Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-02-11 / 6. szám
Thursday, Feb. 11. 1993. Msgr.VARGA BÉLA VISSZAEMLÉKEZÉS ES KÖSZÖNTÉSE A 90. SZÜLETÉSNAPJÁN Msgr. Varga Béla, mint balatonboglári plébános, Gál Gasztonnal együtt még az 1920-as években létrehozták a Független Kisgazda Pártot. Ez a párt később igen jelentés szerepet játszott a magyar nép nácizmus elleni harcában. Az Ó személyes küzdelmével ezrek menekültek meg a biztosra vélt haláltól; nagyszámú magyar es romániai zsidó, lengyel katonatiszt, francia hadifoglyok és számtalan politikai üldözött. Ezekért a tettekért jelentős elismeréseket kapott, úgy a francia, mint a lengyel kormánytól. A háború utáni demokratikus választáson az FKP óriás fölénnyel győzött. Ennek eredményeképpen Monsignor Varga Béla lett az utolsó szabad Magyar Parlament elnöke. Majd neki is Nyugatra kellett menekülnie Rákosiék elől és itt Amerikában telepedett le. Életének ebben az új fázisában még nagyobb szerep várt rá. 0 lett az az erő, amely ü^yes diplomáciával, éles politikai meglátásával össze tudta fogni a külföldre szóródott magyar politikusokat, politikai mozgalmakat és a különböző magyar egyházak vezetőit és képviselte azok érdekeit több évtizeden keresztül amerikai kormánykörökben. Kitűnő volt a kapcsolata a Fehér Házhoz és annak különböző vezetőihez. A kelet-európai változások eredményeképpen ismét összeült a Magyar Parlament, amelyen Varga Béla több évtizedes emig- rációs távoliét után ismét elnökölt és azon egyben le is köszönt az ő megválasztott posztjáról. Talán ez volt életének és politikai pályafutásának legjelentősebb állomása. Később végleg visszatért Magyarországra. Béla bácsi 1962 őszén lépett be az én életembe. Házasodni készültem és a Nyugat- Európában élŐ nagybátyám, Dr. Bikkál Dénes, aki a magyar OTI-nek volt az alapítója és egyik vezetője, felkérte nagyon jó közeli barátját, Monsignor Varga Bélát annak celebrálására. Béla bácsi Örömmel vállalta ezt a kérést. Soha nem felejtem el az ő remek beszédét. Ezt a két kitűnő magyart, egy világhírű társadalombiztosítási szakértőt és egy nemzetközileg elismert politikust a humanisztikus, a távlatokba előrelátó világnézetük kapcsolt össze az óceánon keresztül. Nagy emberek voltak, akik soha nem szűntek meg büszkék lenni magyarságukra, de ugyanakkor hittek az egységes Európa létrejöttében is, és annak nagyfontosságu szerepében. Mindketten már akkor kapcsolatban álltak Dr. Habsburg Ottóval, akivel együtt kórvona- lazgattók egy fövendő európai államkózös- ség lehetőséget, Béla bácsinak jelentős szerepe volt ezen a téren is. Úgy emlékszem vissza Béla bácsira, mint egy mindig kedvesen érdeklődő, segi- tÖkészséget ajánló, a magyarságot mélyen tisztelő, az elért eredményeire roppant szerény, az Istenben mélyen hivő bátor magyar katolikus papra és elismert politikusra, aki visszavágyott az Ö szabad szülőhazájába és Balatonboglár népe közé. Most van Monsignor Varga Béla 90. születésnapja. Valahol Budán, csendesen egy kis baráti körben fogja talán ezt megünnepelni. Béla bácsit ezúton szeretném sok szeretettel köszönteni és szeretném, ha olvasóim is csatlakoznának hozzám és koszöntenék ezt a kitűnő magyar embert, politikust, papot a Magyar Parlament címén. Bikkál Gyula Címlap Tamási Áron Ábel a rengetegben cimü regényéhez JELENTÉS A HARGITÁRÓL Szomorú Őrségváltás készül a Madarasi Hargitán. Ábel helyébe fegyveres katonák lépnek. A székely legényke csupasz kézzel védelmezte a bankosok erdejét, a katonák csak puskáikban bíznak és az erőszakban. Tamási Áron legismertebb regényhősét Madarasi Hargita bocsátotta útjára a nagyvilágba, el Amerikáig, a katonai őrszemek a magaslat közelébe sem engednek senkit. Hadászati jelentősége lett a büszke, békés havasnak, amely a vulkánok kialvása óta csendben él Csík és Udvarhely székek között, a tenger szintjétől 1801 méter magasságban, ugyanennyivel közelebb az égbolthoz. Noha Csík felé is szemhatár nyílik innen, s noha neve szerint Csíkmadaras tarthatna igényt rá, a havas Székelyudvarhely birtoka volt mostanáig. Ebből a városból vezet fel erdei út, szakadékos martok, vízmosások, források, sűrűségek között, éles kanyarokkal. Gotthárd Béla barátom, udvarhelyi ügyvéd, a környék hires vadásza vitt volt fel először a madarasi menedékházba, csodát látni. Mert csoda akadt ott bőven: felhők fölé emelkedő csúcs, amelynek aljában villámok cikáznak, ő meg közben sütteti magát a nappal, nyár elejéig vendégeskedő hótakaró, hasitóan friss levegő es Csorna bácsi, akinek személyi igazolványában állandó lakhelyként Udvarhely városa volt beírva, de csak azért, mert a Hargitán nem vezettek anyakönyvet és népmozgalmi nyilvántartást. Egyébként feltüntették volna, hogy a havas örökös lakója. Élelemért járt alá a városba meg baráti beszélgetésre, talán 1941> óta lakott fenn a Hargitán, akkor épült a menedékház. Szállást kapott itt kiránduló, havasi gyalogos vagy eltévedt vándor. Ót vénnél is több fekvőhely várta a magasságok híveit. A szépség hadiszállása volt itt. Csakhogy, ez igaz, a honfoglalók elfeledkeztek a telekkönyvről. Nem maradt semmilyen irat a tulajdonjogi állásról, az építkezésről, meg a tervrajzokat sem Őrizték meg. Ki gondolta, hogy a havasok szabad világában egyszer majd megjelenik a ;szorító paragrafus, és nagyobb ur lesz itt Ábelnél, Csorna bácsinál, egész Udvarhelynél, magánál a szekelységnél? Ez a paragrafus most felhatolt Isten lábához, a Hargita csúcsára. A leköszönő Stoloján-kormány egyik utolsó döntésével a Madarasi Hargitát, a rajta levő menedékházat a bukaresti A sztálingrádi csata 1943 január 8-án szólította fel a szovjet hadvezetés a Sztálingrádnál bekerített német hadsereget a megadásra, s miután ez nem történt meg, 10-én elindult a döntÓ támadás, amely nem egész egy hónap alatt a 6. német hadsereg teljes vereségéhez, s kapitulációjához vezetett. Nemcsak a német hadsereg szenvedett azonban totális vereséget, de azokban a harcokban, amelyek Sztálingrádért folytak már 1942 novemberében a bekerítő hadműveletekben megsemmisült a 3. román és katasztrófalis vereséget szenvedett a 4. román hadsereg. December 16-án a 8. olasz hadsereg hullott szét és veszített több, mint 60 ezer embert, s január 12-én kezdődött a 2. magyar hadsereg számára a pusztító voronyezsi katasztrófa. Más frontokon is változások történtek, igy megszűnt januárban a leningradi blokád. Mindez együtt jelentette Sztálingrádot, a fordulatot a második világháború egész menetében. Fordulat, mert addig a német haderő csak egy vereséget szenvedett 1941 karácsonyán Moszkvánál, ettől kezdve nem győzött többé. Ezt a fordulatot érzékelte a világ, még ha a kó'zeljövőre vonatkozó túlzó következtetéseket vontak is le nem kevesen a döntést hozok közül, hiszen arra, hogy miként fejeződhet be egy világháború, csak egy tapasztalat volt addig: 1918. ( # A voronyezsi katasztrófának, a nemetek sztálingrádi vereségének, az e^ész volgai front összeomlásának jelentőséget a magyar politikai élet minden tényezője felismerte, s politikai érdekeinek megfelelő következtetéseket vont le belőle. S a kormány és a vezérkar hamar egyetértésre jutott abban, hogy a 2. magyar hadsereg maradványait mielőbb haza kell hozni, s újabb egységeket nem szabad a frontra küldeni. Ezt a döntést a Kállay-kormány igyekezett érvényesíteni, miközben intenziven folytatta a béketapogatózásokat a nyugati hatalmak felé. Ezzel szemben a szélsőjobboldal riadót fújt, erélyes belpolitikai és katonai intézkedéseket, a háborúban való fokozottabb való részvételt követelt, beleértve partraszállás eseten az angol-amerikai erők elleni küzdelmet is. Mert a partraszállás volt a következtetések lényege mindkét oldalon. (folytatás a 8. oldalon) hadügyminisztérium kezelésébe utalta a hozzá tartozó területtel együtt. Tűnődöm most, azóta is, mire kellhet a román hadseregnek a székely havas? Csak nem fegyveres támaszpont válik belőle? A havas csúcsán? Utoljára 1854-ben tanyázott székely szabadcsapat ezen a havason még délebbre, Csíkszentimre fölött a vulkánikus kigőzölgés közelében, Várady József negyvennyolcas honvédtiszt és Bartalis János bibarofalvi parasztlegény vezetésével. A Makk-féle összeesküvés katonái voltak, hamarosan elfogták Őket a császáriak, a két vezért Sepsiszentgyörgyön végezték ki, azóta legendák hősei. A havas pedig csendes lett, madarak énekeltek a Madarasi Hargitán és a vulkán tüzes lávája olyan mélyen alszik, hogy onnan nem képes feltörni többé. Kit veszélyeztet már a szekély havas? De egy hadi támaszpont soha nem árt! Fent a tetőn, a székely világ szivében. Hogy ez a rebellis népség ne felejtse el: Ábel nincs többé a rengetegben, Ábel kii/zetett innen, a nagyvilágba, idők ködébe, a semmibe. Egyetlen menedéke maradt szegénynek: az irodalom. Mivel szülőatyja, Tamási Áron nagylelkűen gondoskodott róla. Beleírta Őt a szivünkbe. És oda nem lehet semmifele hadi támaszpontot építeni. Beke György 4. újítsa meg előfizetését AMERIKAI MAGYAR SZÓ
