Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-12 / 19. szám
6. Thursday May 12. 1994. AMERIKAI MAGYAR SZO Szemelvények Takács Lajos Tamás László életútja c. könyvéből Az enyhe tavaszi időben a láger előtt sokan ácsorognak. Senki sem kivan a rácsok mögött ülni, mintha rab volna, azonkívül mindig jönnek újonnan érkezők, akik friss híreket hoznak masukkal vagy ha nem, hát elmondják élményeiket, kalandjaikat. Most éppen egy őrnagy áll az érdeklődés központjában a feleségével és a két tanítónő lányával, na meg egy hadbíró százados. Az őrnagy is, a százados is egyenruhában vannak, mintha még mindig a hadsereg kötelékében lennének. Az Őrnagy megviselt, kiábrándult embernek látszik, a századosnak sincs oka a jókedvre, hiszen katonai karrierjének vége és a három aranycsillagtól, amely piros paroliját díszíti, elbúcsúzhat, de az őrnaggyal ellentétben ö még fiatal ember és egy idő után új életet kezdhet valahol nyugaton. Az őrnagy lányai szemmel láthatóan szerelmesek belé. Néhány percig Tamás is ott acsorog körülöttük, aztán lemegy a folyópartra és végighever a fűvön. Ferdinandi mintha csak az alkalmat várta volna, hogy egyedül lehessenek, melléje ül, aztán a zsebéből kivesz egy könyvet és Tamásnak adja. Magyar-német kéziszótár, kissé már megviselt állapotban, de nem elnyúve.- Ha egyedül vagy és unatkozol /szórakozz ezzel kiskomám. Ha hazatérsz,ne mondják, hogy még németül sem tanultál meg. Nem tudhatod, hogy meddig leszel itt és mire lesz jó, ha megismerkedsz a germán nyelvvel.- Legelőbb semmire - nevet Tamás- de ha minden áron rám akarod örökíteni, elfogadom. Legfeljebb altatónak használom lefekvéskor, mert az éhségtől úgyis nehezen jön a szememre álom. Most is majd kiesik a gyomrom Nincs valami harapnivalód?- Eltaláltad, hogy nincs, de holnap majd szerzek valamit. Az éhségtől valóban sokaknak nem jön a szemére alom. Az ellátás silány. Sokan nekivágnak a hegyeknek és járjak a tanyákat, ha talán valahol megszánnák Őket egy karéj kenyér, egy pohár tej, vagy krumpli erejéig. De legtöbbször a kéregetőknek almabort és savanyu káposztát adnak. Tamás a szótárt a cellája asztalára dobja, aztán kézDe veszi az edényt és megy (le vacsoráért. A konyha előtt már hosszú sor áll, de Tamásnak nem kell sokáig várnia, mert a zabpehellyel telt kondérból egy merítőkanállal kap mindenki. Olyan féltő gonddal viszik a vacsorájukat,, mintha kincset vinnének. Tamás lassan, komótosan eszik, hogy minél tovább tartson. Eszébe jutnak az otthoni, falusi vacsorák. Legalább főtt krumplival tömhetné meg a gyomrát és az éhség ne gyötörné állandóan. A szótárt annak ellenére, hogy idegenkedik tőle, másnap magával viszi és reggeltől estig szorgalmasan tanul. A szótárt ezentúl állandóan a zsebében hordja, két hónappal később aztán vesz magának annyi bátorságot, hogy szóba ereszkedjen az osztrákokkal. Nehezen értik meg. Igaz, hogy nincs mit szégyenkenie, hiszen ezzel kezdetben mindenki igy van. Tamas gondolataiban olyannyira elmerül, hogy csak akkor veszi észre azt a telt- karcsú szőke asszonyt, aki a kanyargó hegyi ösvényen szembe jön vele, és eléáll. Az asszony elmosolyodik.- Ön még mindig Ausztriában? Igen asszonyom, sajnos még mindig.- Én azt hittem Bodóékkal visszatért Magyarországra.- Bárcsak tehettem volna, de nem tudtam rászánni magam. folytatjuk HUNGARIAN HERITAGE TOUR organized by Travel Guide Departing from New York, JFK International Airport September 15, 1994 to Vienna Returning from Budapest September 27, 1994 Arriving JFK International Airport the same day Length of Tour: 13 days - 11 nights ImpcruillCiliivs ■ ■■ 1' ^‘■"’""""""T oi l Europe■ Departing from New York September 1.1994 Returning to New York September 15,1994 For further information contact: TRAVEL GUIDE 1085 Raritan Road, Clark, New Jersey 07066 Phone (908) 381-0260. Outside of New Jersey Toll Free: 1-800-936-8687 KERTÉSZ ANDRE KIÁLLÍTÁS A hires magyar származású fotóművész, Kertész Andre születésének 100, évfordulója tiszteletére Malibu, Californiában, a J. Paul Getty Múzeumban emlékkiállítás lesz műveiből. A kiállítás junius 28-án nyílik meg és kb. 50 müvet láthat majd