Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-12-10 / 47. szám
28. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 10. 1992. Haraszti Endre TALÁLKOZÁSOM WALLENBERGGEL Mar csaknem hét, esemenyekkel-telitett évtized viharzott el felettem; - az életem szinte egyetlen szerves egészt képezett a Trianon óta eltelt magyar történelemmel. Fontos és kevésbe fontos események bizony elmosódtak már agyam sejtraktára- ban s ezek csak akkor bukkannak ismét elé, ha valaki említi azokat, vagy valamilyen újabb olvasmány emlékeztet reájuk. Egy jelentőségteljes esemény azonban igen melyen belefészkelt agyvelőmbe s valami titkos kis reflektor azt állandóan erős megvilágításban tartja. Álmomban sokszor vissza-visszatér ez az esemény s érzem, hogy ha egyszer' eljön halálom órája, akkor még utolsó perceimben is hálával és szeretettel fogok gondolni arra a derék svéd emberre, arra a hős diplomatára, akinek jóvoltából nem értem szörnyű véget már huszonöt éves koromban, hanem- ime- megadatott nekem, hogy megöregedhettem. Raoul Wallenberggel való találkozásom igen rövid volt; - csupán pár perces, mégis ez az én életem legnagyobb eseménye lett. A legutóbbi években, amikor még mindig felbukkantak hírek esetleges élet- benlétéröl, mikor még mindig vannak, akik abban reménykednek, hogy ez a rendkívüli ember még élÜ-halottként sínylődik valamelyik távoli szibériai táborban, bensőmben viharos sebességgel kezd feldobogni a szivem, - mely az ő jóvoltából dobog még. 1944. december elején is- mint ahogy evek óta - a megalázott, állampolgári jogaitól megfosztott, - az utóbbi hónapokban már csontrafogyott éhező - munkaszolgálatosok egyike voltam. "VasutépitŐ" századunk már megkapta a parancsot, hogy lépje át a határt. Az útirány elvitathatatlanul Auschwitz volt, vagy valamelyik hasonló halaltábor. Letörtek voltunk, már alig beszeltünk egymáshoz. Rongyainkba burkolózva feküdtünk. Mar nem dolgoztattak;- keptelenség volt a kőkeményre fagyott földet túrni. A vasúti talpfákat szinte egymáshoz ragasztotta a fagy és a hófúvások hol betakarták azokat, hol újra lesöpörték róluk a havat. Családomról már semmit nem tudtam. Édesapámat még a nyár folyamán elvitték Auschwitzba vidéki állomáshelyéről. Anyámról, általában a pestiekről, nem kaptam életjelt. Teljes letargiában voltam. Homályosodé öntudatom peremén egyetlen, fontosnak látszó élmény derengett. Egy pár héttel ezelőtt beszélgettem Szentkirályszabadján egy- átmenetileg ott-tartózkodó - menetszázad csontszárazra koplaltatott, rongyos, lázasan égő-szemÜ munkaszolgálatosával, aki nem szűnt meg kétlábonjáró haldoklásában sem szüntelenül biztatni úgyszólván mindenkit maga körül. Lehet, hogy ez a sápadt élő-halott Radnóti Miklós volt?... Nem tudom. Ha Ő volt az, akkor szinte csodálatos, hogy abdai meggyilkolása előtt pár nappal még mindig egy valamikor megérkező gyönyörű1 tavaszról beszélt... Határmenti állomáshelyünkre hirtelen nemvárt küldemények érkeztek: gyors kézzel firkált, általában olvashatatlanságig kusza levelezőlapok! Ilyesmiben régen nem volt részünk. Álig hittem fülemnek, mikor az én nevemet is felolvasta a szolgalatvezető őrmester. Nagynéném irt;— a levél hetekkel korábbra yolt keltezve,- sokáig "utazhatott". A borítékban különös, elmosódottan-lilás nyomtatvány volt. A Svéd Királyi Követség levélpapírján az állt, hogy én - igen, en, az összetört, piszkos^ kisemmizett, megalázott élóhalott!- "svéd állampolgárokkal" egyenlő elbírálás alá kell, hogy essem. A semleges Svéd Királyság protektorátussága alatt állok! A Svéd Követség kéri a századom állományából való azonnali leszereltetésemet, illetve a Követségre való szállításomat. Az igazat megvallva, mar nem emlékszem a szövegre pontosan. Annyi azonban bizonyos, hogy ez volt a lényege. Kiderült, hogy ugyanazon postával mások is kaptak hasonló menlevelet. Volt, aki "svédet", volt, aki "svájcit", "vatikánit", vagy "portugált". Meg is indult a vita, hogy "melyik ér többet"? A "svédet" - úgy emlékszem - magasra értékelték. Az első keUemetlen meglepetés akkor ért, mikor összehasonlítottam okmányomat más menlevelekkel. A többi svéd menlevél kékesebb szinli volt, - az enyém halványlila- tisztább, jobban olvasható a nyomtatás rajtuk és hatalmas körbélyegző is ékesítette az aláírás meHett. Elkeseredve állapítottam meg, hogy az enyémen nincsen még pecsét sem. Mindazonáltal - egypár boldog társammal együtt - a századparancsnok engem is vonatra ültetett. Irány: Budapest! Szemmelláthatöan minél többünktől akart valahogy Ő is szabadulni. Nem voltak ülúziói. Tudta, hogy a nála maradó szállítmányt - parancs szerint- a halálba kell vezetnie. Október 16 óta,- miután már maga a kormányzó is nemet "védő-őrizetbe" került, - ez kétségtelennek látszott. Az oroszok már háromnegyed karelyban vették körül a fővárost, mikor még sikerült- azt hiszem - Rákosrendezőre befutnunk. Ahelyett, hogy a Svéd Követségre vittek volna, kis csoportunkat egy szótlan, alacsony keretlegény az Aréna-uti Albrecht laktanyába kisérte. Ugyanoda, ahol valamikor bevonultam. A különbség most az volt, hogy majdnem minden katonaruhas ember- árpádsávos karszalagot is viselt. A tágas udvaron sétált egy-két német tiszt is és nem kellett hozza különösebb megfigyelŐke- pesség, hogy láthassuk: itt még a magyar tisztek is csak "beosztottak". Megmotoztak, de - megkönnyebbülésemre - nem vették el svéd igazolványomat. Sanda mosollyal tanulmányozták, majd visszaadták. "Svájciak, svédek, vatikániak, sorakozó!"- hangzott a vezényszó és az előttünk allo, enyhén púpos, katonaruhás, árpádsávos karszalagos, sunyi alakról szinte virított a "tekintély": itt csak ö volt "magyarnak" számítható. Ránkzárták egy sötét hodaly kapuját. Az orrunkig sem láttunk, de valahogy lassan eligazodtunk és egymás mellé hevertünk. Csakhamar mindenki vakaródzott,- itt valószínűleg hemzsegtek a férgek. Ketten halkan beszélgettek mellettem. Az egyik azon panaszkodott, hogy neki valószínűleg csak valami hamisított "védlevelet" adtak. A Svéd Követség portása adta a nagynénjének. Állítólag a portásfülkében készítette. Elhaló-f elerŐsödŐ hangokból megállapíthattuk, hogy velünk csak a "svédek" vannak;- a "svájciakat", "vatikániakat", "portugálokat" a szomszéd tömlöcbe zárták. Azokat, szegépyeket, valószínűleg már másnap újra útnak indítják a határ felé. A mi okmányainkat rövidesen újra meg fogják vizsgálni, de jaj annak, akinél hamisítványt találnak. 'Ereztem, végem van... De legalább - tört ki belőlem, valahonnan nagyon mélyről a sóhaj - a ^o isten megadta, hogy mégegyszer ebben az eletben láthassam az én Budapestemet... mé^ akkor is, ha a város is es en is, - a varos szülötte - egyformán nyomorult állapotban voltunk... Vaksötét volt a hodályban. Kívülről néha rohanó léptékét, izgatott párbeszédeket hallottunk. Lassan nehányan felbátorodtak és beszélgetni kezdtek. Megtudtam azt, amit eddig csak foszlányosan sejtettem: at nácik és magyarországi talpnyalóik október közepe óta megdöbbentő vérengzéseket vittek végbe ebben a szerencsétlen