Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-11 / 19. szám
4. AlVItKllVAl 1V1AOIAK Thursday, May 11, 1995 California. A legutóbbi lapszámban volt egy nagyon érdekes beszámoló a New York-i magyar főkonzul hazarendeléséről. Arról nem szólhatok, mert nem New Yorkban lakom és kapcsolatom nincs a N.Y-i konzulátussal. De a washingtoni és a los angelesi konzulátusról mondhatok eleget, és sajnos jót nem. Most elmondom, hogy miért nincs kedvező véleményem. Május 13-án Európába indulok párommal együtt egy európai kirándulásra. Kilenc országot fogunk meglátogatni, köztük Magyarországot és Ukrajnát. Ukrajnában egy napot fogunk Ungváron tölteni, s mikor ott leszünk, a helybeli magyarnyelvű hetilapot szeretném felkeresni. Ehhez kértem a washingtoni magyar nagykövetség segítségét, hogy adjanak bizonyos tájékoztatást az ottani ungvári lapról, (talán a sajtó- attasé) Akivel telefonon beszéltem, azt mondta, hogy a sajtó-attasé "nincs bent" és azt ajánlotta, hogy három nap múlva ismét telefonáljak. Inkább levelet írtam a nagykövetség sajtó-attaséjának és kértem küldje nekem el a lap nevét és címét. És kérdeztem tőle, hogy a Pressinform külföldieket tájékoztató iroda létezik- e még Budapesten, annak a címét is. Ez március 23-án volt. Eddig választ nem kaptam tőle. Közben a Los Angeles-i magyar konzulátust próbáltam felhívni, gondoltam, hogy ők talán valamit tudnak a külföldi magyar lapokról. Mikor a konzulátust hívtam, egy hangszalag válaszolt, de ember nem jött a telefonhoz. A hangszalag azt mondta, hogy a konzulátusnak az irodai órái reggel tíz órától délután két óráig tart. Mikor én telefonáltam féltizenkettő volt délelőtt, és senki sem volt bent az irodában. E.N. Anyák napjára, teneked! Anyák napjára, irom ezt a verset az Édesanyámnak, kit nagyon szeretek. Üzenek a széllel, a tova szálló fellegekkel S azt üzenem néked, hogy nagyon szeretlek. Ma belegondoltam, mily nehéz volt az életed Összeszorul a szívem, elhomályosodik a szemem Hiszen, most már tudom, mit tettél érettem Óvtad, vigyáztad, mindig életemet Lehet, hogy hibáztam, bocsásd meg ezt nekem Hiszen nem tudtam akkor még, mit is teszek De az évek múlnak, s ma már megbántam hibás tetteimet Nagy árat fizettem érte, ezt elhiheted nekem. Kívánok minden jót, s hozzá jó egészséget S hosszú boldog éveket, szeretetben neked. S mikor újból látlak, s majd karjaid közt szépen megpihenek Akkor leszek boldog, ha váltadra hajthatom lassan őszbe borulo fejem Julika A New York-i Magyar Konzulátus Sajtóközleménye A New York-i fokonzulátuson nagysikerű zongoraestet adott szerdán május 3-án Franki Péter, a világ nagy hangversenypódiumain talán legjobban ismert magyar zngoraművész. A 250 főnyi közönség lelkes ünneplésben részesítette a művészt, aki Bartók, Kodály és Beethoven műveiből álló műsora végeztével még több bravúros ráadást is játszott. Franki Péter az idei Bartók évfordúló alkalmából Bartók 15 parasztdalát állította műsora középpontjába és ráadásait is az ő rövid műveiből játszotta. A zongoraest megnyitóján László Balázs főkonzul beszélt röviden az 50 éve New Yorkban elhunyt Bartók Béla korszakalkotó életművéről, Franki Péter pedig rövid, személyes hangú emlékezésben méltatta a nemrég elhunyt Fischer Annie több évtizedet átívelő zongoraművészi pályáját. