Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-11 / 19. szám
Thursday, May 11, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Tőkés László Amerikában A Királyhágó melléki református püspök a New York-i Magyar Emberi Jogi alapítvány szervezésében járt az Egyesült Államokban, Cleve landben és Houstonban adományokat gyűjtött a romániai református egyház néhány tervéhez, így a szatmárnémeti Rákóczi kollégiumra és a Sulyok István főiskolára. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke előbb szenátorral, képviselővel és , , kormányzati tisztviselővel tárgyalt. Tőkés László Dodd és Lugar, valamint a többi felkeresett szenátor, Funderbuck, Gilman és más képviselők jobban, a külügyminisztérium és a Fehér Ház térségükkel foglalkozó tisztvielői kevésbé támogatták a püspök kérését, hogy a legnagyobb kedvezményt elvét ne automatikusan hosszabbítsák meg Romániának, hanem az ismert követelmények teljesítésének konkrét felülvizsgálata alapján. Tőkés hangsúlyozta, hogy nem szabad egyenlőséget vonni a magyar kisebbségek demokratikus jogvédő harca és a román kormányban is képviselt nacionalista szélsőségek között. Leszögezte, hogy a magyar kisebbség mindig békés eszközökkel lépett és lép fel, ezért veszélyes és alaptalan a fegyveres konfliktus veszélyét emlegetni, ahogy ez mostanában az amerikai sajtóban előfordul. Furcsa az az amerikai kiindulópont, hogy a mostani román kormány a stabilitás biztosítéka lenne. Washington meglehetősen elnézően viszonyul ahhoz, hogy a bukaresti kormánykoalícióban szélsőséges pártok is vannak. Ha Amerika elvárja Romániától a szabadságjogok, köztük a kisebbségi igények biztosítását, az jótékony hatással lehet a demokráciára. Ha viszont feltétel és szelekció nélkül támogatja az Iliescu-rendszert, akkor ellenkező hatást ér el. Tőkés szorgalmazta a magyar kisébbség és a román kormány intézményes párbeszédét, amit nem helyettesíthetneksemmire nem kötelező találkozók. Ezt Wasington elő tudná ségíteni. Az alapszerződés Tőkés szerint nem kerülheti meg a romániai magyarság helyzetének ségítését. Éneikül nem váltható valóra az amerikaiak által támogatott cél, a román-magyar viszony tényleges stabilizálása. Az alapszerződés érdekében igazságtalan egyenlő nyomást gyakorolni Budapestre és Bukarestre, hiszen az utóbbiban nacionalista szélsőségek nyomnak el demokratikus törekvéseket. Tőkés szóba hozta a bebörtönzött Cseresnyés Pál és a Marosvásárhelyről alaptalan vádak miatt száműzetésbe kényszerített Kincses Előd ügyét. Beszélt az egyházi ingatlanok visszaadásáról és a romániai magyar oktatás problémájáról. Dániel Fried, az amerikai elnök térségünkkel foglalkozó különtanácsadója ismét pontos listát kért és kapott a problémákról. Érdeklődéssel fogadta a korlátozott belső önrendelkezési jogot tartalmazó autonómia-terveket. Ezzel együtt az amerikai külügyminisztériumban továbbra is idegenkednek az etnikai autonómia fogalmától. A Népszabadság kérdéseire válaszolva Tőkés közölte: megtiszteltetésnek veszi, hogy a temesvári szervezet jelölte az RMDSZ országos elnöki tisztségére, de ezt püspöki szolgálata miatt nem fogadhatja el. A Romániai Demokratikus Konvenció és az RMDSZ viszonya szerinte nem romlott azzal, hogy az RMDSZ kilépni kényszerült az ellenzéki pártszövetségből. Ugyanis amig belül volt, addig sem volt jobb: a román demokratikus ellenzék egyelőre nem képes következetesen kiállni a kisebbségi érdekek mellett. Az úgynevezett mérsékeltekkel, például Tokay Györggyel folytatott vitájáról Tőkés elmondta: biztos benne, hogy mesterséges a radikális-mérsékelt szembeállítás és a kolozsvári kongresszuson nem vezet szakadáshoz. Az általános autonómia - célokban nincs különbség - Tokay is tud radikális lenni. A különbség az, hogy ő a hagyományos, alkalmazkodó kisebbségi magatartást részesíti előnyben, én pedig a romániai magyarság önálló politizálását. Megőrizve a pártok, platformok és érdekvédő egyesületek fölötti esernyő-szervezet jellegét, nem szabad elodázni a tisztázó vitát, éppen az RMDSZ, romániai magyar önkormányzati szerepe védelmében - mondta hazautazása előtt az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Füzes Oszkár Adósságválság Magyarország adósságállománya a következőképpen duzzadt, növekedett napjainkig: 1970. december 31.: 542 millió dollár (a nem rubelelszámolású export 70 százaléka); 1975. december 31.: 2 milliárd dollár; 1978. december 31.: 6 milliárd dollár; 1984. december 31.: 7 milliárd dollár; 1987. december 31.: 14 milliárd dollár; 1989. december 31.: 20 milliárd dollár; 1992. december 31.: 22 milliárd dollár; 1994. december 31.: 28 milliárd dollár; 1995. december 31.: 30 milliárd dollár. Láthatjuk, hogy 1978-1984 között alig volt növekedés. 