országban. Azok a munkásszázadok, amelyek szerencséjükre egy-egy humanista parancsnok alá kerültek, jóval könnyebben uszták meg e szörnyű állapotokat, mint igen sok pest-budai berház lakói. A "gettóban" állítólag tizedel az éhínség és az "ukrán betegséginek nevezett, fóleg Öregeket sújtó hasmenés, és - mivel Horthy a deportálásokat leállította, - lehet, hogy ezek közuJ sokan élve érik meg a németek es nyilasok innen való kitakarodását. Emlegették Adolf Eichmann nevét, kit Hitler egyenesen abból a célból küldött hazánkba, hogy "elintézze" a még létező "nem árja" magyar polgárok megsemmisítését. Mivel a németeknek - nyugat felé való menekülésükben- minden vagonra szükségük van, mar régen megszűnt a zsidók vagonberakása. Most már gyalog hajtják az öregek, betegek, asszonyok, gyermekek csoportjait, - a vidékieket és azokat, akiket a gettón kívül elkapnak, - a határ felé vezető országutakon... Az élősdi bogaraktól hemzsegő sötét helyiség mélyén lelkes, hálás szavak hangzottak el a csodálatos WallenbergrÖl! Megtudtam, hogy a semleges Svédország valóban megpróbálja megmenteni a menthetőt. A fiatal svéd üzletember rendkívüli mandátumot kapott Stockholmban. És a magas, törékeny testű, állítólag legendásan gazdag fiatalember minden lehetőt és lehetetlent megpróbál! Előzőleg bejárta a világot, több nyelven beszél. Julius óta van Budapesten. ö szorgalmazza a menlevelek kibocsátását. Vajon tényleg van ezen okmányoknak nemzetközi authoritásuk? Nem tudni. Tény az, hogy Wallenberg képes befolyásolni a német, magyar politikusokat és tiszteket, sot a csendőrség elöljáróit is. Wallenberg fáradhatatlan. Tárgyal, fenyegetőzik, veszteget. Ha kell, akkor már az induló menetből szedi ki a menleveleseket. A Pozsonyi utón és környéken állítólag "svéd védett házak" állnak. Már zsúfoltak. Sorstársaim nyilván sokkal jobban voltak értesülve, mint en. A hallottakra most már nekem csak az járt az eszemben, hogy - talán-talan ez a legendás emb^r idejön az Albrecht-laktanyába is! Értünk jön! Megment bennünket! Ha nem jön, akkor vegünk van. A kinti "félvér" - félig katona- félig nyilas- alakokról látható volt, hogy mindent el fognak követni, hogy elkúldjenek bennünket a halálba, - még mielőtt ok is elpusztulnak. Aztán belém nyilallott: minden hiába! Az én papirom úgysem "igazi", csak hamisítvány. A rettenetes kimerültségtől elnyomott az álom a hideg és végtelenül koszos kövön. Hajnal felé lehetett, amikor átmenetileg arra ébredtem, hogy a mellettünk lévő másik tömlőében kisebb "forradalmat" fojtottak el puskatussal. A "svájciak", "vatikániak" állítólag hangosan követelték, hogy tőlünk, "svédektől" ne különítsek el okét. A szerencsétlenek számára még mi is nagyobb "biztonságot" jelentettünk. Még mindig sötét volt, mikor nagy zajra, kíméletlen lökdösésre ébredtem. Minden tagom sajgott. Sorakozöt üvöltött egy rekedtes hang. Feltüzott szurony csillant az ajtóban. Korahajnal lehetett. Kászálódtam, vajon most hova visznek9 Mi lesz a sorsunk? Meddig élünk még? (folytatás a 29. oldalon) .......... | DrCtMEÍ KLEIN j Cornell-diplomás, urológus szakorvos f RENDELŐK: • . ÚJ CIMÜ! I 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blv., Forest Hills, N.Y. 11375? MINDKÉT OFFICE TELEFON: (212) 744-8700 I Prosztata problémák * Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia ? Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás díjtalan telefon-konzultáció i Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield I biztosítást elfogadunk ^
