Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)

1995-08-31 / 32. szám

A búzatermés kevesebb ugyan a tavalyinál és az előzetesen vártnál, de minősége és piaca lényegesen jobb, mint a legutóbbi aratáskor, jelentette ki Lakos László földművelésügyi miniszter tájékoztatóján, amelyen az 1,1 miiló hektárron vetett őszi búza 95 százaléka betakarításának tapasztalatait ismertette és döntött arról is, hogy a kenyérgabona jövő évi garantált ára tonnánként 9800 forint lesz. * Az összesen betakarításra kerülő valamivel több mint 4.6 milló tonna őszi búza körülbelül 180 ezer tonnával kevesebb a tavaly learatott mennyiségnél. Az akkori katasztrofális minőséggel szemben viszont idén lényegesen nagyobb a jó minőségű termény aránya. Ez a tény - a megemelkedett világpiaci árakkal "megsegítve" - javítja az exportpozíciókat. A korábban döntően kelet felé útnak indított búza most inkább dél-délkeleti irányban hagyja el az országot.-j • Az elmúlt évihez képest kevesebb lesz az idén a kukoricatermés, legalábbis ezt prognosztizálja az érdekképviseletre hivatkozva a statisztikai felmérés. A szakértők szerint mintegy 1,1 miiló hektáron termelnek az idén kukoricát, így várható termés mennyisége ötmillió tonnára tehető. Jelenleg a kukorica tonnájáért 11, illetve 12 ezer forintot adnak. A tőzsdén októberi jegyzésre 8800-tól 10 900 forintig kötnek üzleteket Nem anekdóta, hanem valós történet. Szegeden sok családban csak akkor vesznek gyümölcsöt, ha valaki névnapját vagy születésnapját ünnepli. Szeged egyes üzleteiben drágább a barack, mint a fővárosban. Ez a lehetetlen helyzet köszönhető annak is, hogy a termelők nagyot akarnak kaszálni, és elsősorban a pesti piacokat terítették. Már a dorozsmai nagybani piacon is 200 százalékos haszonkulccsal próbálnak túladni a portékán. A gyümölcs őrült árspirálját azért is nehéz kiegyenesíteni, mert az őszibarackon kívül katasztrofálisan kevés termett sárgabarackból és meggyből is. Új jelenség, hogy a félelmetesen magas gyümölcsárakat a zöldségfronton is érvényesítik a kereskedők. Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Daniel Klein D pnfiplnk* 229 E 79 St. New York. N.Y.10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 138-48 Elder Av. Flushing, N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTÓSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák*magas vémyomás*cukorbetegség Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy Három Magyarország A demagógia veszélye A térkép általában nem téved. Magyarország mai térképe azonban megtévesz­tő: azon ugyanis csak egy Magyarország szerepel. Már­pedig aki figyeli, ismeri mai országunkat, az tudja hogy legalább kettő vagy inkább három Magyarország létezik. Egymás mellett, alatt, fölött. Az első Magyarország: mintegy tízmillió ember, aki dolgozik vagy munkanélküli, keveset vagy többet keres, nehezen vagy kicsit jobban, vagy éppen luxuséletet él. Aggódik a holnapért, milliók a munkahelyükért, bíznak a "vállalkozásban"-vagytovábbi ügyeskedésük szabadságában. Mellettük van egy második Magyarország: a kormányzat és holdudvara. Ők az ország reprezentásai, a világ szemé­ben gyakran tűnhetnek úgy lépéseik: ez Magyarország. Munkájukat, igyekezetüket itthon az emberek nemigen tekintiksikeresnek. Nehézsé­geik, balfogásaik, hibázásaik közepette gyakran hivatkoz­nak arra, hogy ez nem is az ő hibájuk, ezt a sok nehézsé­get azért nem tudják legyűrni - ígéretük szerint az országot "rendbe tenni" -, mert annyi rosszat örököltek. Most nem kell vitatkozni azon, kitől; négy év alatt öt év alatt vagy esetleg harminc év alatt hal­mozódott fel, s kinek mekko­ra része volt, van annak "gya­rapításában". Ez egyszerűen "örökség" - mondják legfelül -, amely miatt az egyszerű ember élete napról napra nehezebb. Még reményt is csak nagyon távoli időre tud­nak immár ígérni, de arról szó sem lehet, hogy rövid távon, holnap vagy holnap után könnyebb lesz. Már a szeptemberi feketelevesről is beszélnek. Nem könnyű ma Magyaror­szágot