Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-05 / 10. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 5. 1992. Magyar Nobel-dijasok HEVESY GYÖRGY Hevesy György (188571966) Született Budapesten, 1885- augusztus 1-én meghalt j Freiburghban (Németország) 1966. julius 5-én., Apja Hevesy Lajos birtokos, anyja Schos- berger Eugénia. György nyolc gyermekük egyike volt. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizik 1903-ban, utána Budapesten és Freiburgban kémiát tanul. A freibur- gi egyetemen doktorai kémiából 1908-ban. Egy rövid karlsruhei tartózkodás után - Fritz Habernál - két évig (1908-1910) asszisztens az ETH-n Zürichben. 1911-ben egy év^e Rutherfordhoz megy Manchesterbe, aholÁéredmenytelenül megkísérli a Radium tjének ólomkloridtól való elválasztását. Ahogy később kiderült, ez nem a vége, hanem a kezdete volt Hevesy radiokómiai karrierjenek.. A következő ,£evet ^(1912-13) Becsben tölti Friedrich Adolf Paneth professzornál a Rádium Intézetben. Itt kezdi radioaktiv ólomvegyületekkel végzett kísérleteit. A tanulóévek után Hevesy 1913-ban visszatér Budapestre, ahol előbb egyetemi tanársegéd, majd adjunktus, 1918-tól pedig a kémia professzora a Pázmány Peter Tudományegyetemen. 1920-ban Niels Bohr meghívására Koppenhágába költözik, ahol az egyetem Elméleti-Fizikai Intézetében folytatja radióaktiv izotópon végzett kutatásait. 1926-ban a freiburgi egyetemen a fizikai kémia professzora lesz. 1930-ban svéd állampolgárságot vesz fel, és a stockholmi egyetemen, mint a kémia professzora működik. Hevesy élete két legfontosabb tudományos eredményét 1923-ban Koppenhágában, Niels Bohr mellett éri el. Dirk Costerrel együttműködve felfedezi a 72-es rendszámú elemet, melyet Koppenhága latin neve után hafniumnak neveznek el. Ugyanebben az évben vezeti be a radióaktiv ólomizotópokat nyomjelzőként ("tracer"). Ezért az Ötletéért, amellyel forradalmasította a szerves kémiai és biokémiai| reakciók mechanizmusának tanulmányozását. 1943ben elnyeri a kémiai Nobel-dijat. 1959-ben D.VV. Bronk, a Rockefeller Intézet igazgatója Hevesy eredményeit mint az atomenergia békés felhasználásának egyik legkiemelkedőbb példáját említi. r„- ELŐFIZETÉSE iUMT ] ■ szíveskedjék annak meghosszabitásáról I f idejében gondoskodni ♦ Egy évre $25,- Félévre: $14.- A Kánadéba és Európába $30.- f » Megújításra: $ A Naptárra: $ ......................................... f I Cim:...............................................— I AMERIKAI MAGYAR SZÓ » A 130 E 16th Street, New York, N.Y. I *JtLmJb>zLnnáz Elek Judit: TUTAJOSOK (Memoires of a River) Mennyivel szebben hangzik a film angol címe: Memoires of a River, mint a dokumentumfilm jellegre utaló Tutajosok! A folyó, amely emlékezik, a Tisza. A festői Felsö-Tisza vidék. Az idő a századvég, a ferencjózsefi boldog békeidők, a Monarchia aranykora. Ezen a vidéken békesseges egyetértésben él orosz, ukrán, ruszin, roman és magyar és közöttük félig befogadottan, de ugyanolyan szegénységben vallásos zsidó családok ezrei. A kiegyezés kora, a zsidó asszimiláció kora is, - Magyarorszag vedett szigetnek látszik az európai progromok elől, Oroszországból, Lengyelországból és Németországból - elűzött sokszázezer zsidó számára. Ezt a biztonságosnak hitt légkört kavarja fel fenekestül, az 1882-es Tiszaeszlari per. Erről szól a film. Különös történelmi anakronizmus, hogy a vérvád, amely a középkor óta teljesen elfeledett ostoba es aljas babona volt, a XIX. század végen és éppen Magyarországon bukkanjon fel, amely közismert volt a zsidósággal szembeni toleranciájáról. Ez a vád, és maga a tárgyalás vad antiszemita hullámokat keltett az egész országban. Elek Judit nemcsak a zsidóság ártatlan meghurcolásairól és igazságtalan vádakról készített filmet, hanem egyetemes, emberi szenvedések ellen emeli fel szavát, minden igazságtalanság ellen. Nagy képi erővel támasztja fel a zsidó folklór elemeit, a szombati imádságot, az asztali áldásíj- a fiát elátkozó rabbit. A film főszereplője Heresko Dávid (Gáspár Sándor) a zsidó tutajos, aki a meggyilkolt kislány Solymosi Eszter holttestére bukkan a Tiszában, és akit mégis azzal vádolnak, hogy köze volt a rituális gyilkossághoz. A kegyetlen vallatások alatt megtör, hazug vallomást tesz, amelyet csak a tárgyalás során tagad meg. Csepkanics (Hetényi Pál) Hersko tutaios társa, aki görögkeleti vallásu, egy tömbből faragott kemény ember, aki minden megpróbáltatást kiáll, soha nem vall hamisan. A film egyik legvitatottabb pontja Vay (Ács János) csendbiztos alakjának ábrázolása. O az, aki a