1979-ben nagy lendületet vett a reform, megszülettek az első komoly nadrágszíj- meghúzó intézkedések, kezdetét vette a napjainkig tartó, általános restrikciós politika. Akkor, 1979-84 között ennek a politikának még voltak tartalékai, az 1970-es évek életszínvonal-növekedésből lehetett visszavenni, lefaragni. (Ma viszont már nincsenek ilyen tartalékok, amit a gazdaságpolitika irányítói nem akarnak tudomásulvenni!) Valójában a rövid távú tartalékok mozgósítása sikerült csupán, például adminisztratív ütőn visszafogtuk az importot, a tudatosan fölpörgetett infláció segítségével a költségvetés visszaszívta a jövedelmeket. Három éven át, 1982-84-ben külkereskedelmi aktívumot produkáltunk, amit alaposan félreértett a valóságtól már egyre jobban elrugaszkodott Kádár- féle vezetés. Ugyanis tényleges elmozdulás az országgazdasági teljesítőképességében, egészen konkrétan a gazdaság szerkezetében nem történt. 1985 márciusában ezután az MSZMP kongresszusa határozatot hozott a gazdaság dinamizálásáról. Az eredmény: három év alatt megduplázódott az adósságállomány. Az adósságspirál innentől kezdve megállíthatatlanul pörgött tovább, és már túllépte a bűvös 30 milliárd dolláros határt. Az egyetlen bíztató fejlemény az ország devizatartalékainak feltöltődése hétmil- liárd dollár körüli szintre, ami az import körülbelül féléves volumenét fedezi. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi pénzvilág bizalmának bármilyen megingása esetén maradna a hat hónapunk lavírozásra, nem kellene termelőüzemek egész sorát a- lapanyag- és energiahiány miatt azonnal bezáratni. Vannak bizonyos kintlevőségeink is, azonban óvnék az illúziótól, miszerint a poszt- szovjet utódállamok, valamint Kuba, Angola, Vietnam stb. velünk szemben fönnálló tartozásait egy tollvonással elegánsan levonjuk a bruttó adóságállományból, kimutatva valamiféle "nettó" adósságállományt. E tartozások nagy része tulajdonképpen behajthatatlan. Oroszország harci repülőgépekkel törlesztett például egy 800 millió dolláros tételt, ami a gazdaság dimenziójában nem számba vehető, le lehet írni gazdasági veszteségként. A harmadik világ és a volt keleti tömb összesített adósságállománya túllépte az 1.3 bilió dollárt. Föl kell tenni a kérdést, hogy ma a Nyugatnak mi az érdeke? Vagdosni az adósságszelvényt, vagy regenerálni 3,5 milliárd ember piacképességét? A jelenlegi világméretű recesszióért immár egészen bizonyosan az adósságválság által előidézett globális piackorlát a felelős. Az 1,3 billió dollárnyi adósságállomány egyébként is behajthatatlan, hiszen egyelőre a kamatfizetési képesség megőrzésé is iszonyatos áldozathozatalt kíván ettől a régiótól. Az adósságlavina nő, növekszik, maga alá temetve több milliárd ember minden reményét a jobb életre, a nyomorból való kilábalásra, valamint és nem utolsósorban maga alá temetve a fejlett Nyugat reményeit az újabb nagy világgazdasági föllendülésre. Időnként, átmeneti jelleggel kisebb növekedés persze előfordulhat, hogy utána újabb visszaesés és stagnálás következzen. Mindebből következik, hogy a jelenlegi helyzet fönntartása nem érdeke senkinek sem a világon, legföljebb egy kifejezetten szűk látókörű bankárcsoportnak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar kormány a félhivatalos vagy titkos gazdaságdiplomácia eszközeit ne használhatná föl adósságterheinek csökkentése érdekében. Valójában a rendszerváltozás egy-két első évében, 1989-1991 között lett volna igazán lehetőség erre, és meggyőződésem, hogy a nyugati politikai és pénzügyi körök várták is a magyar igények fölvetését. A berlini fal leomlásában játszott szerepünk, a rendszerváltás motorjaként'elfoglalt helyzetünk alapján voltak bizonyos "esélyeink: a, történelmi pillanatot azonban elszalasztottuk, a politika szférájában nem ez volt a fő kérdés. Annyit még hozzá kell mindehhez tenni, hogy a fölvett hitelt az ország lakossága nem fogyasztotta el. Egy kis részét, körülbelül négy- milliárd dollárt az elavult gazdaságszerkezet megőrzésére fordítottuk, a többi része közönséges kamatnövekmény. Gazdag László I #7000-t NYERHET ha beszél magyarul és hívja a következő számot: 1-800-738-3819 Az Ön hangja segít abban, hogy a számítógépek megértsék a magyar nyelvet. Amennyiben befejezi a hívást úgy felkerül a sorsolási listára. Ha további kérdése van, hívja az: 503-690-1381 számot Nem érvényes azokban az államokban, ahol az ilyen jellegű nyereményszerzés törvény által tiltott! Oregon Graduate Institute of Science and Technology E«.............................................................«lim..............I.............«in um I ii fii] Az Oregon Graduate Institute of Science and Technology 22 beszélt nyelv számítógépes értékelését végzi, melyek között van a magyar nyelv is. A tervek szerint 2000-re már New York-ból magyar nyelven beszélve a számítógéppel lefoglalhatjuk helyünket a légitársaság Dallas-i központi számítógépén. Ennek az érdekes programnak az első része, hogy magyarul beszélők hangját rögzítik. Ezt követően levágják a háttér zajokat, s az adatokat értékelik. Hogy vállakozókban ne legyen hiány 1000 dollárt sorsolnak ki azok között akik felhívják a megadott 800-as, azaz ingyenes számot.
