Amerikai Magyar Szó, 1994. július-december (48. évfolyam, 27-47. szám)

1994-10-27 / 40. szám

Thursday, Oct 27, 1994 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. u íj mit mi MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA 37. En kaptam egy kulcsot és azt mondták, en vagyok a megbízott. A fiúknak meg lett mondva, hogy másnap reggel hat órakor egy bizonyos helyen egy motorcsó­nak várja őket Rotterdamba. Nagy izgalom­ban volt az egész társaság, Még búcsúestét is tartottunk. Megfogadtuk, hogy Ameri­kában találkozunk. Legtöbben siettek táviratozni az amerikai rokonoknak, és szívből sajnálták, hogy én maradok. Hat órakor reggel mindnyájan ott voltunk a motorcsónaknál. Vagy nyolcán ültek már benne. A fiúk beszálltak és a motor­csónak elindult Rotterdam felé. Vegyes érzelmekkel mentem vissza a Rubensbe. Vacsora után a magyar hege­dűssel beszélgettem és elmeséltem a tiz fiú merész kalandját. A hegedűs a fe^'ét csóválta és azt mondta, hogy buta fiuk, nem lett volna szabad ilyesmibe belemenni. Későre járt az idei, éppen készültem lefeküdni, amikor kinyílt az ajtó es a fiúk kezdtek jönni befelé. Mind a tíz barátom, összetörve jött be a kocsmába. A szivem összeszorult, amikor megláttam Őket. Nagyon szomorúan és dühvei mondták, hogy becsapták őket. Még kiszállni sem tudtak a motorcsónakból, mert nem volt beutazási engedélyük. Meg szerencséjük volt, hogy visszafelé be tudtak csúszni az antwerpeni kikötőbe. Nagyon késő volt. Megbeszéltük, hogy reggel a banknál találkozunk. Egyenesen a bankigazgatóhoz mentünk. Az igazgató elhülve nézett ránk és azt mondta, hogy valaki tegnap délután az e^yik banktiszt­viselővel kiürítette a fiokot. Azonnal felhívta a rendőrséget. Tolmácson keresz­tül megmagyaráztuk a rendőrségnek, hogy csak dolgozni akartak. De mivel papírjaik nem voltak, vonatra tették ókét és elvitték a francia határhoz. A pénz a bankfiókbol eltűnt. A fiúkat sem láttam többé. f Az egyik antwerpeni újságban egy kis cikk jelent meg erről. Napokig hatása alatt voltam. Nagyon sajnáltam a fiúkat, de sajnáltam azokat is, akik mindezek ellenére még tovább teszik ki magukat a veszélynek. Teltek a napok. Gyula bátyám is csúggedŐ leveleket irt, hogy miért tart olyan sokáig az érkezésem. A szüleimtől is fájdalmas leveleket kaptam, milyen keserves az élet otthon. Hamar küldtem nyolcvan dollárt a fizetésemből. Nem akartam többet vándorolni, elég volt már a kalandok­ból. A szakszervezeti irodában megismerked­tem egy tisztviselővel, Eriknek hívták, tudott németül. Többször szórakoztunk együtt. Öt kértem meg, hogy egy észak­amerikai hajóra tegyen fel. Az antwerpeni kikötőben a helyzet állandóan rosszabbodott. A razziák mind sűrűbbek voltak. Nekem szerencsére nem kellett félni. Egyik napon azt mondta nekem Erik barátom, hogy néhány nap múlva indul egy olajszállító hajó Californiába és szükségük van egy második stewardra, kisegítőnek. Erik elmagyarázta, hogy ennek az a munkája, hogy a gépészeket ellássa. Egy tankhajóról lenne szó, amelyik olajat szállít. Elfogadtam az állást. Erik is örvendezett, hogy adtam neki száz frankot. Megkaptam az összes papírokat, de még az amerikai konzulátusra kellett mennem engedélyért. Még egy hétig vesz­tegelt a hajó a dokkban. Eljött az indulás ideje. Elbúcsúztam a lányoktól, akik azt mondták, hogy nagyon fogok hiányozni nekik és a lelkemre kötöt­ték, hogy jöjjek vissza hozzájuk. Késő délután volt. Ott álltam a korlát­nál. Lassan elmaradtak a házak és a házakkal Antwerpen város. folytat uk Reszketeg remények Az elmúlt évtizedben az Egyesült Államokban "szinte a semmiből" a negyedik legjelentősebb, halált okozó betegséggé lépett elő az Alzheimer-kór. A lassan, de folyamatosan súlyosbodó betegseg az agysejteket károsítja. Mai tudásunk szerint a kór mindig halálos es egyelőre gyógyíthatatlan. A múlt év végén piacra dobott pirulát a kutatók inkább pénzrablónak, semmint gyógyszernek tartják. A Gallup Intézet felmérése szerint ma minden harmadik amerikai ismer egy ilyen betegségben szenvedőt, és közülük minden második fél attól, hogy maga is áldozatává válhat annak a betegségnek, amely először emlékezetkiesést okoz, majd a memória teljes elvesztéséhez vezet, sót: az agyműködést oly mértékben korlátozhatja, hogy az már az alapvető életfunkciókat sem tudja megfelelően irányítani. A paciens ekkor már beszélni sem, nyelni sem tud. Alois Alzheimer nemet pszichológus 1907-ben regisztrálta először, hogy egy 51 éves nőbetegének intellektuális képes­ségei "kórosan" visszafejlődtek. A paciens 4 évvel később bekövetkezett halála után betege agyát Alzheimer szövettani vizsgá­latnak vetette alá. Kétféle elváltozást is talált: az egyiket "plakknak", a másikat "húrnak" nevezte. A plakkok - a későbbi vizsgalatok szerint - egy, az agyban talál­ható Összetett fehérjéből, a béta-amyloid- ból állnak, mig a húrok tulajdonképpen szokatlan módon egymás köré tekeredett agysejtek voltak. Vitatott és mindmáig nem tisztázott egyértelműen, hogy a betegek agyában a béta-amyloid feldúlása a kór következménye-e vagy oka. Mint az évtizedek óta zajló vizsgálódá­sok során bebizonyosodott, a betegségről kétségét kizáró diagnózist csak a beteg halálát követően, boncoláskor lehet felállí­tani. Ez azért okoz nehézséget a gyógyí­tásban, mert az Alzheimer-kórra utaló tünetekkel vizsgálatra jelentkezők közül minden tizedik olyan betegségben szenved, amely gyógyítható. Tavaly nyáron a Duke Egyetem kutatói arról számoltak be, hogy a betegség legel­terjedtebb fajtáját, amely 65 év fölötti betegeknél jelentkezik , sikerült egy úgy­nevezett genetikai jellemvonáshoz kapcsolni. Az Alzheimer-kór ban szenvedő betegek 64 százalékának az E4-es változatú fehér­jéje van, mig az egészséges emberek egy- harmadánál találunk csak E4-et. Ez a kutatók számára bizonyítékul szolgál ahhoz, hogy az apolipoprotein E4 nem a betegség okozoja, megléte viszont olyan veszélyességi faktornak tekinthető, mint mondjuk a tüdőrák esetében a dohányzás. Haladás történt a diagnosztikában is. Felfedezték ugyanis, hogy az Alzheimer- kórban szenvedő paciensek agysejtjei egy másik speciális elváltozást is mutatnak: a sejtfalban elzáródnak azok a csatornák, amelyeken keresztül a kálium áramlik. Ha ez a csatorna-elzáródás a beteg agysejtjeiben jelentkezik, akkor miért ne jelentkezhetne ez a beteg más sejtjei­nél is? - tették fel maguknak a kérdést a kórt kutatók. Aztán mintát vettek a bőrből, és a vizsgálatok a hipotézis helyes­ségét igazolták. Eddig félszáz mintavétel történt, s a káliumcsatornák elzáródása alapján valamennyi esetben sikerült megállapítani, hogy a donor Alzheimeres volt-e vagy sem. Annak ellenére, hogy a gyógyítás módja még nem ismeretes, egy amerikai cég piacra dobta még tavaly a Cognex nevű gyógyszert, amely a tüneteket hivatott enyhíteni. A gyógyszert a New Jersey államban működő Warner-Lampert cég adta ki, amely nagy vihart kavart: a gyógyszerről ugyanis csak annyi állítható bizonyosan, hogy csupán a betegek 10 százalékánál és csak korai szakaszban, s rövid időre fejt ki valamelyes hatást. Mellékhatásai között viszont igen gyakori Alois Alzheimer, a „felfedező”. a fejfájás, a gyomorrontás, a hányinger és a kínzó izomfájdalom. Sokakat pedig az egyetlen biztos adat, a gyógyszer ára késztet némi gondolkodásra. Égy éves adag ugyanis több, mint 1000 dollárba kerül.. „ . „ „ Frei Zsolt, Princeton Földön-e vagy égen? Milyen szép az, ha az ember, nem tudja, mi az a magány nem kell neki néznie oly árván. Ha átöleli két kar, hozzá bújhat csendben. A világ minden zaja Eltompul, egy percben. E biztonság és melegség Amiről álmodom már régen Istenem mutasd meg hol keressem, FÖldön-e vagy égen? Baclija Marija Éjjeli epizód N.Y.-ban A barátom meghívott a 86-os utcá­ban lévő Kleine Konditorei-ba vacsoráz­ni, melynek január óta magyar tulajdo­nosa van. A vacsora mellé néhány pohár sört is ittunk, igy éjjel kettőkor, az akkor már nem túl sűrűn járó föld­alattira várok a megállóban. Szokásomhoz híven olvasom az újságot, tollal a kezemben, hogy a fontosabb részeket azonnal kiemelhessem. Valószí­nű, hogy mi újságírók állandó kommuni­kációs kényszerben szenvedünk, igy képtelen voltam megállni, hogy a mellet­tem egy összecsukható székecskében üldögélő kínainak meg ne jegyezzem: "Hű, de jó ötlet ilyen széket hordozgatni, különösen ezidötájt, éjfél után". Válasz­képpen felállt, odament az oszlop mellé támasztott szatyrához, s kihúzva egy másik széket., hellyel kínált. Hogy visszonozzam a kedvességet felajánlot­tam a nálam lévő újságot. O először visszautasította, majd azt mondta, ha vannak nemzetközi híreim, azok érdekelnék. Voltak. Ezután mindketten ültünk a sínek mellett kis székecskéken olvasva, békésen várva a subwayra éjjé! kettő után. a.r8,

Next

/
Oldalképek
Tartalom