Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)

1992-12-10 / 47. szám

Thursday, Dec. 10. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 29. Találkozásom Wallenberggel (folytatás a 28. oldalról) Meredek, kopott lépcsőkre » emlékszem, keskeny folyósora, majd egy gyéren világí­tott hosszúkás teremre. Hosszú sort alkot­tunk. A falaknál köröskörül mogorva, ka­tonaruhás alakok. A terem végén zoldernyó- jú, élesvilágitású lampa vetett sárga kor­ivet egy íróasztalra. Két katonaféle és egy civil állott az íróasztal túlsó oldalán. Az egyik katona k'óvérkés, tokás, arany^al- léros, kinek szuszogása a terem másik végéig elhallatszott. A másik katona ala­csony volt, nagy állkapcsú, bosszús tekin­tetű. Karján ott virított az árpádsávos karszalag. A sátán ügynöke, akitÓI tan el akarják vinni kiszemelt áldozatait! A civilruhás fekete Öltönyt viselt. Magas volt és sápadt. Leült az íróasztal mögé és aktatáskáját maga mellé helyezte. Körü­löttem morgolódás tamadt: "Wallenberg...Wallenberg..." Valóban eljött volna az Úristen Angyala, hogy elvigyen bennünket a pokolból? Az íróasztal felöl német nyelvű mormolas hallatszott, ahogy lassan megmozdult a sor és az elölállók már előkotorták papír­jaikat. Mögöttem egypáran halkan imád­kozni kezdtek, - volt aki héberül, a legtöb­ben magyarul. A héberül imádkozó alig bírta elnyomni fel-f eltörő sírását. A mellettem álló, alacsony, sovány fiú kezei reszkettek, hol karba fonta Őket, hol ökleit a zsebeibe erőszakolta. "Jaj, Istenem, jaj Istenem..." hajtogatta. A szemeimet elöntötte a könny, térdeim reszkettek. Láttám, hogy az asztalhoz járulók számára ott valami "itéletfele" hangzik el. Reszkető kezek nyújtanak előre gyűrött, piszkos papírlapokat. Azokat néha hosszasan tanulmányozták. Aztán egyesek mindjárt Wallenberg mö^é állhatták, oda, ahol egy kerekképü rendőr és e^y nyilaskarszalagos, kakastollas csendőr is ácsorgott. Masokat kettesével-hármasával kivezetett a teremből egy_e&y szuronyos, vagy géppisztolyos katona. Kik voltak ezek? A "svájciak"? A halálraítéltek? Én is imádkozni próbáltam, de először nem nagyon ment. Édesapám jutott az eszembe. O mondta nekem, - Ó, az I. Vi­lágháború többszörösen kitüntetett huszár­tisztje: "Bandi, ha nagy bajban vagy, ha az életed forog kockán, fordulj a magyarok Istenéhez. Az Úristen tudja, hogy a ször­nyűségekért a magyar nemzet nem fele­lős. Magyarnak neveltelek, fiam, éltedben, vagy akár életed végén is, magyarul kell mondanod, hogy hiszel egy isteni Örök igaz­ságban!" Talán furcsa, de nekem akkor, azokban a sorsdöntő percekben semmi más ima nem jött az ajkamra, mint a "Magyar Hiszek­egy"... Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában... Tudtam, sejtettem, hogy apám, az egykor oly daliás huszártiszt, ma mar csak egyike a csikosruhas auschwitzi ra­boknak. Nyilván, már nem is él... _ Mégis: "Hiszek egy isteni örök igazság­ban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Hiszek hiszek..." Éppen akkor értem a zöldernyos lámpa elé, amikor remegő ajkam az "áment" mondta, Oly jó volt ezt( az elemi iskolás emlékeket idéző kis fohászt magamban elsuttogni. Éreztem, hogy rongyos ingemet az izzadtság a hátamra tapasztot­ta. Könnyeim végigfutottak az arcomon. Átnyújtottam a kezemben szorongatott írást. A hamisítványt. A tokás tiszt vette át és átadta Wallen- bergnek. , ö lenézett a papírra es - láttám! - azonnal felfedezte, hogy alighanem a követségi portás által hevenyészett papír fekszik előtte. Aztán rámemelte mélybarna szemét. Azóta évtizedek múltak el, de én meg ma is látom azokat a szemeket! Nem vitás: az Úristen angyala nézett rám, komolyan, szomorúan, résztvevőn. Látta, hogy reszketek, látta, hogy sírok, de "férfiasán" palástolni próbálom könnyei­met, gyengeségemet. Valami halvány mosoly­féle futott át az arcán. Aztán újra komoly lett az a jóságától megszépült hosszúkás férfiarc, balkezével visszanyújtotta Írásomat, bólintott, a jobbkezét - azon ültében- felém nyújtotta. Megragadtam hosszúkás ujjú kezét. Enyhe kézszoritását a mai napig érzem. Újra bólintott és intett, hogy álljak en is a háta mögé. A falnak tántorodtam. Valaki erős kézzel átfogta a vallamat. Nem emlékszem tisztán, hogy mi történt ezután. Csak az utcán eszméltem fel. A Podmaniczky-utca hüvŐs levegője csapott az arcomba. Egy pufók-képű rendőr vitt néhányunkat. ö is el volt érzékenyéivé és valami olyasmit morgott, hogy bár Ő is otthagyhatná már ezt az egész szemét marhaságot.. Mikor megláttam az egyik épület ormán a svéd zászlót, akkor - azzal a bolondos, romantikus fejemmel a koronáséi meres magyar lobogót is ott látták mellette lelki szemeim. Azt a zászlót, amelynek tiszteletét-szeretetét pici gyermekkoromtól kezdve megtanultam. Tudtam, hogy Wallenberg mentette meg az életemet, de - igazán nem logikus módon - úgy éreztem, hogy ebben a mentésben valahogy édesapám is résztvett. Ha innen, Kanada felöl kelet felé nézek, akkor persze, első gondolatom az, hogy arra, - igen, arra van . Magyarország. Aztán lelki szemeim még messzebb tekinte­nek. Néha rémálmaim vannak. Egy szörnyű pinceodut látnak szemeim, férgek és emberi szörnyetegek között- még mindig ott horog egy hajdan csodálatos emberi lény ronccsá éktelenitett maradványa... Vajon mikor lesz valakiben, vagy valakik­ben annyi maradék becsület,, hogy feláll és megmondja: igen, kérem, Raoul Wallen­berg, a volt svéd diplomata, itt és itt élt, itt és itt halt meg, itt van eltemetve? Mar Öreg vagyok és beteg vagyok. Nem tudom, hogy mennyi időm van hátra. Addig azonban nem szeretném örökre behunyni szemeimet, mig meg nem tudom, hogy valójában hogyan is ért véget a Wallenberg- tortenet... (Pár évvel ezelőtt elhunyt kulmunkatar- sunk, Haraszti Endre hagyatékából.) AZ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 90. JUBILEUMA ALKALMÁVAL A NÉV MTI FIGYELŐ LEGJOBB KÍVÁNSÁGAIT KÜLDI , A TOVÁBBI SZOROS EGYÜTTMŰKÖDÉS REMÉNYÉBEN. Dr. Farkas Ervin Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Daniel Klein Rendéibe: 229 E79StNew York NY10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 13948 EMer A*. Flushing.N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák * Magas vérnyomás Cukorbetegség * Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy. SOROS GYÖRGY "A tőzsdei hossz világbajnoka, a Wall Street legsikeresebb beruházója" - irta a Time 1987 május 4-i számában George Sörösről, a magyar származású üzletemberről. A cikk idézte Barton Biggset, a Morgan Stanley cég gazdasági stratégáját is, aki szerint "Soros valóban zseni, a mi örökös bajnokunk." Ez a dicsáradat óhatatlanul felkelti az érdeklődést, hogy ki is ez az 56 éves férfi, aki "szinte az egyik napról a másikra" vált világhíressé és dűsgazdaggá: aki az elmúlt két évben elképesztő, másfél milliárdos profitot szerzett, az altala alapított s a legutóbbi időkig jóformán ismeretlen kis cégnek, a Quantumnak? Soros György Budapesten született, es 1947-ben települt át Nagy Britanniába. Londonban elvégezte a közgazdasági egye­temet, majd 1956-ban az Egyesült Államokba ment. Tiz évig tőzsdei alkuszként és elemző­ként működött. 1969-ben, mindössze 250 ezer dollár készpénzzel megalapította a Quantumot. Saját tőkéje tehat nem sok volt, de okosan választotta meg a társait (a Rotschild-család tagjait es mas gazdag európaiakat), akik további hatmillió dollárral szálltak be az üzletbe. Azóta ez az alap az újra befektetett profitok révén milliár­dos hasznokat jövedelmez. A Quantum haszna akkor ugrott óriásit, mikor 1985 augusztusában a Dow Jones-in- dex (a részvények árfolyamindexe) elindult felfelé. Soros "elkapta" ezt a hullámot, s erőteljesen befektetett amerikai részvé­nyekbe, továbbá nehezen megjósolható sorsú valutákba is. Sorosnak, állítják "rejté­lyes pontos megérzései" vannak a tőzsdei manőverekkel, a részvények és valuták árfolyamingadozásaival kapcsolatban. Egyedül 1985 szeptemberében 150 millió dollárt szerzett azzal, hogy dollárbefektetéseit japán jenre váltotta át. Mindezt állítólag mindössze annak a közismert információnak az alapján tette, hogy az öt legnagyobb nyugati ipari ország (Egyesült Államok, Japán, Nagy Británnia, NSZK és Franciaország) vezető tisztviselői találkoztak a manhattani Plaza Hotelben. Soros megérezte, hogy az Ötök csökkenteni fogják a dollár árfolyamát a többi nagy valutához képest. A Time hozzátette: "Soros éppen olyan leleményes a pénz elköltésében, mint megszerzésében". Példaként említi, hogy a több mint ötszázmilliós hasznának jelentős részét alapítványokba fekteti, köztük a szülőhazájában létrehozott Soros Alapítványba. A pénzügyek alkímiája cimÜ könyvében Soros ú^y vélekedik, hogy a hossznak a közeljövőben vége lesz, de a pénzügyi katasztrófát elkerülendő, a kormányok egyeztetni fogják gazdaságpolitikájukat. Akárhonnan is fújnak majd a gazdasági szelek, jegyzi meg a Time, Soros megpróbálja majd hajója vitorlájába fogni azokat, s a jelek szerint ez is sikerülni fog neki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom