Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 4. szám
Thursday, Jan. 23. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Szemelvények SINKA ISTVÁN: A fekete bojtár vallomásai c. müvéből /. És ide járt le Berek Eszti is. Hogy el ne felejtsem: szép kis lyány- gyerek volt ó. És gőgös és vad. Mindig nagy fattyuhad vette kórul, ami entern fájdalmasan érintett. Tudniillik én erősen elhatároztam, hogy Esztit feleségül veszem. Gondolom,a gyerekhad között nem én voltam az egyetlen, aki ilyen szándékot rejtegetett magában. Sejtettem is ezt egyikmásik gyerekről, de nem voltam rájuk féltékeny, mert mink laktunk a legközelebb Esztiékhez s úgy gondoltam, hogy kit illetne jobban más ez a jog, mint engem. S egy nap ezt meg is mondtam neki. Álmos, füllött augusztusvégi délelőtt volt. Igazi vakmeleg. Az esŐ még nem esett. (Bárányfú'rösztés után ugyanis apám minket hazapakolt Csöklaposrol. Öt más tájakra irányította a gazdája. S akkor idén már nem is költöztünk ki egy supához se. Ezt azért kell elmondanom, nehogy zavar keletkezzen vallomásaimban. Beszéltem már róla ugyanis, hogy a nyarat mindig kinn, apám körül töltöttük el.) Na, de folytatom tovább. Kinn térgyel- tünk a Köles-ér medriben. Nem voltunk, csak ketten En meg Eszti. És együtt nyűlkáltunk hónajjig abba a kis agyagkutba, amit még eső előtt el akartunk készíteni. Rengeteg pillangó cikázott körülöttünk. Egy_egy nagy dongó is elduruzsolt a kertek felé. A fűzfák levelein tompa csillogás ragyogott. Eszti haja elörebomlott a nagy hajlongásban és ez olyan jól állt neki. öt odahaza mindig illatos szappannal mosdatták, s ez a belőle kiáradó szappanillat teljesen levett a lábamról. Megmondtam neki, mit akarok. Nem suttogva^ nem akadozva, hanem a világ legtermeszetesebb hangján. Mintha azt mondtam volna, hogy kétszerkettő - népjy. Eszti semmi különöset nem talált a mondókámban. Csak annyit mondott, hogy csúnya vagyok, mint egy fosos, fekete macska. De azért beleegyezett a házasságba. A kötőjébe szilva volt. Addig nem mertem belőle kérni, de azután azt is testvériesen megfeleztük. A jó, édes szilvának csörgött a leve, mikor megharaptam. S ez a lé s az Eszti szappanillata elhitették velem, hogy elérkeztem a tökéletes boldogsághoz. (Szegény Ádám! így akaratlanul is reá kell gondolnom!) Ó, jaj! Ez a boldogság nem sokáig tartott. Eszti szeptember elején iskolába került s teljesen kiesett a kezemügyiból. Még ebbe belenyugodtam volna, hisz délutánonként igy is lemehettünk mindig a Köles-érre. Azám, csakhogy Eszti az iskolában összeismerkedett valami Balog nevezető fiúval s utána többé velem nem foglalkozott. Ha le is mentünk a Köles-érre, azontúl ott volt az a Balog is. Minden szilváját és minden almáját azután már vele osztotta meg Eszti. A kutat is, amit én ápoltam, őriztem és mindig mélyebbre vájtam, együtt taposták be egy estefelé. Néha-néha azért még megpróbáltam az utamat egyengetni Eszti felé. De olyankor Balog mindig bicskát vett elÖ és ki akart hasítani. Eszti olyankor mindig nagyokat kacagott s a famíliámat koszosnak nevezte. Letörtem. Amennyire egy kis gyerek letörhet. Berek Esztiről hallottam később, mikor már régen bojtárkodtam, hogy nagylány korában szívesen osztogatta a szilvát. Végül férjhez ment egy rézmiveshez... folytatjuk TERJESSZE LAPUNKAT Utazás Csikcrsz Ez az első tartósabb hideghullám az idén Csikben. A városban, Csíkszeredában mínusz nyolc, kint a határban, az Olt mellett minusz tiz fok volt az éjjel. Észak felé indulok. Csikrákos után már a felcsiki falvak: Csikmadaras, Csikdán-falva következnek. Az autóbuszból látszik Csik- karcfalva, Csikszenttamas: a fout elkerüli őket. Csikszentdomokos a legészakibb település: itt kezdődik a hágó. A tetőn Marosfő, a túloldalon: Gyergyó. Ugyanitt tér el az ut keletre, Balánbánya fele. Balánbanya. Bányászváros. Szűk völgyben az ekkori, Csikszentdomonkoshoz tartozó település nyomai: apró faházak, fenyógeren- dákból tákolt csűrök. Mögöttük, körülöttük: a város. A tömbházak sora az út - a főút - mentén jobbról és balról. A város felső felén, az autóbusz végállomáson túl: a bánya épületei. Itt is hideg volt az éjjel: néhány teherautó mellett, alatt sofőrök, karbantartók égetik a gázolajba mártott rongycsomókat: melegítik a karburátort, melegednek ok maguk is. Tizenegy óra van. Félelem, o hidegtől Gyalog indulok lefelé, az úttal párhuzamosan futó Olt mentén, at a városon. Az út jobb felén betonoszlopokon nyújtózó csővezeték. A város határában rézérc van. Az 1960-as évek végétől nagy beruházásokkal