Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-12-12 / 47. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 12, 1996 F KÖNYVSZEMLE^ Zoltán Deák: How the Hungarians Saved Western Civilization (Hogy mentették meg a magyarok a nyugati civilizációt?) Berczeller Imre Deák Zoltán az Amerikai Magyar Szó sok évtizeden át volt szerkesztője, és az amerikai magyarság erősen baloldali irányzatot követő rétegének egyik vezető egyénisége egy kis könyvecskével ünnepli Magyarország fennállásának 1100 éves évfordulóját. A könyv témája nem újkeletű. A magyarság a török háborúk óta, nem jogtalanul, önmagát tekinthette a nyugati kultúra végvárának... egészen 1920-ig. A könyvnek talán legfőbb értéke, hogy rendkívüli tömörséggel összegezi ezt a széleskörű anyagot, melyet kitűnő ízléssel kiválogatott régi fametszetekkel, festményekkel, fényképpel illusztrált. Ezek száz szónál is jobban megelevenítik a könyvben leírt eseményeket, melyek az amerikai olvasók számára, ha azokhoz eljutnának, teljesen ismeretlenek. A könyv a törökök elleni háborúkat, a szabadságharcot és a szégyenletes Horthy korszakot taglalja. Mátyás király örökségéről szólva, néhány sorban mesteri módon vázolja az akkori világ, a renaissance panorámáját, amibe beleilleszkedik ennek az uralkodónak méltó történelmi jelentősége. Nemcsak az amerikai, de a magyar olvasók számára sem nagyon ismert adatokat nyújt a magyar származású tisztek szerepéről az amerikai polgárháborúban: Stahel-Szamwald Gyula ezredes, Asbóth Sándor tábornok, Anselm Albert, Asbóth egyik tisztje, Pomutz Gyula altábornagy, Zágonyi Károly ezredes... Van-e ki e nevet nem ismeri? Ha nem volna olyan szomorú, akkor majdnem komikusnak is vehető az az öt rövid életrajzi karcolat, melyet azokról az amerikai magyarokról írt, akiknek a civilizáció védelmében a második világháború alatt jelentős szerepe volt: Theodor Karman, John Neuman, Eugene Wigner, Leo Szilard és Gellért Hugó. Valamennyi a Horty-Hitler antiszemitizmus miazmája elől menekülő zsidó, vagy zsidó származású tudós és művész. Deák Zoltán az amerikai munkásság érdekeiért harcoló mozgalom élharcosa volt. Eszméi ma túlhaladottnak tűnhetnek, de abban az időben azok élenjárók voltak. Hősi korszak volt az, melynek eredményeit ma természetesnek vesszük, de kiharcolásuk emberáldozattal járt. Oly sok akkori író, művész értelmiségi, ha csak rövid ideig is, a szovjet propaganda rabjává vált: Picasso, H.G. Wells, Romain Rolland, Schalom Asch, és még sokan mások. A közhit szerint az első szerelem megmarad az ember lelkében. Ezzel magyarázom, hogy Szentgyörgyi Albert szovjet katonákat és tábornokait méltató sorait iktatta be, nem szerencsésen, könyve zárószavaként. Szentgyörgyinek valóban oka volt hálásnak lenni, de a hála nem terjedt ki a meghonosuló magyar kommunista rendszer elfogadásáig. Sokkal demokratikusabban gondolkodó humanista tudós volt, semhogy azt az atmoszférát kibírta volna. A magyar kommunista paradicsomból az átkos amerikai kapitalizmus karmai közé menekült. Ma már anachronizmus a szovjet és amerikai nép barátságát sürgetni a világbéke megőrzése érdekében. Mindezek mellett és dacára, Deák Zoltán könyve tanulságos olvasmány. Elvégre tökéletes munka nem létezik, no meg az ismertető sokszor a kákán is csomót keres. Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Dániel Klein Rendelők: 229 E 79 St. New York. N.Y.10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt j 138-48 Elder Av. Flushing, N.Y. . 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTÓSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák*magas vérnyomás*cukorbetegség Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy Baptista Gyülekezet 90 éve A zenekar mögött balról: Kulcsár Sándor, Oláh Lajos kanadai lelkész, dr. Szakács Imre és Tóth György A Magyar Egy viszonylag kis létszámú, de annál lelkesebb és épülő-növekedő vallási közösség, a Magyar Baptista Gyülekezet ünnepelte New York-i fennállásának 90 éves évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet keretében Kulcsár Sándor lelkész úr felidézte az elmúlt évek sikeres és problémás éveit, ami minden gyülekezet életében előfordul. Az utóbbi esztendőkben számban, erőben, lelkesedésben és tennivalókban egyaránt gyarapodtak, ami nem kis mértékben a tiszteletes úr érdeme, aki több mint tíz éve áll a gyülekezet élén. Az emlékezést kórusuk kitűnő éneklése és a fúvósötös játéka egészítette ki. A köszöntőket Kovács István Főkonzul úr indította, aki kedves közvetlenséggel kívánt további sikereket egy újabb 90 évre, és magyar nyelvünk megőrzéséhez. A testvér-egyházak képviseletében először Kereskény Sándort, a 69. utcai Református Egyház lelkészét, majd az időközben "munkából ideérkezett" Csorba Domokos Atyát, a Szent István templom plébánosát és Végvári Vazul Atyát hallhattuk. Ezzel azonban még nem ért véget az együttlét, az ebéd idejére , sőt délutánra is maradt mesélni, emlékezni való, sokan most először találkozhattak a fiatal konzullal, Dr.Beer Sándorral is. Örömmel fedezhettük fel, hogy ez az esemény mennyire összehozta a talán néha különböző nézeteket valló egyházi és világi személyeket, de magyar nyelvünk megtartásában, hazánk iránti tenni- akarásunkban most is eggyé- olvadtunk. Vilmányi Zita Egy nagy bemutató évfordulójára Hatvan évvel ezelőtt, 1926- ban nagy eseménye volt a magyar zenei életnek: az O- peraház bemutatta Kodály Zoltán daljátékát, a Háry Jánost. A történet forrása egy múlt század első felében élt költő, Garay János Az obsitos című elbeszélő költeménye, ebből írta a daljáték szövegkönyvét Harsányi Zsolt és Paulini Béla. A zenetörténet abban látja a mű jelentőségét, hogy benne jelent meg operaszínpadon először a magyar népdal. Számunkra, akik a magyarság, nemzet, népiség dolgában annyi vitát, ellentmondást hallottunk, annyi értelmezést és marakodást láttunk, mást is mond ez a mű. Háry János parasztember, falusi, aki hosszú éveket kénytelen szolgálni az osztrák császári hadseregben, és aki mint öreg obsitos elmeséli képzelt kalandjait. Kirajzolódik a mesében a föld népének sajátos történelemérzése, magyarságtudata - a magyarság ama részéé, amely nem volt "a Szentkorona tagja". A magyar világot a falusi szegényember szemével látja: nem olvasott, nem tanult történelmet. Ebben a szemben másként jelenik meg a világ és a sors, mint a hivatalos történelemkönyvekben. Ezt a fajta embert két dolog köti a magyarsághoz: a szülőföld és a népdal. Az előbbi maga a lét színtere, azon kívül csak idegenség van, amelyet ő érdekesnek talál (visszaemlékezésében), de amelyhez nem tartozik ("Inkább nézem az abonyi kettőt; Mint Mailandban azt a harminckettőt" - Mailand: Milano). Van magyar panasza is: "Felszántom a császár udvarát; Belévetem hazám búbaját" - ez a magyar pór panasza, akire a "fölötte" lévők, "a Szentkorona tagjai" áthárítják a maguk terhének a java részét is, aki az idegen uralom súlyának a legnagyobb részét is cipeli. Különös erővel és megrázó drámaisággal hangzik fel a szülőföld szava a negyedik felvonás végén, amikor a hős hazatér falujába, vagyis visszakerül emberlétének valós színterére, a színpadon ezt nem látja a néző, Háry János alakja is eltűnik - a zenekar és az énekkar jelenti az elsötétülő nézőtérnek. Más magyar azonosságtudat más magyar idő - olyan, amiről a hivatalosak nem tudnak, könyveik nem beszélnek. A jórészt mulatságos történet mögül a nép világának századai és sorsélményei tűnnek fel. De semmi pesszimizmus, búsmagyarkodás. Az obsitos töretlen életvággyal tér haza, házasodni, továbbadni az életet, megtartani a falut, bármiként határozzon is útjairól a történelem. Semmi töprengés nemzethalálról és más efféle előkelő dolgokról. Jellemző, hogy magyar úri szereplője nincs a történetnek. A színpadon megjelenő előkelőségek mind idegenek, és komikusak, még Napóleon is. Minderről nem szól Garay János költeménye. A daljáték szövegkönyve már sejtet belőle valamit. De igazi és látható-hallható valóságot csak Kodály zenéje ad neki, az élményt a zene hozza felszínre. Kitűnően jellemzi zenei eszközökkel azt a módot is, ahogyan a magyar paraszt a körülötte volt idegen világot, környezetet az emlékeiben látja. A Háry János előadásainak igazi, hiteles színhelye mindig a budapesti Operaház volt. A harmincas években Örzse szerepét egy magyar- nóta-énekesre bízták, "m. v." (mint vendég) megjelöléssel - ő egyszer bemutatta a rádióban "a régi idők nagyasszo- nyos mulatozásait”... A címszereplő annak idején Palló Imre volt, az utóbbi időkben többnyire Melis György. A daljátékot több külföldi színház is bemutatta. Én magam két bemutatóról tudok, bécsiről és moszkvairól. Dr. Bán Ervin Érdekli mi történik az Óhazában? Olvassa a Magyar Szó-t!