kormányozni, de nem könnyű más országot sem. De hát ez nem vigasz. Ezt a feladatot demokratikus vá­lasztás útján egy csapat ab­szolút parlamentáris többség birtokában elnyerte; sokan bíztak ígéreteikben, talán képességeikben - s abban, hogy jobb lesz, mint volt a mindennapi élet. Ez a furcsa páros együttes mégsem működik. így látja ezt a harmadik Magyarország csapata: a kommentárok nagyszámú, hivatásos vagy amatőr gárdája. Ők szüntele­nül nyilatkoznak televízió­ban, rádióban - és írnak, ír­nak, beszélnek. Ezeknek a magyarázatoknak alapvető hibája, hogy azt az emberek alig értik; igaz, hogy egyre kevésbé is figyelnek rá. Nemcsak túl okosak-okosko- dók eme előadók érveikben, hivatkozásaikban, szidalmaik­ban vagy dicséreteikben, de túl "messziről" is szólnak. Fontos ez a harmadik Ma­gyarország a hatalom számá­ra: azt hiszik általa, hogy rajtuk keresztül valóban é- rintkeznek, párbeszédben állnak az emberek millióival. De el kell oszlatni egy téve­dést: e harmadik Magyaror­szágot az emberek alig tud­ják követni. Az embereket ma nem annyira a "magyará­zat", a milliárdok csűrése- csavarása foglalkoztatja, hanem egyszerűen azok az intézkedések - árak, bérek, adók, munkahelyi leépítések és lakbéremelések, közbiz­tonság és tisztesség -, ame­lyek ma a mindennapi életet jelentik. Sajnos e vitákban többnyire nem erről van szó. Más magasságokban, más régiókban járnak, mint ame­lyekben a köznapi ember - az első Magyarország - min­dennapi élete zajlik. Ez baj. Mégpedig azért, mert egy rendkívül nehéz helyzetben, egy átmeneti társadalomban, amelyben élünk, különösen fontos, hogy ami fenn törté­nik, az világosan, mindenki számára érthetően jelenjen meg az emberek előtt, lenn is. De ez a kommentárözön amely ma a vezetés és a kis­ember élete között az "össze­kötő híd" szerepét tölthetné be, nem jól működik. Talán mert ez ismét utat nyit a sokféle, rendkívül könnyen érthető és mindennél veszé­lyesebb demagógiának. A történelem magtanított ben­nünket arra, hogy nehéz i- dőkben különösen veszélyes a demagógia; amikor a reali­tásoktól való bármely irányú elrugaszkodás nagyon súlyos károkat okoz az ország hite­lének, tekintélyének, kormá- nyozhatóságának és stabil helyzetének is általában. Földes Péter A királyok bora Két éve indult be az a bor­ral kapcsolatos marketing program, amelynek folyama­taként jelentősen növekedhet az Európába irányuló magyar export. Meg kell azonban említeni azt is, hogy a ma­gyarborászati ipar felzárkózá­sa a nyugati szabványokhoz még időt vesz igénybe, tehát a minőségi problémák útját állhatják a kereskedelem na­gyobb arányú bővítésének. Az elmúlt évben Magyaror­szág 289 ezer hektoliter bort exportált az Európai Unió­ba, azonban ennek fele ala­csonyabb minőségű volt. Habár 1994-ben az európai export volumene csökkent, értéke emelkedett, ez arra mutat, hogy megkezdődött a minőségjavulása. A megálla­podás szerint a minőségi borexport kontingense foko­zatosan növekedhet, ebben az évben Magyarország 145 ezer hektoliter minőségi bort exportálhat csökkentett vámok mellett, ez a mennyi­ség 1996-ra 160 ezer hekto­literre emelkedik. Úgy tűnik Magyarország jelentős lépé­seket tett abban az irányban, hogy a magyar bor ismét a királyok borává váljon, hi­szen Nagy-Britanniába és a Benelux államokban jelentős sikereket ért el. A Nagy-Bri­tanniába irányuló export 1990 óta négyszeresére nőtt, 1994-ben már 108 ezer hek­tolitert tett ki. Kérdéses a- zonban, hogy a finnek és a svédek csatlakozása hogyan érinti a magyar borexportot, hiszen ezekben az országok­ban korábban jelentős vám- kedvezményekkel juthattak ki a magyar borféleségek. Az említett két ország unióhoz való csatlakozása azonban azt jelenti, hogy már az oda exportált mennyiség is bele­számít a korábban megállapí­tott kvótába. Jelentős mennyiségről van szó, hiszen a Finnországba és Svédor­szágba az elmúlt évben mint­egy 20 000 hektoliter bort exportáltunk kedvező feltéte­lek mellett. Magyarország mezőgazdasága

Next

/
Oldalképek
Tartalom