Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-02-11 / 6. szám
TTiursday, Feb. 11. 1993. 3. AMERIKAI MAGYAR SZO Ahogyan én látom A szerkesztőnk észrevételei FEKETE BÉBI A SZEMETESLÁDÁBAN ÉS A FARAÓ LEÁNYA Megrendítő történetet olvashattunk a minap az újságokban: a new yorki szemétszállítók egy alig néhány napos csecsemőt találtak egy szemetesládában törülközőbe takarva. Január egyik leghidegebb napjan történt ez itt New Yorkban. A szerencsétlen gyermek néhány órán vagy talán percen belül megfagyhatott volna. Elszállították, amilyen gyorsan csak tudták a legközelebbi kórházba. Ott az intézet teljes apparátusa munkába állt, a modern orvostudomány minden eszközét felhasználva, sikerült a gyermeket a halál torkából kiszabadítani, s most egészségesen, vígan fickándozik bölcsőjében. Valószínű adoptálásra fogják kiadni, jól megválasztva a fogadó szülőket. A gyermek reményteljes jövőnek nézhet elébe. Csak hát a szegényebb néprétegek között ezerszámra vannak anyák, különösen férjezettnek, akik szörnyű dilemmában vannak, gyermekük megszületésekor. Pánikba esnek, képtelenek felfogni, hogyan lesznek képesek gyermekeiket felnevelni, amikor ók maguk is nyomorognak. Ilyenek közül kerülnek ki azok,akik gyermekeiket kiteszik valahova. De ha kiderül, hogy az ilyen gyermekeket a kórházban jól ápolják és erőssé teszik, azután pedig szerető embereknek adják gondozásra, akkor talán egyre több anyának fog eszébe jutni, hogy gyermekét kitegye valahová. Esetleg meg is figyelheti , hogy mikor viszik el a gyermekét a jó meleg kórházi környezetbe. így jutott eszembe a fáraó leányának története, amint az meg vagyon irva az Ó-Testamentum második könyve 5. versében ekként: "És alámerüle a fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízbe és meglátá a ládácskát a folyóvízben." Ebbe a ládácskába rejté el Mózes mamája kisfiát, mert akkoriban az egyiptomiak királya, azaz a fáraó megparancsoló, hogy minden héber fiút, aki születik, vessenek a folyóba. A fáraó tudniillik antihéber volt. Később elmondom, hogy miért jutott ez a történet az eszembe. De most arra akarok kitérni röviden, hogyan lehetett az, hogy a fáraó leánya a folyóvízbe ment fürödni, még pedig a "sás kozó". Hát kerem az ókori egyiptomiak olyan építészeti mestermú'veket tudtak alkotni, amelyeket még ma is csodál az emberiség. Piramisokat, hatalmas templomokat, szfinkszeket,miegymást. Hogy lehet tehát elképzelni, hogy ezek nem tudtak volna egy becsületes fürdőmedencét építeni a királyi palota udvarán, ahol a fáraökis- asszony megfurödhetett volna "sás" nélkül? Hogy neki a Nílusba kellett fürodnie, miközben a part mentén ki tudja hány tevekaraván ballaghatott el és a hajcsárok, akik láthatták volna a felséges királykisasszonyt úszkálni a sás között? Dehát ki vagyok én, hogy ezen töprengjek? Töprengjenek e kérdésen a tudós biblia- exegeták. Elég annyi, hogy fürdés közben a fáraó- kiasszony megtalálta azt a ládácskát, amelyben Mózes mamája tette ki gyermekét. Szerencsére Ö nem egy szemetesládába tette a bébit, mert akkor a fáraökislány nem találta volna meg és akkor máshogy alakult volna a világ történelme. Hogy azután mi lenne, ha valamely szegény harlemi lány a gyermekét szeEZ KANADA! A századforduló táján Kanada az Egyesült Államoknál jóval elmaradottabb és durvább országnak számított. Joggal. Osztálytársadalom volt a szó legrosszabb értelmében, csakúgy, mint Anglia. Az óriási földek javát az angol arisztokraták, akik bírták, nem engedték megművelni, mivel, ahogy mondtak, "Európa szennyét" nem kívánták Kanadában látni. A tengermeiiéki tartományokban a század első évtizedeiben még adossag fejében rabszolgamunka volt törvényes. A hatvanas évekig akasztas volt a büntetés, nemcsak gyilkosságért. A zárt üzletek kirakatait vasárnap, az anglikán egyház parancsára, lefüggönyözték, hogy az emberek ne nézhessenek ruhát ünnepnapon. Bort az ember állami boltokban kapott csak, erkölcsi bizonyítvány fejében a városházáról. Egyes bűntettekért bőrszíjjal verték az elkövetőt, nyilvánosan. Amikor a hatvanas évek végefelé Torontóba értem, a helyet meg Hogtown-nak , Sertésvarosnak hívták, és nemcsak titokban. Aztán végigéltem a két évtizedet, mikor minden megváltozott, és amelyek után az Egyesült Nemzetek hivatalosan jelentette, hogy "Kanada a világ legjobb országa emberi életre és gyermekek felnevelésére." Toronto manapság két és félmillió lakosával a nyugati félgömb legcivilizáltabb városának számit. A közbiztonság azt jelenti, hogy az ember reggel háromkor is nyugodtan sétálhat az utcán vagy ülhet parkokban. Ami mindenekelőtt és fölött megörvendeztetett, az az általános szívélyesség és jóindulat. Ha az ember a világ bármelyik részén autójával egy útkereszteződésnél ok nélkül megáll és tiz másodpercre önfeledten elgondolkozik, úgy azok, akik át akarnak menni az utcán, ráorditanak vagy lehülyézik. Kanadában mosolyognak. Húsz év alatt, mig ott éltem, egyetlen goromba szót, egyetlen kellemetlen mozdulatot sem kaptam senkitől. Pontatlan vagyok. Nem kaptam Senkitől Kanada kilenc tartományában, de kaptam a tizedikben Quebecben. Rossz angol kiejtésem ellenére mindenütt, "kanadai angolnak" tekintettek, helybeli kínaiakkal együtt. Quebecben "Anglo" voltam. Ami azt jelentette, hogy több gorombaságot kaptam egy ültemben, mint egy hét alatt Pozsonyban, melyet addig a durvaság fővárosának tartottam. Az Air Canada gépen repültem Montreal- ból Torontóba. Kávét rendeltem angolul, miközben Margaret Yourcenar legújabb könyvét olvastam. Québeci szomszédom könyökével oldalamba döfött: "Miért rendel kávét angolul, mikor franciául olvas?", kerdezte franciául. A magyar házaspár Montrealból átköltözött Vancouverbe, mert nem bírtak a québeci sovinizmust. Rendkívül olcsón adták el házukat. Miután a szerződést alairták, a québeci vevő, aki addig rendkívül udvarias volt, feleségéhez fordult: "megtisztult az utca a piszoktól. Ez volt az utolsó ház a kezükben." Erről szólt a múltkori népszavazás is. Az 1763-as párizsi békeszerződés Angliának adta Alsó-Kanadát és Louisianát, Északmetesláda helyett egy ládácskába tenné és kivinné a Hudson folyóhoz, betenné a vízbe, ahol a mai napig sem fürdenek királykisasszonyok, arra rossz gondolni. Amerika francia nyelvű területeit. Azóta az Egyesült Államokban a franciák szinte teljesen eltűntek. Az angol gyarmatosítók viszont garantálták a franciák nyelvi, vallási és kulturális jogait, és e garanciákat pontosan betartották akkor is, amikor Kanada 1864-ben félig-meddig, és 1945 után majdnem teljesen független lett. Kevés nemzetiséget ért ekkora szerencse a történelemben. Ám a. hatalom mindig angol kézben volt, és a második világháború óta a franciák egyre alacsonyabb helyzetbe kerültek, mint az angol üzemek és bányák rosszul fizetett munkásai. Volt azonban valami más is, amit a kanadai angol uralkodóosztály tagjai nem vettek észre, mert csak gazdasági és alkotmányjogi problémákkal foglalkoztak. Ez a franciául es angolul beszélő népek közti antagonizmus. Legalább Anglia 1066-os normán - vagyis francia! - bevételéig vezetheti vissza, ha nem tovább. Már az 1939-40-es háborúban láttam, mennyire gyűlölik egymást az angol és francia csapatok - a tábornokok csakúgy, mint a közkatonák. Első torontói lakásommal szemben állt a város egyetlen útjelzője, mely az angol "stop" helyett a francia "arrét" felírással büszkélkedett. Miért franciául az angol-lakta vidéken, azt nem tudom. Ezt az útjelzőt valaki géppisztollyal éjszaka pozdorjává lőtte. Felállították újra, megint pozdorjává lőtték, mig angol felirású táblát helyeztek rá. Fél életemet angolok meg franciák közt töltöttem és tudom, liogy mennyire bántja őket a másik nyelve. A franciák az angolt durvának és idegesitőnek tekintik, az angolok a franciát affektáltnak, ostobának és nevetségesnek. Quebecben jelenleg tilos a nyilvános angol nyelvű felírás: a kétnyelvű is. A Radio Canada egyik hírmagyarázója mondta a múlt héten: Quebec sohasem adja fel a harcot a függetlenségért és sohasem hagyja el a kanadai konföderációt. "Önálló, szabad államot akarnak az erős és egyesitett Kanadában." Más szóval: a nemzetiségi küzdelemnek se értelme nincs, se a vége nem látható. Bíróság előtt a volt lengyel belügyminiszter Czeslaw Kiszczak volt lengyel belügyminisztert márciusban bíróság elé állítják kilenc lengyel bányász 1981-ben bekövetkezett halála miatt. Az ügyben 24 vádlott szerepel: Kiszczaknak azért kell felelnie, mert akkori belügyminiszterként ő hatalmazta fel a rendőrseget, hogy tűzfegyvert használjon a rendkívüli állapot bevezetése és a Szolidaritás szervezet elleni fellépes miatt tiltakozó tüntetőkkel szemben. Scgitsen terjeszteni lapunkat! Küldje be egy olyan magyar ismerőse nevét és címét, aki még nem olvassa a MAGYAR SZÓT! Hálánk jeléül küldünk Önnek egy szép 1993-as zsebnaptárt, vagy egy értékes magyar könyvet. Használja az alanti szelvényt. Küldjenek mutatványszámot e címre: NÉV:.......................................................... CÍM:.......................................................... Az én nevem:
