Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-12-10 / 47. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 10. 1992. Ax erdélyi magyarság védelmében Fogyófelben az erdélyi magyarság: egyre több magyar hagyja el kincses Erdélyt, elkeseredve^ elkedvetlenedve és távozik Magyarorszagra vagy külföldre. E folyamat ellen szólal fel az Erdélyi Alapítvány megbízásából a nagy magyar iró, Sütő András. Felhívásából az alanti szivbemarkoló részleteket közöljük. Csíkországban, Háromszéken, Udvarhely- és Marosszéken, Biharban, Kalotaszegien, kincses Kolozsvárott és Mezóségen, Bánságban, KirályfÖldön, Marosmentén, Nyá- radmentén, bárhol is élnél e hazaban, mely sorsodat a reménység és gyász piros-fekete színeibe vonta, maradj velünk! Keserves okból és oktalanul, jobb életnek reményeivel és veszélyes kockázatok árán sokan mennek el közülünk és adják fel az ezeréves szülőföld hadállásait. Erdély lakossága még soha nem került olyan közel a végveszélyhez, a teljes megsemmisüléshez, mint napjainkban, a folytonossá váló kivándorlás idején. ( A bukott rendszernek mé^ ólé és állam- hatalmi segédlettel cselekvő erÓi mindent elkövetnek, ho^y nyílt üldözéssel avagy törvényesnek latszó hamisságok utján az ország elhagyására kényszerítsék a több, mint kétmilliós magyarságot. Hatalmas Örömünnepre készülnék. Mint annyiszor a történelem folyamán, most is azt mondjuk: nem lesz benne részük! Nemzeti létünk második évtizedében még föl-föl lángoló véres drámák ellenére - a népirtás a nemzetiségek tömeges elűzésének, erőszakos beolvasztásának a lehetősége megszűnik a totalitárius rendszerek újjáéledése lehetetlenné válik. Hinnünk kell abban, hogy Európa humanizáló hatása az emberi lét feltételeit teremti meg számunkra is, de csakis akkor, ha nem keseredünk csodavárókká, ha nem menekülünk el a kisebbségi lét csatatereiről, ha hittel és meggyőző erővel szólhatunk minden magyarhoz: MARADJ VELÜNK! Maradj velünk! a rosszban, a jónak holnapi reménységével! Maradj velünk!, hogy ősi otthonunk és annak minden szellemi es anyagi kincse a miénk maradjon s amitől megfosztottak újból tulajdonunkká lehessen. Maradj velünk!, hogy; apáink f verejtékének, vérehullásának máig ( megőrzött gyümölcse, munkánk eredménye ne jusson ebek harmincadjára. Maradj velünk!, hogy küzdelmünknek ne legyél csupán szemlélője, s majdan a lelkiismeret bántottja. ( Ne mondja senki, hogy könnyedén bánunk a marasztaló szóval. ( JÓI tudjuk, nem vigasságos lakomara hívjuk a távozás szándékában gyótrodöket. Aki marad: egyéni sorsával a magyarság közös sorsát vállalja; áldozatokat vallal olyan korban, amikor kufárszaga van az aranylázban született tömegnyugtatasnak - ubi bene, ibi patria! így lenne vajon? A világgá mentek halálig tartó honvágya szól közbe, mondván és dúdolván fájdalmas énekét: Mikor Csíkbó' elindultam, jaj! Színem se volt, ügy búsultam, jaj! Kezem fejemre kapcsoltam, jaj! Szegény Csikót ügy sirattam, jaj! Szegény Csíkot, szegény Gyergyót, a meggyalázott Marosvásárhelyét s a pokol kőhalmaira emlékeztető kincses Kolozsvárt. Mindahányat siratni lehet, am aki letörli könnyét és konok szavakat keres magában, azt mondja sorstársainak: Maradj velünk! Maradj velünk, hogy mindennapos fogyatkozásban önvédelmi erÖnk el ne apadjon teljesen. A végelgyengülés percében ugyanis; amikor ránk vigyorog majd az ismerős kisebbségi végzet, elmondhatjuk: a romániai zsidók és németek sorsara Kos Károly rajza 1907. jutottunk. Csak nem mások adtak el fejpénzért, hanem magunk adtuk föl létünket egy indokolt, ám törvényszerüleg móló riadalomban. Hinnünk kell a felénk áradó magyargy’ülölet múlandóságában. Bíznunk kell az emberi cselekvésben, amely kész és képes szembeszállni e mostani zavarop idÖk minden kisebbségellenes támadásával. JÓI tudjuk azonban, hogy magunkra hagyatva, Önerőnkből jogainkat nem nyerhetjük $1. Ezért keressük a román demokratikus erők szövetségét; ezért kérjük a nemzetközi fórumok erkölcsi és politikai támogatását. Szavunk annál eredményesebb lesz, minél többen es egységesebben követeljük azokat a jogokat, amelyek nélkül jövőnk elképzelhetetlen. Maradj velünk! Legyünk egymásnak ( létfokai a létküzdelemben! Fenyre jutván majd a sötétségből, joggal nyerjük el az utánunk jövő nemzedékek elismerő tiszteletét. Savanya István Ej, magyarság,magyarság! Ej,magyarság, magyarság Miért keseregsz mindig? Siránkozol, búslakodsz, Istenedhez fohászkodsz, Egyre csak háborogsz, öntudatlan támolyogsz A rég megásott sírig. Ej,magyarság, magyarság Mindenki ellenség? Különb vagy te, mint akarki Ha hazád kell dobra verni Rozsda ette tarajas, Rosszul forgó szélkakas, Nem volt-e még elég? Ej,magyarság, magyarság Milliónyi szilánk > Csillog-villog minden magyar EgytÓl egyig mind mast akar < Közös erdek, Kérünk téged, Kopogtass be hozzánk. Ej; magyarság, magyarság Sötét a jövendő - Nyisd ki végre szemedet, Töltsd meg vérrel szivedet- Nyakas vakság - nagy átok Szülőföldünk kufárok Markában veszendő
