Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)

1995-12-14 / 47. szám

10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 14, 1995 Claire Kenneth A kisfiú nagyon türelmet­len volt. Izgatottan várta, hogy végre megszólaljon a csengettyű, amely jelzi, hogy megjött a Jézuska. Meghozta a szép karácsonyfát és a sok ajándékot. Hintalovat, ólomkatonákat - meg még ki tudja mi min­dent... Talán villanyvonatot is, bár anyuka azt mondja, az még nem való egy négyéves kisfának. Tegnap mondta, mikor a Váci utcában sétáltak és megálltak a nagy játéküzlet előtt. A kirakatban egy vil­lanyvonat száguldozott körbe-körbe a síneken. Fé­nyes aranyszálakkal volt dí­szítve, mindenen ilyen hosszú aranyszálak voltak, a fehér hintalovon, a mackókon, a babákon is.- Lehet, hogy a Jézuska itt veszi meg az ajándékot? - kérdezte. Anyu nem válaszolt, csak mosolygott. Tegnap egész nap mosoly­gott, vidám volt, mert jött tábori lap. A postás bácsi már a gangról kiabálta: meg­jött a jó hír, a tábori posta! Anyu ilyenkor sírva, nevet­ve szaladt be a világoskék lappal a hálószobába, és el­olvasta sokszor egymás után.- Apuka jól. van, és reméli, hogy rövidesen hazajöhet szabadságra!.... De mikor?... - gondolta a kisfiú, ám nem merte meg­kérdezni. Azt tudta, hogy Oroszország nagyon messze van, és ott a Don-kanyarban mindig magas a hó. Most odament az ablakhoz és nagyon óvatosan kicsit félrehúzta a fekete, vastag légópapirt. Kint a budai utcán már kezdtek fehéredni a fák, nagy könnyű pelyhek- ben megindult a hó.- Fehér karácsonyunk lesz!... mondta Mariska. Ahogy belépett a gyerekszo­bába, máris elrántotta a kis­fiút az ablaktól.- Ne kukucskáljon az abla­kon, Janika, ezt nem szabad! Háború van, semmi fény nem mehet ki az utcára!- És a Jézuska a sötétben is ide fog találni?- Persze, hogy idetalál! Itt lesz rögtön, ne féljen! Mariska megsimogatta a gyerek világosszőke fürtös haját- Olyan maga, Janika, ebben a sötétkék bársonyöl­tönykében, mint valami me­sebeli kis királyfi! Milyen kár, hogy a százados úr nem láthatja!- Majd lát nemsokára, azt írta, hogy hazajön!... Mariska bólogatott.- Mégis csak más lett vol­na, ha itt van a szentestén. Igaz, vendégek se lesznek máma, még az öreg nagysága se jön el.- Miért nem jön a nagyma­ma?...- Fél, hogy légó lesz! Én nem is bánom, hogy az öreg nagysága nincs itt, mert me­gint megkritizálná a bejgli­met. Azt, hogy a mákért két órát álltam sorba a Meinl előtt ebben a hidegben, sem­minek veszi. Megszólalt a csengő. Végre, végre!- Itt a Jézuska! - kiáltott fel a kisfiú, és máris rohant a nagy, fehér szárnyas ajtó felé, ami a szalonba vezetett.- Álljon meg Janika! Kint szól a csengő az előszobá­ban. A Jézuskáé egészen másként hangzik, ezüstcsen­gettyű, az szebben csilingel. Ki a csuda jön ilyenkor, a szentestén?... Mariska kisietett az előszo­bába, a kisfiú a nyomában. Ahogy kinyitotta a bejárati ajtót, egy katona bácsit lá­tott. Első pillanatban azt hitte, hogy apuka jött meg. Ez is nagyon magas volt, ahogy ott állt, a köpenyének vállán hópelyhek, a sapkáját a kezében tartotta.- Beszélhetnék a nagyságos asszonnyal? - kérdezte. Aztán ránézett Janikára, fur­csa, szomorú tekintete volt.- Ez az egy gyerek van?... Anyuka már jött is ki, na­gyon barátságosan. A katona bácsi kezet csókolt neki.- Készülünk a szentestére, a kisfiam már nagyon várja a Jézuskát!... Sajnos, az uram nélkül ünnepelünk az idén...- Hideg nagyon ez az elő­szoba, menj be Janikám, még megfázol! A kisfiú szófogadóan be­ment, pedig szerette volna tudni, miért jött a katona bácsi, nem hozott-e üzenetet apukától.... Mikor meghallotta a rette­netes sikoltást, első pillanat­ban nem is tudta, hogy ez anyu volt, még sohasem hal­lotta sikoltozni. Éles, szörnyű sikoly volt, aztán csend lett. Egy idő múlva odakint becsapódott az előszobaajtó, utána Maris­ka jött be. A szeme mintha piros lett volna, mint mikor hagymát vág a konyhában, és attól mindig könnyezik.