Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-05 / 10. szám
Thursday, March 5. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Ahogyan én látom A szerkesztőnk észrevételei BOKRÉTA ISTEN KALAPJAN 4 I Valamikor diákkoromban (hej, de regen volt is az) hallottam egy latin közmondást, amely igy szolt: "Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est vita?" Magyarul: "Magyarországon kivul nincs élet, de ha van is élet, az nem élet." Akárki irta is ezt a mondást, tudnia kellett, hogy mit mondtak legnagyobb költőink Magyarorszagrol és népéről. Kölcsey szerint, balsors tépte már régóta a magyar népet. Vörösmarty is rámutatott arra "Szózat"-ában, hogy aki Magyarországon él, annak el kell készülni arra, hogy a sors keze nemcsak áldhatja, de verheti is. Es mindezek ellenere rendületlen hűségre szólít fel minden magyart, hangsúlyozva, hogy a "nagy világon e kívül, nincs számodra hely!" PetÖfi pedig, tudomásul véve, hogy bár tépi a balsors ezt az országot, hogy veri a "sors keze" e népet, mégis diadalmasan kikiáltja, hogy "Ha a Föld Isten kalapja, Magyarország a bokréta rajta" Nem tudok arról, hogy valamely más nemzet poétája az Isten kalapjának minősítette volna a Földet és bokrétának azon saját hazáját. Nem ismerek francia költőt, aki valaha is ezt irta volna: "Franciaországon kívül nincs élet". Vagy bármely más nép fia azt irta volna, hogy Itálián, Hispánián, Britannián kívül nincs élet és ha van élet, az nem élet. Különös nép a magyar nép, különös végzet a magyar végzet, különös ez a sorsverte magyar bokréta Isten kalapján. A washingtoni Fehér Házban állandóan öt virá^kertész dolgozik. Csokrokat, bokrétákat allitanak össze fontosabb látogatók reszere. Ez lenne a jelszavuk: Ha a világ Isten kalapja, a Fehér Ház bokréta rajta? Hosszabb magyarországi nyaralásom kezdetén megkérdeztem értelmiségi barátaimat: mi foglalkoztatja most a közvéleményt? Amerikából visszatérve szerettem volna részt venni, ha mégoly ideiglenesen is, az itthoni szellemi életben. Meglehetősen változatos kép kezdett kibontakozni előttem: volt, aki a kormány határozatlanságát, hozzá nem értését tette a panaszlista élére; mások a koalíció regresszív történelemszemléletét, elfogult káderpolitikáját, a vallás szerepének túlhangsúlyozását tekintették a bajok fö forrásának; megint mások a társadalom egyre( nyilvánvalóbb polarizációját, a középosztály fokozatos lesüllyedését tartották a legsajnálatosabb jelenségnek; és természetesen mindegyikük a magyar társadalom és saját létük közvetlen fenyegetettséget látták a "magas kultúrától" való tömeges elfordulásban, az amerikai kultúrszemét és a honi pornográfia látszólag parttalan térnyerésében. Budapesti sétáimon állandóan a deja-vu érzete csap meg. Soha nem jártam a délkelet-ázsiai Thaiföld fővárosában, Bangkokban, de olvasmányaimból és személyes élménybeszámolókból leszűrt képzetemben olyan városként él, ahova nyugatról főleg üzleti okokból áll meg a látogató, vagy pedig azért, hogy az olcsó prostitúció örömeit élvezze, és egyben bevásároljon "köpi" elektromos cikkekből, ruházati termékekből. Iróember lévén, fájdalommal nyugtázom, milyen mértékben öntik el angol szavak és kifejezések az otthoni köznyelvet. Tendencia ez, tudom, egész Európában az amerikai popkultura terjedésének következtében, az azonban óhatatlanul egy félművelt, a Nyugatnak lélekszakadtából gazsuláló ország képzetét kelti, amikor egy honi terméknek, boltnak a neve angolul, vagy angolosan van írva, ráadásul helytelenül. A Kondorosi uszodában a fitness center egy s-sel van Írva; a Chemolimpex nagyszerűen rendbehozott és nyugati szinten f működtetett •vendégházaban egyes szobák fölött az "apartman" szó virít (milyen nyelven?); az első osztályú Lugas-vendéglő étlapjának angolul irt köszöntő sorai már-már az érthe- tetlenségig (és a nevetségességig) helytelenek; és általában az angol nyelvű feliratok, plakátok, használati utasítások gondatlan, suta helytelen megfogalmazasa az idelátogatóban az igyekvő provincializmus érzetét kelti. Téli látogatásom után egy baráti társaságnak New Yorkban megpróbáltam leírni a Marx-téri aluljárót, pontosabban azt, hogy alkalmi árusok mozdulatlanul, portékájukat szótlanul maguk elé tartva kettős sorfalat állnak, mint egyfajta posztmodern, elő szobor- csoport. Volt madeirás asztalterítő, csempész- cigaretta, hamis Rolex óra, egy pár kitaposott 38-as körömcipó, kombiné, szappan, himzett bekecs, használt turmixgép, kiolvasott magazin, nŐi harisnya, megint egy pár cipő, fonnyadt virágcsokor, papirzseb- kendŐ, magnókazetta, melltartó ..... FELHÍVÁS A HAZATELEPÜLŐ MAGYAROKHOZ! Az osztrák POLYPLAST GMbH örömmel értesíti a külföldön élő magyarságot egy új, nagyszerű lehetőségről: A Golden Age Nyugdíjas Apartman Szállodalánc Otthont kínál Önnek Magyarországon! A 30 éves osztrák tapasztalatokat felhasználva ön részese lehet az Önt tökéletesen kiszolgáló létesítménynek. Egy személyes lakosztály 154.200.