Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-13 / 15. szám
Thursday, April 13, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Magyar művészparty Miamiban Ahol mindenki föllép. Az Erzsébet-díj alapítója bizakodó Balról jobbra: Nagymihály Gáspárné, John McDermott (Miami Dade County alpolgármestere) és neje, dr. Paul Vogel (North Bay Village 7-szer megválasztott polgármestere) és neje, László Balázs new yorki főkonzul és neje, Moór Mariann és férje dr. Pálfalvy Aladár, Esztergályos Cecília és férje Fonyódi Péter, Seleszt Ferenc (Békés Megyei Hírlap főszerkesztője) és neje, Szentmiklóssy Teréz és László, Nagymihály Sára és Éva, Ferencz Károlyné, Magda, Mohai Gábor (a Magyar TV és Rádió bemondó riportere) Csupics Mária (Magyar Rádió bemondó) Tordai Teri, dr. Tarján Tamás (egyetemi tanár, iró, ismert színikritikus) Kállai Kata (iró, színikritikus), dr. Erős Zoltán (a Színes TV magazin főszerkesztője) és neje, Paróczy Zsuzsa (Malév - Delta járat főkisérő) Kertész János (a Mikroszkóp színház zenekar vezetője) és neje, Miskolczi Miklós (a pesti Kiskegyed magazin főszerkesztője) és neje, dr. Lőkös Zoltán (a Vasárnapi Hírek főszerkesztője) és neje, dr. Czeizel Endre a közismert genetikus) és neje, Speter Erzsébet (a vendéglátó háziasszony) Spéter Erzsébetnek, az ismert művészeti alapítványtevőnek évente márciusban, Miamiban rendezett partyjai mindig valósággal az irodalmi szalon színvonalára, rangjára emelkednek. Elhunyt férje, Henry születésnapjára emlékezik ezzel, s úgy mint halála előtt, most is az óhazai művészeti élet, színészet, irodalom, újságírás meghívott kiválóságaiból,valamintflori- dai, New York-i barátaiból tevődik össze a vendég- koszorú. Az idén március utolsó vasárnapján Miami-Beach-ben, a Regency Tower épületének nagy társalgójában állították föl a hagyományosan omega alakú asztalt, melyet mintegy negyven vendég ült körül. Köztük hosszú ideje visszatérő a magyarbarát Mc Der- mott, Miami polgármesterének helyettese feleségével, Violával és a szomszédos város, Nord Bay Village polgármestere, Paul Vogel és Marietta, magyar felesége. A helyiek közül még Nagymihály Gáspárné, egy sokoldalú vállalkozó, gyárapító özvegye, két lányával Sárával és Évával, valamint Szentmiklósi Teréz közgazdász, laptudó- sító jelent meg. Az eseményre ugyancsak eljött feleségestől László Balázs, a New York-i magyar főkonzul. Mi több, föl is lépett a partyn: klepetust, cilindert öltve operettdalokat énekelt, de persze átköltve, maga írt versekkel aktualizálva, szellemes humorral. Mielőtt bárki félreértené: nem a főkonzul úrnak van valamiféle szereplési mániája, hanem ez a szabály az Erzsébet par- tykon. Mármint az, hogy lehetőleg minden résztvevő, vagy legalábbis házaspáronként egy lépjen föl valamivel. Amit éppen jónak talál. Ezért is írtam, hogy valósággal irodalmi szalonná vált a party, mert mindenki ízléssel, jókedéllyel válogatta meg számait, amivel a többieket szórakoztassa. S mind-mind eredeti számként, amelyeket a föllépők mindegyike maga írt, maga eszelt ki, s alkalmazott a helyhez illően. Pompás, nyomtatásra váró paródiát adott elő Tarján Tamás irodalmi lapszerkesztő, színművészeti tanár és dr. Erős Zoltán, a rádiós-tévés újság szerkesztője arról, hogy különböző korok legismertebb magyar írói, költői miként írták volna meg Spéter Erzsébet szinte regénybeillő életútját, nagy mecénás hajlandóságát. A Magyarországon jólismert több népszerű művésznek csak azért volt könnyű dolga, mert sokszínű tehetségük tárházából kellett kiemelniük valami nagyon szépet. Ám ők is olyasfélékkel álltak elő, amelyet otthon is csak ritkán láthat-hallhat tőlük a közönség. A megnyerő Moór Mariann, a budapesti Nemzeti Színház tagja csípős elbeszéléssel keltett derűt; Esztergályos Cecília, a tévé családsorozatának közkedvelt alakja meg egyenesen bohócszámot kreált, meghökkentő akrobatikával adva elő, a dekoratív Tordai Teri, színházak, tévéjátékok, filmek vezető színésznője pedig mókás dalaival szerzett üde perceket. A leghumorosabb számokkal természetesen a kiváló Sas József, a budapesti Mikroszkóp Színpad vezetője lépett föl, egyben konferálva és összefogva műsorrá a sorban pergő számokat. Zenei aláfestést mindenkinek ugyancsak a Mikroszkópból érkezett Kertész János zeneművészkarnagy szolgáltatott. A rádiós Csupics Mária és a tévés Mohai Gábor egy egész cso- korravalót szedett össze az éterbeszállt különféle bakikból, amelyeket a bemondók követtek el. Kirobbanó nevetés fogadta mindegyiket. A békéscsabai lap főszerkesztőhelyettese, Seleszt Ferenc malacmaszkot, balerinaszoknyát öltött, hogy életre - kelthesse az amerikai tévé kedves Peggyjét, ötletes szöveget kölcsönözve neki. Villámtréfát játszott el a nagypéldányszámú képeslap, a Kiskegyed főszerkesztője Miskolczi Miklós és felesége dr. Borsányi Veronika jónevű pesti pszichiáter, de még a tudós genetikus Czeizel Endre (aki egyébként a Speter alapítvány kuratóriumának elnöke) sem tartotta vissza magát a föllépéstől, hanem nagy derültségtől kisérve, saját életének egy mulattató epizódját adta elő. Csak a teljesség kedvéért vagyok kénytelen megemlíteni, hogy e sorok írója is ring- beszállt: alkalmi dallal és vidám történetkével... A színvonal igazán magas, a hangulat tökéletes votl, mégsem mondhatni egészen felhőtlennek. Kimonatlanul is ott lebegett az a tudat, hogy az idén nem osztanak ki Erzsébet díjakat. Pedig nyolc esztendőn át évente tizenegy kategóriában száznál több magyar művész - színész, operaénekes, rendező, díszlet- és jelmeztervező, színműíró, humorista - vette át az elismerést jelképező bronz szobrot és a mellécsatolt dollárral, forinttal szépen bélelt borítékot. Emlékezetes gálaestéken nyújtották ezt át évről-évre, hol Budapesten, hol valamelyik vidéki városban, így legútóbb a Tisza- parti Szolnok színházában. Megelőzően két éven át a Magyar Állami Operaház, korábban a Fővárosi Ope- rettszinház, a Pesti Vigadó adott helyt az ünnepségnek, s az Erzsébet-díjat mindinkább, mind szélesébb körben a magyar Oscar-díjként kezdték emlegetni. Hiánya így hát az egész magyar művészeti életnek, sőt a magyar színházi, film-, tévénéző közönségnek jelent érzékeny veszteséget. Ám joggal bízunk benne, hogy csak átmenetileg. Mert a felhők között dereng már a szivárvány is. A nemrég leköszönt, de ma országszerte elismert pénzügyminiszter, Békési László ugyanis kijelentette: az Erzsébet-díj már beépült része a magyar kultúrának, ez nem szűnhet meg, ezt meg kell menteni. Része van neki is abban, hogy várhatóan megszületik a megoldás, ami áthidalja az alapvető problémát, miszerint az alapítványtól időközben megvonták az eredetileg kikötött 12 százalékos kamatot, mely a díjak fizetésére szükséges. Erre terelve a szót Erzsébet asszony csak rejtélyesen mosolygott most. Nem erősítette meg, de nem is cáfolta azt az értesülésünket, hogy az alapítványi összeg őre a jövőben ismét a Magyar Nemzeti Bank lesz, amely alighanem hajlandó a régi kamatot nyújtani. Ha így lesz - s nagyon reméljük, hogy így lesz -, akkor egy esztendőre kiesik ugyan ez az immár intézménnyé lett nagyszerű, művészetpártoló díjazás, de az idei hiátust már követni látszik a jövő esztendőben újjászervezett Erzsébet-díj. A legde- mokratikusabban elnyerhető díj ez nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Alapelve ugyanis, hogy a közönség döntse el, ki kapja meg. Ezért a szakzsüri csupán jelöl öt-öt művészt a tizenegy kategóriában, majd névsorukat a legnagyobb példányszámú újságokban szavazócédulán teszik közzé, s ezeket küldhetik be a közönség köréből. Évente emelkedett a szavazók száma, legútóbb már 72 ezer volt. Fölér egy népszavazással. Ez a népszavazás azt is tanúsítja, hogy az Erzsébet-díj- nak tovább kell élnie, fenn kell maradnia. Lőkös Zoltán Budapest a Vasárnapi Hírek főszerkesztője Segítsen terjeszteni lapunkat Küldje be olyan magyar ismerőse nevét és címét, aki még nem olvassa a MAGYAR SZÓ-t
