Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)

1995-12-14 / 47. szám

Thursday, Dec. 14, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZO 11. A 175 éves ének Ausztria halhatatlan zene­művek szülőhelye. Ám nem­csak Mozart-operák, Beetho- ven-szimfóniák vagy Strauss- keringők kezdték el itt pálya­futásukat, hanem a legszebb karácsonyi énekek egyike, a Csendes éj is. Keletkezését véletlennek köszönheti. Történt ugyanis, hogy a Salzburg melletti O- berndorf templomi orgonája fújtatórészét az egerek össze­rágták, és a javítással megbí­zott mester azzal nem készült el 1818 karácsonyáig. S hogy a karácsonyi ünnepélyességet mégis megmentse, a község segédlelkésze, Joseph Mohr ez alkalomra egy dalszöveget írt, amihez a szomszéd falu tanítója, Franz Xaver Gruber zenét komponált, mégpedig két szólódallamra gitárkísé­rettel. A premiert 1818. december 24-én az oberndorfi plébáni­atemplomban, az éjféli misén tartották meg. A dal basszu­sát a zeneszerző Gruber, te­norját pedig a szövegíró Mohr énekelte, a falusi kórus a refrént ismételte. Ezzel talán feledésbe is merült volna az ének, ha Karl Mauracher, az orgona­javító mester - aki annak keletkezésében "vétkes" volt - el nem viszi magával a kottá­ját szülőfalujába, a tiroli Fü- genbe. Itt a következő év karácsonyán másodszor hangzott el a "Stille Nacht, Heilige Nacht": a Rainer- testvérek énekelték. Ők ké­sőbb mint tiroli népi éneke­sek bejárták az egész világot, és gondoskodtak a páratlan dal elterjesztéséről. A zeneszerző Gruber 1787- ben született a felső-ausztriai Hochburgban. Egész életé­ben tanító és orgonista volt, kereken hetven műve - da­lok, misék, kórusok -marad­tak ránk. 1863-ban hunyt el Halleinben. Emlékére az o- berndorfi istenházát Stille Nacht-kápolnának nevezték Csendes éj Zene: Franz Xavef Gruber Szöveg: Dr. Vargha Károly- - ‘ . i *3 v - ’ • - . ü V '" i í■ ' ; j ' Csendes éj, drága szent éj, Mindenek álma mély, J^inps. fönn. más. csak a drága szent pár. Várja, gyermeke alszik-é már. Küldj le rá álmot, nagy ég! Küldj le rá álmot nagy ég! Csendes éj, drága szent éj, Örvendj szív, bízva élj! Isten gyermeke áldva néz rád, Hív az óra, mely víg reményt ád, Jézus a földre leszállt! Jézus a földre leszállt! Csendes éj, drága szent éj, Pásztor nép, gyorsan kélj, Halld az angyali alleluját, Száll itt zengve, s a távolon át: Üdvhozó Jézusunk él! T TrU/Vir^A T^-mcnnl^ £1? A kétezredik Karácsony? A Vatikán szentévre készül: 2000-ben lesz Jézus szülétésének kétezredik évfordulója. Ezt az évet bizonyára azért választotta, mert az évszám kerek - de csak a naptári évszám, a Születés óta eltelt évek száma nem. Mindenki tudja, hogy annakidején a Megváltó születésének évét rosszul számították ki, s az mindmáig bizonytalan. Valószínűleg korábbi, mint időszámításunk kezdete. Az 1976-ban megjelent katolikus biblia időtáblázata szerint Jézus i.e. 6-ban vagy 7-ben született. Egyetlen biztos számítási támpontunk van: az evangéliumok szerint a betlehemi esemény idején még élt az érthetetlen okból ”nagy"-nak nevezett Heródes király. Azt kétséget kizáróan megállapították, hogy időszámításunk kezdő éve előtt négy évvel halt meg. így az első, a történelmi karácsony éve lehet például 5 is. Ha pedig valóban az, akkor az idei a kétezredik karácsony. Bármilyen laza alapon folynak a bibliai és világi dokumentumok egybevetésével történő számítások, nagy, például évtizedes eltolódások nem lehetnek. Aggály nélkül állíthatjuk, hogy Mirjam megszülte "az ács fiá"-t. Dr. Bán Ervin A karácsonyi Kisded szeretete hozzon békességet mindnyájunk szívébe, úgy az ünnepek alatt, mint az elkövetkező esztendőben. May you have a Blessed Christmas and a Happy New Year. WILLIAM PENN ASSOCIATION Fraternal Life Insurance and Annuities 709 Brighton Rd., Pittsburgh, PA 15233 Phone: (412)231-2979 or 1 -800-848-PENN (7366) FAX: (412)231-8535 e.