a közönség, köztük régi nyomatokat, melyeket Kertész André Magyarországon es Párizsban készített. A kiállítás megnyitásával egyidejűleg megjelent "In Focus: Andre Kertész" c. kiadvány. Kertész 1894-ben született Budapesten és 1985-ben halt meg New Yorkban. A huszadik század legeredetibb és legnagyobb megbecsülésnek Örvendő fotóművészei közé tartozott. A kiállítás szeptember 5-ig lesz látható. A múzeum keddtől vasárnapig 10 órától d. u. 5-ig van nyitva. Belépés díjtalan. Telefon: (310)458-1104 A múzeum cime: 17985 Pacific Coast Highway, Malibu, California. Kertész Andre: "Chez Mondrian", Párizs 1926. ui tu mis mi 22. MIHÁLYI DEZSŐ ÜNELETRAJZA Borgoprundon minden szombaton volt a hetivásár. A zsidó lakosság megpróbálta elcserélni a szombati napról e^y másik napra, de nem sikerült. így történt, hogy az egyik péntek este nagy izgalmak között bejelentettek, hogy Cuza Voda jön a vásártérre beszélni. Már kora délután egy küldöttség ment Besztercére, ami nem volt tolunk messze és védelmet kertek a hatóságtól. Vagy huszonöt katona jő'tt már korán reggel, teljesen felfegyverkezve. A piactéren, gúlába rakott fegyvereik mellett álltak a katonák. A templomban a szertartást már korán reggel megtartották és kijelentették, hogy mindenki menjen haza, ne legyenek az utcán, hogyané legyen semmi ok az összetűzésre. En voltam az egyetlen zsidó a községben,aki nem hordott szakállt, sem bajuszt, sem lelégó hajtincset a fülénél. A zsidók rossz szemmel néztek, de megtűrtek maguk között. Elhatároztam, hogy kimegyek a piactérre, mert nagyon kiváncsi voltam. A vásártéren tolongtak az emberek. A kis egyvágányú vicinális, amely Borgoról Dorna Watrara döcögött a nagy hegyeken keresztül Besszarábia határáig, zsúfolva volt. Jöttek a szászok Besztercéről és színessé tettek a vásárt az öltözékükkel. A FŐ utcán a redőnyök lehúzva és sehol egy zsidót nem lehetett látni. A piactéren volt az iskola és a bejárata az udvarról. Két lépcső vezetett az ajtóhoz. A katonák szabad teret létesítettek a bejárat előtt, ahol két civilruhás ember állt, összefont karokkal. Egy nagy nyitott autó gördült lassan be a térre. Négy ember ült a kocsiban, kettő elől, kettő hátul. Rögtön meg lehetett ismerni Cuza Vodát, mert az újságok állandóan közölték a képét, őszbe csavarodott hosszú haj és elegáns szőrmés kabát. Kiszállt a kocsiból és kimért léptekkel ment a lépcső felé. Széles mosollyal nézte az embereket. A tömeg nem éljenezett, némán néztek a kormány jólöltözótt emberére. Ott voltam legelöl és nem vettem le róla a szememet. Az újságok állandóan írták a tevékenykedését. A városokat tobbé-kevésbé megnyerte, de a parasztokkal, falusiakkal már nehezebb dolga volt. Most itt állt, kihívóan egy nagy tömeg ember előtt, akik kíváncsian várjak, hogy mit fog mondani. Regáti románul beszélt, amit a tömeg nehezen értett. Szónoklata üszitó jellegű volt. Hangsúlyozta, hogy ne engedjék a zsidó-kommunista előretörést. Már beszéde vége felé járt és dühös nyomatékkai kiabálta a parasztok felé: "Ti itt vagytok és dolgoztok a földeken es kint laktok a határban kis nyomorult házakban és a zsidók itt laknak a főutcán szép nagy házakban!" Nyomott csend támadt. Cuza kihívóan nézte a tömeget és szemlélte a hatást. Az egyik paraszt néhány lépést tett a nagy úr fele és zsíros kalapját levéve nagy bocsánatkérések mellett mondta:’Méltóságos uram, földjeink a hatarban vannak és mi ott akarunk lakni, ahol a földjeink vannak és mi nem akarunk a Fó utcán lakni." A méltóságos úr lelépett a lépcsőről és megveregette a paraszt vállát: "Azért lakhattok a FŐ utcán." Hangosan búcsúzott, de az emberek némán nézték a kocsit, ahogy kigördült, az udvarból. A méltosagos úr nyitott karral integetett a tömeg felé. Az emberek elszéledtek, mintha semmi nem történt volna. A katonák vállukon a fegyverrel masíroztak az állomás felé. A városokban tényleg voltak tüntetések a zsidók ellen. Áz eszme leginkább a diákok, az egyetemisták kozott terjedt. A rendőrség egyszerűen szemet hunyt es a másodrendű honpolgárokra, a magyarokra vetették magukat. A sziguranca kegyetlenül bánt azokkal, akik gyanúba estek. folytatjuk