- Jöjjön, Janika, már itt van a karácsonyfa! Már meghoz­ta a Jézuska!- De nem szólt az ezüst­csengettyű! Claire Kenneth ÓLOM­KATONÁK...- Nem, mert anyukát nem szabad zavarni, nagyon meg­fájdult a feje, nincs jól... Le is pihent a hálószobában és bevett egy orvosságot. Furcsa volt kettesben Maris­kával, nem így képzelte el. Hiába volt a szép, nagy kará­csonyfa a szalon sarkában, hiába égtek rajta a színes gyertyák, csillogtak az ezüst- papirbacsomagolt rózsaszínű szaloncukrok. Középen ott állt a fehér hintaló, ugyan­olyan, mint a Váci utcai kira­katban. És kis repülőgép is volt, és hatalmas dobozban rengeteg kék parolis ólomka­tona. Pontosan ilyenekre vágyott, mert ezeknek olyan unifor­misuk volt, mint apukának. De most valahogy mégsem tudott örülni semminek.- Majd háborúsdit fogok játszani ezekkel a katonák­kal, ha apuka megjön, addig nem is rakom ki a dobozból...- Csak rakja ki, Janika, csak játszódjon vele! - mond­ta Mariska.- Nincs kedvem semmihez, apukám olyan messze van, anyu beteg, olyan vagyok most mint egy árva gyerek!...- Árva gyerek... - ismételte Mariska, és hirtelen felzoko­gott. Janika ránézett, és egyszer­re megértett mindent. Már tudta, hogy soha nem fog apukával háborúsdit ját­szani. Soha... Három évtized telt el a szomorú szenteste óta.. Idő­ben és távolságban is olyan messzinek tűnt a budai ház, és még messzibbnek az a tömegsír valahol a Don-ka­nyarban... A szőke kisfiú most meg­lett férfi, ő maga is már csa­ládapa. Két kisfia volt, ezek itt születtek New Yorkban. A két kisfiú ugyanolyan tü­relmetlenül várta a kará­csonyt, mint valamikor ő. csak nem Jézuskától remél­ték az ajándékokat, hanem a Santa Claustól, aki rénszar­vasok vontatta szánkón érke­zik, egyenesen az Északi­sarkról. A két fiúcska az ünnepekre sötétkék bársonyöltönyt ka­pott, szegény jó Mariska biz­tosan nekik is azt mondta volna, hogy olyanok, mint két mesebeli királyfi. De a babysitter, aki felügyelt rá­juk, az nem mondott semmit. Karácsony előtti délután volt, apró sűrű pelyhekben hullt a hó. Az utcák ragyog­tak, mindenütt neonfények, csillogó kirakatok, az áruhá­zak előtt fehér szakállas, piros jelmezes Santa Clau- sok, zeneszó, lárma. Karne­váli hangulat. A férfi egy virágúiét előtt megállt, a járdán karácsony­fákat árusítottak. Kiválasztott egy szép ezüstfenyőt és be­tette a station wagonjába. Már beindította a kocsit, mikor észrevette, hogy egy játéküzlet van a Broadway sarkán. Kiszállt, mintha valami má­gikus erő vonzotta volna a kirakat felé. Minden volt a kirakatban, amit már megvett múlt hé­ten. Holdrakéta, űrhajós, superman, helikopter, base­ballütők, Egyszer csak észrevett vala­mit, szerényen a kirakat sar­kában. Ólomkatonák voltak, szé­pen, sorjában felállítva. Nézte, nézte... Nem, ez nem lehet igaz, szemfényvesztés, varázslat!... Ilyen nincs! Kék parolijuk van, mint a magyar huszá­roknak. Bement és megvette a készletet. Míg becsomagolták a díszes ajándékpapirba és átkötötték az aranyszalaggal, úgy érezte, hogy álmodik... Egy pillanatra megint a kis Janika volt, aki visszavárja apukát a frontról... Egyetlen pillanatra megint otthon volt a budai házban, eltűnt a kivilágított Broad­way, minden eltűnt. A régi szenteste szomorú fénye csil­lant fel, és a szemei megtel­tek könnyel. Gépiesen fizette ki a húsz dollárt. Az eladókisasszony hangja zökkentette vissza a jelenbe.- Thank you! Merry Christ­mas! INTEREX-NEW YORK €xport-lmport-Custom House SZÁLLÍTÁS NEW YORK- BUDAPEST Autóját, ingóságait vagy bármilyen méretű és súlyú csomagját zárt konténerben a legkedvezőbb áron szállítjuk. Az USA bármilyen városából megszervezzük árújának Magyarországra szállítását. Budapesti árúfelvétel és vámkezelés saját raktárunkban. Kérjük hívják Imrét. 1-800-349-8416

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom