Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-26 / 21. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 26. 1994. Szemelvények Takács Lajos Tamás László életútja 19. c. könyvéből Gertrud, nekem a maga társasága kedves - fordul vissza Tamás, aztán egy gyors mozdulat ^1 átöleli és csókolni kezdi az asszonyt. Gertrud ellenkezés nélkül hagyja, hogy Tamás csókkal forrassza ajkát az ajkára, hagyja, hogy csókok özönével borítsa el a nyakát es hagyja, hogy karjaiba kapva a nappali szoba díványára fektesse. Tamas ezután az asszonnyal tölti minden éjszakáját és amikor az utolsó éjszaka is elérkezik, nehéz szívvel vesznek egymás­tól búcsút, mert ha a szexualitás kötötte is őket egymáshoz kezdetben, a sors külö­nös rendelése folytán szerelemben kell egymástól elválniok, ami mindkettőjüknek fajdalmai okoz. Gertrud távozása után Tamásra rászakadt a magány, ügy érzi, hogy egycsapásra üres lett az élete. Hiányzik neki a jó illatú, puha asszonyi test, az ölelés. Most mór végképp idegenné lett neki ez a hely. A nyár már szőkére érleli a rozsot, barnapirosra a búzát, aranysárgára a vadkör­tét és ökölnyi gumókat növeszt a krumpli­bokrok alatt. A hegyek mögül zivatarok tőrnek elő és záporesők, felhőszakadások öntözik a földet, aztán kiderül az ég és a tovább vonuló felhőkön szivárvány ivei át. A völgyek felé siető, kristálytiszta vizű hegyi patakok zavarossárga folyókká változnak, de a nap már szárítja is a hegyol­dalakat borító erdőket, a réteket, a legelő­ket és a hegyek között sárgálló vagy zöldellő, foltnyi mezőket. A földről úgy száll fel a vizpára, mintha lentről valami vulkánikus erő fűtené. A fenyvesekben a gyanta illata terjeng. Tamás reggeltől délig, déltől estig a hegyeket járja, mert ezentúl mór csak ott érzi jól magát. Ha zápor jón behúzódik egy-egy tarryafiáz eresze alá és ott várja ki,amig a természet lecsendesedik. Sehol sem mondják neki, hogy jöjjön beljebb, de el sem kergetik. Másnap pedig, ha a levegő nem hűl le nagyon, gombagyüjtéssel próbálja szerencséjét. Ha száraz az idő, erdei eper és málna után kutat, hogy az éhséget elverje egy kicsit. Egy esős szeptemberi napon Ferdinandi azzal a hírrel kopogtat be Tamáshoz, hogy az osztrák parasztoktól márkáért lehet krumplit venni. Tamásnak van valami négyszáz márkája, amit hasznavehetetlennek hitt, hiszen semmit sem kapott érte, annak ellenére, hogy a birodalmi márka nem értéktelenedett el; most aztán vehet rajta krumplit és nem kell éheznie, legalábbis addig nem, amig a pénzéből tart. Közben Ferdinandi még egy kis zsírt is beszerez és Tamásnak is juttat belőle. Tamás már egyre nyugtalanabb. A börtön- lágerben is nap-nap után ürülnek ki a cellák és ez még csak fokozza nyugtalanságát. folytatjuk MAGYAR UROLÓGUS Dr.GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blv. Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-9700 Prosztata problémák * Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk HAZAI ARCOK Quittner Ottó Ötezer dolláros kölcsönnel alapította vállalkozását Quittner Ottó New Yorkban- ahol ma is él. Az 1956-ban disszidált fiatal ügyvéd rövid idő alatt felfut­tatta a magyar lemezek forgalmát az amerikai piacon. Óbudán született, lemezkereskedő házában mindössze pár száz CD-t tart, többezer, hagyományos (bakelitlemezből álló gyűjte­ménye cégének raktárában található. Quittner Ottó kedvenc szerzői Wagner és Mozart. * Május elején volt harminc éve, hogy egy fiatal magyar ügyvéd New Yorkban megkezdte a magyar hanglemezek forgal­mazását. Cége, a Qualiton mára túlnőtt a kontinensen es immár négy éve Magyaror­szágon is forgalmazza a legnagyobb hang­lemezgyártók - igy a Sony, és a BMG- Cd-it és kazettáit. A Quittner cég a magyar CD-piacnak immár több mint 40 százalékát uralja, igy a jubileumot ünneplő biztos információkkal rendelkezik a magyar és az amerikai lemezhallgatási, lemezvásárlási szokásokról.- A komoly zene sajnos fokozatosan szorul háttérbe. Mi^ azUSA-ban az eladott lemezek közel 4 százaléka, Magyarországon már csak 3 százaléka tartozik ebbe a kategóriába. Ezen belül a modern zene aránya Magyarországon ' elenyésző. Egy kis túlzással azt mondhatnám, hogy a magyarok számára a zeneirodalom a 20-as évekkel befejeződött. Jól mutatja ezt lemezforgalmunk is, amelyben ugyan közel 10 százalékot képvisel a komoly zene és a dzsessz, de a kortárs és főleg a kortárs magyar zene, szinte eladhatatlan.- És az Egyesült Államokban eladható-e a magyar zene, a magyar lemezek? Harminc évvel ezelőtt a nulláról indultam és lettem a Hungaroton kizárólagos importőre. Ez a márka ma is jól cseng, de sajnos most már szállítási gondok korlátozzák az eladható lemezek sorozatnagyságát. A Qualiton egyébként ma már 110 cég 120 lemezmárkáját forgalmazza a piacon. KINT TAGASABB,MONDJAK McDONALD-nak KRAKKÓ Szerte a világon mindenütt nagy Örömmel fogadják, amikor McDonald az óriási hamburger cég üzletet nyit. Gyorsan lehet benne etkezm, áy amellett munkát florianska st.— ad embereknek,MG,£acwssr- EMS)'— ( igaz hogy alacsony ■ , laa'iailCB fizetéssel. K i v'e t e 1 e S Jnlíors rty*" Church ot helyzet alakult *5 Xfc^church! 1 Krakkó egyik Cnetm £ legszebb terében § Rynek Glowny-n, Í^X'and p«ui-« ! ahol a város ' , I székesegyháza ( Kr»kkó áll. McDonald varos térképé ; képviselője hangsúlyozza, hogy tiszteletben fogják tartani a tér tórténelnn jelentősé­gét és reklámjuk igen mérsékelt lesz. | De a városi hatóságok egyelőre még nem adták meg az engedélyt a hamburgeres cégnek. Terjessze lapunkat! u éj mis mi MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA 24. Egyik szombati napon, ahogyan szoktuk, ebéd után siettek a munkások a fizetésért. Én éppen olyan munkát végeztem, amit nem lehetett félbehagyni. Végre elkészültem és siettem az irodába a fizetésért. Mire odaértem zárva találtam az irodát. Egy lélek sem volt sehol. Nagyon dühös lettem, de nem volt mit tennem, hazamentem. A következő hétfőn négy munkás hiányzott. Beszéltem a munkavezetővel, aki nyug­tatni próbált, hogy higyjek neki, mindenki megkapja ami jár. Két óra ebédidőm volt, én ott álltam a forgalmas járdán, azon tűnődtem, hogy mit tegyek. Az volt az érzésem, hogy a főnököm itt ebédel a közelben, valamelyik étteremben. Benéztem minden vendéglőbe, amelyik utamba esett. Már a negyedik étteremben jártam, amikor megláttam a főnökömet a kerthelyiség egyik asztalánál. Egyedül ült egy pohár sör előtte. Amikor meglátott, tágranyilt szemekkel bámult rám. Csendesen mondtam neki, hogy nagy szükségem van a pénzre, ma még nem ettem. Nagy sietséggel kivette a pénztárcáját és egy jó kis összeget kaptam tőle, de azért nem egészen annyit, ami nekem járt. Attól félt, hogy jelenetet fogok rendezni. Megnyugtatott, hogy szombaton biztos a fizetés, de már nem is hallgattam, csak mentem kifelé. Azon törtem a fejemet, hogy menjek-e vissza dolgozni vagy ne menjek, ügy láttam, hogy a munka befejeződik ezen a héten és ha nem kapom meg a fizetésemet, akkor mehetek a sóhivatalba. Csavarogtam a városban Össze-vissza, egyik utcából a másikba. Lovakkal húzott nagy kocsik jártak a síneken, tele emberek­kel. Másnap kezdtem munkát keresni. Baran­golásom közbe az egyik udvarban megláttam egy asztalosmühelyt. Azonnal bementem, ajánlkoztam és a mester fel is vett dolgozni. A harmadik napon azt mondta a mester, hogy menjek el a deszkaraktárba és hozzak két szál deszkát. Megkérdeztem, hogy van-e valami jármű, amivel a deszkát elhozhassam? Azt mondta erre, hogy nincsen és majd valahogy lehozom. El tudja valaki képzelni, tizenkét láb deszkát végigcipelni egy forgalmas utcán? Hát megtettem, nagy kínok között, vagy egy kilométer távolságról a műhelybe cipeltem. Még meg sem pihentem, már unszolt a munkára. Erre úgy gondoltam, hogy még ha éhen halok is, akkor sem fogok dolgozni egy ilyen hajcsárnak. Munka végeztével azt mondtam neki, hogy fizessen ki, mert nem akarok itt tovább dolgozni. Rögtó'n ki is fizetett és én szó nélkül otthagytam. Az egyik délután sétáltam a Calea Vacarstin, ami az egyik főutcája Bukarest­nek és szembe jön egy fiatalember, egy kolozsvári ismerős, Kővári Sándor volt a neve. Nagyon megorvendtünk egymás­nak. Egy bankban dolgozik, mint hivatalnok. Beültünk egy közeli kávéhazba egy kicsit beszélgetni. Elmondtam neki, hogy tulajdon­képpen miért vagyok én Bukarestben és panaszkodtam, hogy nem könnyű itt megélni. Mesélte, hogy van neki egy jó barátja, aki a királyi palotában mint szobarendezö van alkalmazásban. És hogy a palota pin­céjében különböző műhelyek vannak. Az asztalosmühelyben két ember dolgozik, az egyik már nagyon Öreg, talán annak a helyére én be tudnék jutni. Sándor barátom össze is hozott a barátjával és megbeszél­tük, hogy időnként találkozni fogunk a hátsó bejáratnál. Minden alkalommal mondta, hogy talán a jövő hónapban. Ki tudja kivárni a hónapokat? Nem volt miből éljek. A Sosea Kiseleff nevű szép fasoros bulvár végén volt a lóversenypálya. A közelben laktam, három magyar zsokéval közösen. folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom