Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-13 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 13,1996 Emlék-posta Apámnak Ülök a iugasos teraszon, körülöttem nyakigláb üvegpaloták, melyeknek üvegszálai rég befonták emlékeidet, de halálod évfordulója rést szakasztott a hálón. Húgom kora reggel ébresztett, hogy a szokásos* szent misét megrendelte a nagy templomban. Ma testvéreim imamalma körülötted forog, csak az én szélfútta lelkem hiányzik. Hirös sárgabarack barangol szájüregemben, ízhártyám hiába kutatja a szülőiház kertjében megtermett gyümölcs régi zamatát, mint ahogy hiába keresem fejemen kezed elismerő barack fricskázó mozdulatát Igen a kezed, hosszú áccsnapbarnította ujjaid integető mozdulatai örökre halánték izmomba sorvadtak. A mozgás volt az elemed, folyton mentél és mégsem jutottál a városon túlra. Nem tellett rá, öt gyermeked éhes szája mind elnyelte a verítékkel szerzett béredet Amikor lebénultál és lábad azt mondta, nincs több gyalogút, akkor a tested kezdett el hajlongani. Evekig ágyhoz kötötten mozgóharcot vívtál önmagaddal, hiszen számodra a mozgásérzet jelentette az életet, és te nem akartál belenyugodni az elmúlásba. Hitted, amíg mozgóideged működik, te is élsz. Amikor melletted ültem, és érzőmeződ már zavarosan értékelte a külvilágot, az egyetlen értelmes dolog, amit csináltál az, hogy le és föl ültél naponta ezerszer vagy tízezerszer megállás nélkül. Olyan óriási izommunkát fejtettél ki, hogy ez az ízom-pólyás ösvény hosszú időre meghosszabbította szenvedéseid. Azután utóljára nyelt el a kórház klórmeszes szája. Szyak korlátozták a derék hajlítóerőt benned. A szyfék alól kidugtad durva ácskezed, hogy ne hagyd abba a le- és fölfelé irányuló mozdulatokat. Az utolsó estén, amikor tengerkék nagy szemedet már üveghártya takarta - mint itt a felhőkarcolókat - te még néhányat szomorúan intettél szőrös ujjaiddal, és elbúcsúztál tőlem apám. Itt az üvegkalitkában megköszönöm neked azt az öntudatlan mozgópostát, mely a sejtlemezeidben megbújó apai ragaszkodás és szeretet utolsó üzenete volt Varga Erzsébet [INTEREX-NEW YORKI €xport-lmport-Custom House SZÁLLÍTÁS NEW YORK - _______________BUDAPEST Autóját, ingóságait vagy bármilyen méretű és súlyú csomagját zárt konténerben a legkedvezőbb áron szállítjuk. Az USA bármilyen városából megszervezzük árújának Magyarországra szállítását. Budapesti árúfelvétel és vámkezelés saját raktárunkban. Keljük hívják Imrét. 1-800-349-8416 Tudjátok-e mi a haza. Az a hajlék, hol születtünk - hol a dajka altatóan dúdolgatott dalt felettünk. Ez a dajka az édesanyám s a hajlék a világ legszebb községében - Jab- loncán. Itt születtem s amikor édesapám a tengerentúlra - a Canadai Hamiltonba - vándorolt, édesanyám nyakán három testvérek csüngtünk - nyolc hónapostól négy éves korig. Nem csoda, hogy a teljes család híján a külső hatások nagyobbak voltak ránk. E határ községben a volt Csehszlovákia alatt fináncok voltak elhelyezve, hogy őrizzék a határokat, elsősorban a csempészektől. Úgy tudom hatan voltak ott családjaikkal, túlnyomó részük csehek, de egy magyarajkú is. Lakást egy - egy szoba esetleg konyha erejéig magánházaknál szereztek be, később felépült számukra akkor csodálatos, emeletes, hatlakásos laktanya, a mi nyelvünkön kaszárnya. Mi, gyerekek, hóvirágot szedtünk és vittük nekik, amiért kaptunk egy kis édességet, vagy pár fillért. A karácsony előtti kántálás is valamit hozott a "konyhára". Engem különösen megkedvelt a Zófali nevű finánc, ő volt a parancsnok, valamit már "tört" magyarul. Olykor- olykor kézenfogott s elvezetett a boltba, ahol egy darab csokoládét nyomott a kezembe. Voda nevezetű finánc átgondolt ember, Bercsik komoly, Vondrácsek mindig részeges, Gyepes - a magyar - nagybácsimmal, Laci bácsival barátkozott. Eljárogatott hozzánk a Laci bácsi kovácsműhelyébe, ahol csaknem mindenki megfordult a faluból. Olyan nyolc-tízéves lehettem, amikor az odajáró legények gumiparittyát csináltak nekem, s míg a nagybátyámnak a műhelybe fújtattam a tűzre, a legények huncutságra tanítottak. "Elhitették" velem, hogy három szeretőm van (nevüket most nem említem) s ezek közül az egyiket a füstre akasztom, a másikat a disznók után küldöm, a harmadikkal pedig ágyba fekszek. Amíg én ezt soroltam, ők nagyokat nevettek, örültek, tetszett számukra az "előadás". A fináncoknak gazból úgymond leshelyekvoltak készítve, olyan helyeken, magasan, hogy ez rejtekhely is legyen, de jól megfigyelhetik a környéket, az erdőből kivezető utat, az emberek mozgásterületét. Egy ilyen leshely a Kishegy farkánál volt, amerre vezetett az út a határ felé a mi közeli Hegymeg kertünkbe. Jabloncán akkor nagyban ment a csempészés, de a magyarországi Derenk vagy Szögliget községekbe is. Pénzre nem volt szükség, minden árucserével történt. Magyarországról inkább szil- vóriumot meg búzát csempésztek, hoztak az emberek. A fináncok egyrésze,a "megbízhatóbbak" bele voltak a- vatva, valamelyikük azonban szigorú volt. Gyepes finánc az előbbi csoportba tartozott. A hegymegi nagy kertünkben nyár derekán cseresznyeszüret volt, vendégünk volt Gyepes finánc is, aki aztán mondja Laci bácsinak: erre a sok cseresznyére úgy meginnák valami jó szilvóriumot - nincsen neked otthon? - kérdezte. Hát otthon nincsen - de egy jó óra múlva lesz, nem tudod ki van szolgálatban? Mindegy akárki, ha valami hát elintézzük. Danyi (egy évvel idősebb bátyám, aki 1949-től a canadai Hamiltonban lakik), Sanyi, gyertek csak ide! Itt keresztül a Kalyába erdőn át elszaladtok Derenkre (Magyarország), megkeresitek Pali bácsit a korcsmába s azt mondjátok neki, küldjön Laci bácsinak két üveg szilvóriumot. Itt van a tarisnya, de igyekezzetek, az egyik lábatok itt, a másik pedig ott. A Kalyába erdő nagyon magas hegy, de mi bírtuk az iramot, a küldetést sikeresen teljesítettük. Laci bácsi meg Gyepes finánc pedig kóstolgatták a szilvóriumot. A dolog érdekessége még az, hogy akkor voltunk először Derenken és Pali bácsi pénz nélkül, szó nélkül küldte a két üveget. Hát ilyen együttműködés is volt a hazai emberek és hatalmi szervek, valamint a szomszéd ország emberei között. Fiúk, mondja nemsokára Laci bácsi, vagy hárman mennek a faluból Derenkre, ahová a Szögligetiek hoznak búzát. Mondjátok meg anyátoknak, hogy adjon nektek két zsákot - de kést is vigyetek magatokkal. A tyúkoknak jó lesz a búza, sőt a malomba elviszitek, jó liszt lesz •belőle. Tudjátok, nálunk • kevés a búza. Elindultunk így három felnőtt és mi a két "tacskó". Derenken már ott volt a Szögligeti búza, nekünk semmi intézni valónk nem volt, azt a "nagyköveteink" intézték a faluból. A felnőttek olyan félmázsa körül öntöttek zsákjaikba, nektek fiúk mennyi nem lesz nehéz? Hát ketten - mondja a bátyám - mi is elviszünk ötven kilót, a felét Sanyi, a felét meg én. A búzát a zsákokba úgy öntöttük, hogy a fele a hátunkon, a fele pedig elől legyen a vállunkon át. A partivezető azt mondja: most libasorba megyünk hazafelé, csendbe, de ha elérjük a Nyerges hágónál a Hegymeg kertnél a Kalyába erdő szélét akkor széthúzódunk vonalba azért, ha esetleg fináncra bukkanunk', akkor csak egyet fog el, a többi megáll, leül és megvárja, míg azt az egyet bekíséri az Örsre. Minden jól ment, ám egyszer csak halljuk a fináncot: stuj, nice hőre! (Csehül mondotta hogy - állj, kezeket fel!) Hát éppen a vezető került vele szemtől szembe. A mi kuksoltunk, leültünk, hallgattunk mint a tetü a varba, vártuk a fejleményeket. Voda finánc mondja az elfogottnak csehül - indulás a laktanyába. Ez nekünk jó volt, az elfogottnak nem. Amikor a finánc és az elfogott arrább voltak, az elfogott hangosan mondja: vessünk! Erre késével felvágta a zsák alját, hogy a búza hulljon ki a terepre úgy, ahogyan megyen. S közben rátett a már ismert csempész nótára (A búza, búza, de szép tábla búza dallamra) A finánc nem tudott mit tenni, nem első volt az ilyen esete, üres zsákkal bekísérte az elfogottat az Örsre, kihallgatta, jegyzőkönyvet vett fel és intézte a további tennivalót. A többiek pedig egy félórával utánuk a Kishegyen és Tógátalján át, a legközelebbi kerteken keresztül szerencsésen hazakerültünk a kenyérnek - és tyúknak - való csempészett búzával. Amikor most ezen két igazi történetre emlékezem és több mint hatvan év után felidézem magamban, eszembe jutott, hogy talán az USA-ban és Kanadában még élő és innen kivándorolt embereknek is voltak hasonló történetei s talán ők is szívesen mondják, hogy , Istenem, de szép volt. Istenem, de rég Volt Nádfedél, falúvég, mikor jutok oda még ott vár énreám az édesanyám visszavár a szép...... Iván Sándor, Kassa Kassai levél "Csak a szépre emlékezem" 6. w^ac====z=x===z== —"r,iB-gg:—ri'1.1 ■ ■■■', miíi a=a=g". Dr. SZABÓ ENDRE belgyógyász szakorvos ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pqjzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és 220 East 69th Street 'IBW YORKJLV. 1M21 (212) 628-5626 . m *___ * . ■ m ár - —A- — — Appointeem cuk ciozcxcs utymiumi