fogolyból a hamis vallomásokat kicsikarja, aki fiút apával szembeállítja, ártatlan embereket vádol. Zsidógyülölete nem ismer határt. Mégis - és ez a film hibája - motívumai se nem érzelmiek, se nem világosak. Egész szerepe homályos, szinte ördögi. A tárgyalás, amely a film legdrámaibb részlete kellene hogy legyen, noha nem szűkölködik drámai elemekben, mégsem sikeresen megoldott. A vad képtelensége tisztázódik ugyan, de az igazi felbujtók, az igazi bűnösök homályban maradnak és büntetlenül hagyhatják el a tárgyalótermet. Nem kellő erejű a védelem nagy alakjának, Eötvös Károlynak (Fodor Tamas játsza) kiállása sem. Csak egy okos és megnyerő ügyvédet látunk. Eötvös ennél sokkal több volt. Európai kultúrájú ember, aki minden izeben elutasítja az antiszemitizmus tarthatatlan vadjait. Védőbeszéde egyetemes erejű tiltakozás a szenvedő emberek érdekében. Erről a filmben keveset tudhatunk meg. Elek Judit filmje a Tutajosok még azzal együtt is, hogy számtalan részlet dramatur- giailag megoldatlan - időnként feleslegesen lassú sodrású és végén sem tÖr fel katartikus erővel, méeis nagyszerű vállalkozás. Gyönyörű tájak, élő robusztus sorsú emberek, a századvégi zsidó es magyar Szemelvények SINKA ISTVÁN: A fekete bojtár vallomásai c. müvéből jj Szeptember elején aztán iskolába kerültem. Micsoda zűrzavart és szorongást hozott ez nekem. Anyám kendőbe kötött egy kis szelet kenyeret s elsŐ nap feljött Ö is velem. Az iskolatornác nagy oszlopánál megállottám félénken, mezítlábason s úgy tűnt nekem az egész gyereksereg, mint mikor sok kotlóalja csirkét összevernek s egyik se találja világát, csak sipog egyre mind s komolytalan és lehetetlen valaminek tartja a nagyok dolgait JLJgy érzem magam, mint aki ártatlanul börtönbe kerül. Anyám nem sokáig állt mellettem; tálán 6 is épp úgy szorongott belül, mint én s csakhamar ott hagyott. Akkor éreztem a világban először és igazán, a magam nagy magánosságát. Úgy éreztem, hogy az iskola küszóbin tül egy ismeretlen, félelmes világ van, mibe, im, most nekem be kell bújnom, mint a sárkány szájába. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy meglépek onnan s otthon kis, hazugsággal majd csak elütöm a dolgot. Am, nem volt kurázsim. Reszkettem hát és maradtam. Kibontottam a kendőből kis szelet kenyeremet, leültem az oszlop tovibe s ott lassacskán megeszegettem. Utána meg beléptem a tanterembe. S ez tetszett nekem: hogy milyen bátor is vagyok én! Bátor és önálló! Láttam ugyanis, hogy majdnem minden gyerekkel ott van az anyja. Hegyeskontyu iparosasszonyok cipőben és kerek laposkontyu parasztasszonyok papucsban. Nagy volt a zsibongás. Úgy éreztem magam, mint egy kiscsirke, ami idegen udvarra téved, hol temérdek kotló kotyog, s én mégse búhatok egyiknek se a szárnya alá. A hegyeskontyu asszonyok az első pad körül tolongtak s beültették sorba a gyereküket. Nagy bizonytalanságomban én is oda sodródtam, s mint egy oltalmazót keresve félelmemre, beültem én is az első pad legvégibe. Még pedig két okból. Az első, amit említettem, hogy az asszonyok között oltalmat kerestem ismeretlen veszedelmek ellen, a második meg az volt, hogy a pad vége közel esett az ajtóhoz. Ki tudja, hátha innen menekülni kell. S ha valóban ez bekövetkezik, én az elsők között legyek, akik elhagyják a kulturte- rületet. Hát bizony, bevallom, nem jól számítottam. Mit tudtam én még akkor azt, hogy cipők és papucsok kozott különbség van. Eszem ágába sem volt azon tűnődni: miért van az, hogy az első pad előtt papucsos asszonyok nem tolongnak. Ezek a jó nénikék, gondoltam s szorongásom kezdett eltünedezni. Igen ám, de alig helyezkedtem el, az egyik "jó néni" már meg is fogta a kezemet, felállított és eltanácsolt hátrafelé. Felálltam, de nem mentem. Olyan rémület fogott el, hogy nem volt erőm t járni. Bizalmam a "jó nénikékben" csuful cserben hagyott, hebegtem és szégyelltem magamat. Hogy nem mentem, a hegyeskontyuak méltatlankodni kezdtek, de bejött a tanító s elhallgattak. Az első nehéz perceket megúsztam tehát, habár verejtékesen is. Pár perc múlva kiürült tőlük az iskolaterem. Ahogy elmentek, azonnal csend lett. Lám , kitudódott a végin, hogy a gyerekeknél a felnőttek sokkal zajosabbak. folytatjuk folklór feltamasztása nagyszerű hangulatot kelt, felejthetetlen jeleneteket produkál. A nagy kérdés azonban megválaszolatlan marad: ugyanazt jelenti mindez Amerikában, mint a magyar nézőknek? Vajon az amerikai néző számára érthető- e mindez, ami a múlt század végén Magyarországon ment végbe. Eljut-e a művészi es emberi üzenet ebbe a világba? nn
