelességünk azokat a vonásokat, amelyek a magyarságot jellemzik és összekötnek bennünket, eltérő körülmények között élő magyarokat, megőriznünk. De nem csukhatjuk be a nagyvilágra nyíló lelki ablakunkat. Túléltünk 1100 évet, mindig volt erőnk talpra állni, újrakezdeni. Szívemből remélem, hogy sok elkövetkező 1100 év vár még ránk. Ezért és ezen dolgozunk. Kérem Önöket, őrizzék meg magyarságukat, legyenek büszkék arra, hogy egy millecentenáriumát ünneplő nemzet fiai. Budapest, 1996. augusztus Meleg barátsággal: 4