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT "Elmondanám, de hasztalan " A még hajadon azt mondja a férjezett barátnőjének: jó Neked, van férjed és szeretőd is, "semmiben" se szenvedsz hiányt. Mire a válasz: a látszat csal, hiszen mindegyik csak igér s közben a másikra vár. Hát igen, igér - mondjuk a kormány is, ám ígéretét nincs ideje teljesíteni, hiszen egy év múlva már más kormány van nálunk. Bizony, bár az átlag ferde képet mutat, nekünk a bársonyos forradalom után átlagba évente más - más kormányunk van. Közülük valamelyik csak a páros számot szereti -2, 4, 6 - a páratlanokat másoknak engedi át. Ám e páros számúnak az ideje elég arra, hogy ismét beboruljon az ég, hogy "le bimbó, le virág" és a lakosság borsos tandíjjal fizessen. Nos, szülőföldemen és hazámban - amikor a tömeg kiabálta, hogy " ez az", azóta a hatodik évbe léptünk és így "természetesen" a hatodik kormányunk is van. S a nép ismét csak kiabálja, de most már kérdőjellel, "ez az?" Ki tudja? Tény és valóság, hogy az eltelt öt év alatt valamennyi parlamenti párt és mozgalom egyes tagjai már voltak a kormányban. Ebből kifolyólag az illető központi szervekben, de kerületi és járási szinten is - évente "a- nyagcsere" történik, ami nagyon sokakat érint hol pozitívan - hol negatívan. Egy év alatt tehát a hatalmon levők alaposan "megtollasodnak", helyenként százezrekről és milliókról hangzanak a "tip- ek". A nép így beszéli. Hát ezért érdemes hatalmon lenni. Igaz a demokrácia érvénye szerint ezt egy év múlva hagyják másoknak, a következő garnitúrának. Persze ígérnek a lakosságnak is, csak ezt már nincs idejük teljesíteni, ezt másra, "a szeretőre" hagyják, a következőknek. S közben ez az évi "őrségváltás’ a lakosság számára olyan mint az alkohol: öl, butít és nyomorba dönt. Jelenleg a hármas magyar koalíció egyes tagjai is parlamenti tényezők. Ezek azonban ilyen összetételben még nem voltak a kormányban. Ez azt is jelenti, hogy a kisebbségi kérdés még sincsen az európai szinten, ne adj Isten - afölött. Vagy bizonyos törvényszerűségnek nálunk való meghonosodása folytán mondjuk a hetedik "kövér" évben - egy év múlva a következő új kormányban már ők is ott lesznek? Az igazi demokráciának és állandó cserének, folytonosságnak ez csak természetes velejárója lenne. Vagy erről ne is álmodjunk, ne beszéljünk!? Ja, igen - elmondanám, de hasztalan a beszéd. Iván Sándor, Kassa Roma szekerek Angliából Pennsylvániába A néhány helyen még ma is használt Nyugat- Európa i vándorcigány lakókocsi. Érdekes megbízást kapott nemrégiben Balogh Sándor, aki a New York-i székhelyű nemzetközi romaszervezet, az International Roma Federation (IRF) alelnöke. A megbízó, a pennsylvaniai JEM Classic Car Museum, Tar Pál volt nagykövet segítségével jutott el a cigányvezetőhöz. A múzeum mint azt neve is elárulja, elsősorban régi kocsik, automobilok gyűjtésével és kiállításával foglalkozik. Gyűjteményük további gyarapításához kérték Balogh Sándor segítségét. A múzeumnak ugyanis olyan szekerekre volna szüksége, melyeket az automobil térhódítása előtt használtak a vándorló romák Európa nyugati felén, elsősorban Nagy-Britannia országaiban. A kocsi, melyet a romák "vardo"-nak hívnak jelentős mértékben különbözik a kontinens keleti régióiban használt un. "ekhós" szekértől. Gondos kézműves munkával fából építették meg és a lakrészt igyekeztek úgy berendezni, hogy az utazó csapat vagy család tagjai kényelmesen elférjenek benne. Szerkezetükket tekintve a mai lakókocsik őseit fedezhetjük fel ezekben a járművekben. Az egyszerű színezéstől, festéstől a gazdag, bonyolult mintáig, berakásokig terjedt a díszítés módja. A technikai fejlődéssel párhuzamosan azonban ezek a lóvontatású szekerek is eltűntek az utakról, helyüket a gépkocsi és a modern lakókocsik foglalták el. A régi "vardo"-k mára múzeális értékké váltak. Balogh Sándor a napokban Angliába utazott, hogy a múzeum megbízásából felkutasson és megvásároljon három darab régi szekeret. Reméljük, utazása sikerrel jár és hamarosan már a kiállított három "vardo"-ról tájékoztathatjuk olvasóinkat. Tapolcai András magyar-angol-német-román fordítások- Munkahelyi életrajzok megírása- Kórházi zárójelentések, leletek- Bírósági végzések- Anyakönyvi kivonatok- Oklevelek, diplomák- Hivatalos nyomtatványok kitöltése- Gépelési szolgálat- Telefonon tolmácsolás Tel: 212-735-4358 Olvasóink írják