-or .nnw>m rH •**<>•» -tsirsm n vj • zA Ti ,»n • • a '• ♦ A népek bánata Hajdú István, 21 éves, ne­gyedéves egyetemi hallgató 1956. december közepén ér­kezett Angliába a többiekkel. Ő is az oxfordi egyetemre kapott ösztöndíjat, de beje­lentette, hogy a karácsonyi szünetet Londonban kívánja eltölteni. Hajdú István elha­tározta ugyanis, hogy pénzt keres, mielőtt Oxfordba menne, mert Angliába egy váltás inggel és az aktatáská­jában néhány kenőmájaskon- zerwel érkezett meg, egy davajgitár sötét olajfoltjától szennyezett ballonkabátban. Jótét lelkek segítették, alkal­mi munkát kerítettek neki karácsonyra: az ünnepek alatt az egyik nagy, félkész élelmiszereket előállító válla­lat csomagolóosztálya éjjeli műszakban négyszeres óra­bért ígért, akkora keresletre számítottak ezekben a na­pokban. Hajdú István, 21 éves, ne­gyedéves egyetemi hallgató úgy érezte, megfogta az isten lábát. Kiszámította: kereseté­ből nemcsak fehérneműt, apróságokat, de öltönyt is vásárolhat magának, talán még télikabátra is telik, ha körültekintően költekezik. Különösen annak örült, nem ágrólszakadtként érkezik majd Oxfordba. A műszak a csomagolóban este 8-kor kezdődött, és haj­nali 5 órakor ért véget. Mun­kahelyén csak a művezetők voltak angolok. Az alkalmi munkavállalók serege szedett-vedett népségből ver­buválódott össze. Sokan talán annyit sem tudtak an­golul, mint ő, állapította meg már az első alkalommal, mi­közben szorgalmasan csoma­golt a futószalag mellett. Hamar összeismerkedett egy prágai orvossal, akinek a dip­lomáját nem ismerték el, de ismeretséget kötött ciprusi görögökkel, hongkongi kínai­akkal, katonaviselt lengyelek­kel, ukrán menekültekkel, jamaiakkal, spanyolokkal, indiai pincérekkel és egy osztrák órással. Hajdú István elégedett volt, a kiváló kere­seti lehetőség mellett sok érdekes ember társaságát élvezheti: csomagolás közben világot lát. A munkahelyen hamar befogadták, együtt nevetgéltek, tréfálkoztak, történeteket meséltek, de legfőképpen annak örültek, hogy pénzhez jutnak. Hajdú István megértette, mindenki­nek legalább annyira fontos ez az alkalmi kereset, mint neki. Hallott új barátai hoz­zátartozóiról, tudta, hogy van, aki útiköltségre gyűjt, van, aki adósságok terhéből szeretne törleszteni. "Ha rá­diód van, nem vagy egyedül a lakásodban sem” - mondo­gatta a cseh orvos, akinek Prágában maradt a családja. Nagykarácsony éjszakáján mégis elkomorult a négysze­res bérért dolgozó alkalmi munkások hada. Befelé for­dultak, lélekben máshol vol­tak. Nem nevetgélt már senki sem. A görögök kezdtek el énekelni. A bánatosan el­nyújtott, lágy dallam betöl­tötte az ormótlan csarnokot. Miről szólhatott. Szabadság- hősökről.. Kopár hegyeken bujkáló szökevényekről.. Öreg, magukra hagyott szü­lőkről.. Megtört tekintetű Pénelopékról.. Hajdú István­nak nem volt ideje az angol éjszakában elgondolkozni azon, ki, hol, kit hagyott el, kiket sirat és kiket vigasztal a lélek mélyéről elhömpölygő dallam, mert mintha csak a jelt várták volna, egymás után kezdték a maguk dalait énekelni kissé érzelgősen a szlávok, torokhangon a törö­kök, kacskaringózva az india­iak. Különböző nyelveken, de ugyanarról szólt mindegyik. Hajdú István, 21 éves, ne­gyedéves egyetemi hallgató ezen az éjszakán tanulta meg, miért bánatosak a nép­dalok. Czigány Lóránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom