Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-03-11 / 10. szám
Thursday, March 11. 1993. AMERIKAI MAGYAR SZ6 5. Lukácsy Sándor A fáklyák füstje 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc papírra vetette Hymnus c. versét, ami viszont csak hat esztendővel kesébb, az 1829-es Aurora évkönyvben látott napvilágot. Valóságos életre pedig akkor kelt, amikor Erkel Ferenc jó érzékkel kiválasztotta és megzenésítette. A szabadságharcban vált buzdító harci énekké, nemzeti himnusszá. Is • ten, áldd meg n ma • gyárt Jó kedv-vei, bő - ség - gél. Nyújts fe - lé - je vé - dő kart. Ha küzd el - len - ség - gél;Dal - sprs a - kit ‘ ré - gerr lép. Hozz re - á víg esz - ten - dől. Meg - bun-höd - te már e nép A múl - tat s jő - ven - dől! Szánd meg, Isten a magyart Kit vészek hányának Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbánhódte már e nép A múltat s jövendőt! A forradalomtol mámorossá lettek az emberek. Bakunyin gyalog rohant Párizsba, ott aztán- "De hogy is adjak számot - Írja - párizsi egy hónapomról, hisz az a mámor honapja volt. Nemcsak én voltam részeg, mindenki az volt., hajnali négykor, Ötkor keltem, fönt voltam éjjel kettőig, gyűlésből ki, klubba be, közben fölvonulások, utcai csoportosulás, tüntetések; minden érzékem, a bőröm minden pórusa szívta be a forradalmi szeszt. Se vége, se hossza ünnep," Deák Ferenc is, bár maga hűvös szemlélő, fölajzott kedélyek forgatagába csöppent, "Pozsonyba érkeztem március 20-án délután egy órakor, s itt minden lázas állapotban van." tís Pesten? Tompa Mihály Írja: "Nincs ott másról beszéd, mint a forradalom, márciusi napok, stb...szédült az egész város, Erdélyit, Garayt nemzetőr-ruhában láttam, valamint Vahotot és másokat, óriási bagnét a vallókon. S nem Ösmerni az írókra- minden megváltozott. A kedves, kedélyes Jókaira nem ösmernél többé, Petőfivel pedig éppenséggel lehetetlen beszélni.." Érdekes, hogy a márciusi híradások közül Petőfié a legtartózkodóbb, szemérmesen személytelen* "Szabad a sajtó!... Ma született a magyar szabadság... Üdvez légy,születésed napján, magyar szabadság!.. Oh, szabadságunk, (édes, kedves újszülött... Késő éj van. JÓ éjszakát kedves csecsemő..." (Pontosan kilenc hónap múlva, december 15-én hűs-vér csecsemő született, Petőfi Zoltán.) Ami 1848 március 15-en történt, békés átalakulás volt, annak az első napja; Jókai beszámolójának cime szerint: Forradalom vér nélkül. A változás az ellenzéki erők közös müve. A tizenhárom tagú forradalmi bizottságban együtt voltak a nemesség s a pesti polgárság képviselői és (kisebbségben) három fiatal: Irinyi, Petőfi, Vasvári. Pozsonyban az országgyűlési politikusok elejétől fogva aggodalmasan figyeltek Pestre. Március 14-én Teleki László levelet irt Vörösmartynak: "Sok elvbarátaim nevében könyorgök, használd hatalmas befolyásodat arra, hogy demonstrációk ne történjenek." A levél elkésett, a demonstráció megtörtént. Sokakat rémület fogott el. Szilassy József helytartótanácsi tisztviselő szerint: "Március 15-e itt mindent romba döntött." Gábor Áron honvédeket toborz Kézdi-Vásárhelyen. — (Nagy Lázár olajfestménye után.) Lónyay Menyhért, a jómódú beregi nemes, diétái követ, attól tart, hogy "az izgatás a nép minden osztályai között meg fog kezdóani"; vajon a munkácsi várba meneküljön, vagy meg se álljon Bécsig? Az aggodalmat növelte, hogy a vidéki városok március 16-án, 18-án, 21-én sorban csatlakozó nyilatkozatokat küldtek - az Országgyűlés helyett- a pesti forradalmi bizottsághoz; kettős hatalom képe kezdett kibontakozni. Kossuth taktikázott, hol fenyegette a pesti fiatalokat, hol felhasználni igyekezett őket. végül, miután az Országgyűlés sebtében megszavazta az átalakulás törvényeit, a kormány április 14-én Pestre költözik; Vasvári mond kissé rezignált üdvözlőbeszédet: "Forradalmi mozgalmaink éppen egy hónapig tartottak, a nép holnap már visszatérend a polgári élet magányába." Másnap: a forradalmi bizottság feloszlik. A márciusi ifjúság egy idő óta mar a támadások össztüzében állt. Irinyi gúnyosan szólt a nemesi elitről, mely zsinórosan, kardosán tanácskozik "kereskedési, ipari, földmivelési, rétöntözési és más ilyen törvényjavaslatokról." Petőfi A juhász meg a szamár c. verse mellett Shelley és Heine költeményeit fordítja. Vasvári olyan könyvben lapoz, mely Marxról, Engelsről tájékoztatja - Mucsa megérezte az európai idegenszagot. Balambér unokái támadásba lendültek; a besározás és a rágalom politikai tényezővé lett. Március 21-én a Budapesti Híradó (az antiszemiták lapja) már igy ir 15-ei eseményekről: "Pesten valami poéták egyesültek azon drámának parodizálására, mit a párizsi napszámosok február 23. és 24-én játszottak el." Petőfit verses klapanciában szidalmazza egy "böszörményi nemzetőr": "E zavarhalászt, e béke es hon Gyűlölőt mindenki vesse meg." A radikális fiatalok lapját a Márczius Tizenötödikét országszerte inkább égetik, mint olvassák, május 19-ei számát a hatóság elkobozza. Perczel Mór rendőrfőnök ágense a Pilwaxban lehazaárulózza Petőfit, "elhatározott helyeslése mellett a többségnek". Batthyány, a kormányfő, statáriumot akar elrendelni PetŐfiék ellen. Széchenyi beszéli le. A fiatalok taktikai visszavonulót fújnak. Előbb Jókai, majd Vasvári, végül Petőfi is (ha meg akar maradni a politikai porondon) rákényszerül és - életében egyetlen egyszer - olyasmit ir le, ami ellenkezik meggyőződésével. Május 27-én nyilatkozatot fogalmaz; Kemény Zsigmond megtagadja közlését a Pesti Hírlapnál, végül az életképekben jelenik meg. Keserű vallomás a népszerűtlenségről, gúnyos bírálata a kormánynak, republikánus pátosz, hatalmas retorika, de ott van benne az iszonyatos mondat, melyet oly nehéz lehetett leírnia: "A monarchiának van még jövendője nálunk, sőt mostanában elkerülhetetlenül szükségünk van ra..." Am ez a taktika sem használt; Petőfi bukása elvégeztetett. A többi már csak a következmény. A szabadszállási követválasztás ismert eseményei: már csak a fonal legombolyitása.. Annyit érdemes hozzátenni; a megaláztatás nemcsak a politikust érte, hanem az ifjú férjet is, a várandós Julia jelenlétében. Négy hónap telt el március 15-e óta. Petőfitől mindent elvettek, csak a nagy napnak, az Ö napjának dicső emléke maradt meg. Vagy az sem! Egy év alatt, egy év pokoljárás után megváltozott Petőfi látószöge. Nem a forradalomból ébrándult ki, csak kisszerű szereplőiből. Az évfordulói emlékezés nem oltja ki a rögtönzött Márciusi napló érvényét Szépen lobogtak a forradalmi fáklyák a márciusi Pesten. De mi a fáklya? Nemcsak láng; csepegő szurok is, füst is. HIMNUSZ KÖLCSEY Ferenc (1790-1838) Amiante retigiosot J = 60) ERKEL Ferenc (1810-1893)