- USD Két személyes lakosztály 236.300.- USD Napi ellátás 26.3 USD (AZ 1992 február 4-i ATS-USD váltási viszonylatában.) A BEFIZETETT ÖSSZEG ÖRÖKÖLHETŐ! Luxus szállodai szolgáltatások mellett a 27.500 m2 területű, hatszintes szállodában kórház és szakrendelők, színházterem, könyvtár és még sok más szórakozási lehetőség várja a hazatelepülni vágyókat. Az első szálloda ünnepélyes átadása Velencén 1994. augusztus 20-án, Szent István napjan lesz. Olvassa az Új Magyar Hírek februári és utána következő , , számait. , KERJE DÍJMENTES TÁJÉKOZTATÓNKAT! “ITTHONI-OTTHON” POLYPLAST GmbH Magyarországi Kirendeltsége 1065 Budapest, Nagymező u,4. Tel/Fax: 122-0232, 122-9450 Egy ponton az egész beszámoló általános nevetésbe fulladt. Idén nyáron már nem nevetek, és New Yorkban inkább nem beszélek majd erről a jelenségről; fáj, hogy ilyen sok ember rákényszerül a kéregetéssel is felérő árusításra, és fáj, hogy Pest, ez a dinamikus, élettel teli, kulturált város - sokszor úgy érzem - egy Össz-kelet-európai zsibvásárrá züllik A leggyakrabban ismételt kijelentés, amit szinte mindennap hallok: nálunk már minden van, vagy: itt már mindent lehet kapni, vagy: ha van penzed, itt mindent me^ tudsz szerezni. Valóban szembetűnő az elektromos cikkeket áruló üzletek, a butikok, a használtautó-kereskedesek hirtelen elszaporodása, de az még szembetűnőbb, hogy a leghétköznapibb háztartási készülékek is milyen aránytalanul drágák, áruk gyakran felér egy dolgozó egyheti, sŐt egyhavi jövedelmével is. Túl egyes árucikkek bőséges kínálatán, ami igazán meglepő, az nem az, hogy mennyi minden van már, hanem, hogy mennyi minden még most sincs. Használati cikkek, alkatrészek, tartozékok százai, tálán ezrei még mindig hiánycikkszamba mennek, elfogyott, már nem gyártják, próbálja meg Bécsben. A társadalmi polarizáció veszélyeiről épp elég szó van a "médiában" (ez is egy szép pidgin magyar szó) - remelhetoleg az össztársadalmi felemelkedéssel ez enyhülni fog -, ennek szellemi, erkölcsi vetületűt, egy újfajta mentalitás terjedését azonban én meglehetős szorongással figyelem. A haves és a havenots - a jómódúak, sikeresek meg a nincstelen kisemberek - közti attitüdbeli különbség megrögződni látszik. A vállakozók, a külföldre járó művészek, tudósok, a nyelveket beszélő, tájékozott, müveit újkáderek néhol nyílt, néhol sajnálkozó lenézéssel tekintenek a kiszorultak, lemaradtak tömegeire: "ha nem inná-enné el, neki is lenne; Ő is tanulhatna nyelveket; ö is nyithatna üzletet, most lehet; fordítson lányregényt vagy tolmácsoljon, ne azon keseregjen, hogy senkinek sem kell Rilke; illusztráljon szexkönyveket vagy dolgozzon a reklámszakmában, ne most akarja epiteni az életművét." "Fel kell zárkózni, azt kell csinálni, amire vevŐ van." f Igen, félek az új gyarmatosítástól: (a mindenáron való gazdasági kitárulkozástol, a társadalom megosztottságától. Kopogtat az Európai Közösség kapuján ez a kis ország: engedjék be őt is. A penzes, jól Öltözött, művelt klubtagok mar elég jól ismerik a jelentkezőt: szép asszony, okos is, régóta lakik a környéken. A felvételi meghallgatáson lámpalázas, nagyon ^ kell neki ez a tagság, el akarja bűvölni jövőbeli partnereit. Csak ruháján a dekoltázs egy picit mélyebb, mint ezekben a körökben ildomos, sokat és készségesen nevet zavarában, beszédebe minduntalan obszcén szavakat kever, ezért később szabadkozik, közvetlen szomszédait kipletykalja, pedig maga sem szűz már. Mitévők legyünk? Nehéz a döntés. Hódítsuk meg, teperjük le, leljük i kedvünket bajaiban, s aztán álljunk tovább, vagy tiszteljük meg azzal, hogy egyenjogú tagként befogadjuk? Pedig tudnia kéne, leginkább rajta múlik, mikent ismerjük majd el. Heller Gabor Az Amerikai Kávékereskedők Szervezetének vizsgálata szerint a 10 éven felüli amerikaiaknak 51%-a iszik kávét, átlag három csészével naponta. Ez jelentékeny csökkenés 1962-hóz viszonyítva, amikor a lakosság 75%-a fogyasztott kávét, még pedig négy csészével naponta. “VAN ANNAK, AKI MEG NEM ISSZA”