fejlesztették ki a kitermelését. JÓI fizették a bányászokat: felcsiki falvakból, de fÖleg Moldovából jöttek ide dolgozni. Es aki nem a közeli falvakból ingázott - az letelepedett. Nekik építették a tömbházakat. Már az első épületnél lassítanom kell. Négyemeletes, szabvány; . Csíkszeredában, es sok más helyen másutt, a szocialista tömbháznegyed-dzsungelben megtalálhatók a páriái. Mint a sündisznók: a házak oldalából tiz és tiz rovidebb-hosszabb, vékonyabb- vastagabb kémény mered ki. A kémények körül fíistnyomok, korom. Tucatnyi ilyen tömbházat jártam már körbe, amikor rá kellett döbbennem: ezek a magánkémények az egy lépcsóházban lakók közösségéről vagy atomizáltságáról tudósitanak. Van olyan eset, hogy a földszinttől a negyedik emeletig egy nagy közös kémény magasodik; van, ahol csak két-három emelet lakásainak közös a kéményé; és van, ahol minden lakásból külön kemenyek vezetik ki a füstöt. Ami közös a kéményekben: mind a külső falon, jól látható helyen éktelenkednek. Most még elvétve füstöl egy-kettö: ha tiszta az idŐ, most még ereje van a napnak. De milyen lehet itt egy ködös januári reggel? És mivel lehet fűteni azt a rengeteg kályhát? A fa ott halmozódik a tömbházak mögött: fahasábok összerakva; fenyÓronkÖk; karcom bvastagsagu hosszüszál bükkfák a szabad é^ alatt vagy elkerített rekeszekben, fedett fasszinekben. Újra csak ujjal mutatnak a helyi társadalomra a tárgyak: ki milyen helyet birt elkeríteni, kiépíteni; kinek hogyan sikerült a tűzrevalót beszereznie télire. Most is, a tömbházak mögött, fűrészek hangja: Önjáró motorfűrészek pörögnek, villanymeghajtásű "cirkulák" visítanak, vagy csak herseg a harcsafűrész, ahogy ketten kétoldalról, nekivetkőzve, fejük tetejére taszított sapkában hűzzák-vonják. Utánaérdeklődtem. Nem hivatalos a válasz. Ismerősöm, aki évekig dolgozott az itteni bányában, meséli: először csak akadozott a hóközpontok tüzelőanyag-ellátása, csak néhányan vágtak lyukat a kéménynek, állították fel kályhát a lakásban. Aztán 1984 telén hetekig leálltak a hőközpontok; befagytak, megrepedeztek a vezetékek. A helyiek a maguk módján reagáltak erre: rövid idő alatt tömegesen vonultak ki az erdőkbe vagy hozták haza , • r r t \ t » a bányából a banyaiakat; kályhákat állították; kidobáltak a lakásból a használhatatlan fűtőtesteket. Azóta tart ez a szibériai állapot. Igaz ugyan, hogy engedélyeztek nemrég: álljanak át a hőközpontok földgáztüzelésre- de nincsenek már fútővezetek-rendszerek. Újakat kellene epiteni - és kinek a pénzéből? Az eladó magányossága Kapirgáló tyúkok rebbennek szét, amikor átvágok a i város parkján. A cukrászdát, ahova beterek, valaha reprezentatívnak nevezték. Most nagy és hideg. Két-két asztalnál két-két ember melegíti a kávéscsészévé! a kezét. Az egyik elárusitóno köt. A másik egy melegítő (samott-téglába beépített ellenállások) fölött tartja, dörzsöl- geti a kezeit. Nem várom meg, amig cserélnek. A villamossági es háztartási gépeket árusító üzletben az elárusitönön vastag pulóver, sapka. Fázik? Igen, fázik, válaszolja. Az idén még ezt az üzlethelyiséget nem fütötték, és ki tudja, egyáltalán fogják-e fűteni? Megugrottak az árak, nincs nagy forgalom. Úgy érzi magát, mint egy kiállításon, ugyanis bejönnek az emberek, nézelődnek, érdeklődnek, de nem vásárolnak. A hegyoldalon fejsze csattog. Két tizen- négy-tizenöt éves legenyke birkózik egy jókora fenyőfával. Az Olt mellett, száz és száz metereken keresztül meddőhányók. Fölöttük a csupasz hegyoldal, és még fentebb már fehéren magasodik az Öcsém, az Egyeskö és a Nagyhagymas. Gyalog indulok Csikszentdomokos felé. Felhagyott, romlott tetőzeté, ajtotlan- ablaktalan epületek mellet megyek el. Meggondolom magam, stoppolok. Felvesz egy középkorú férfi, aki a bányában dolgozik, most éppen betegszabadságon van, es az orvosnál, valamint a munkahelyen volt. Csikszentdomokost. Mondja, hogy sokan otthagyták a banyát az utóbbi időben a falusiak közül, de nem jószántukból. Visszakapták a földet, azt a kicsit, azt a keveset termőt, ez igaz, de "azt a földet szabadidőben is meg lehet művelni". A többféléi befolyö jövedelem több pénzt, nagyobb biztonságot jelent. Pápai átok Csikszentdomokos főterén szállók le. Mellékutcában megyek tovább a templom felé. Mielőtt kikanyarodnék a templom előtti térre, megállók a ház előtt,melyet többször is mutattak nekem régebben, de melyre csak most került fel a fekete marványtábla: "Ezen az 'életen' született Márton Áron, Erdély püspöke 1896-1980". Megállók a templom kerítésén belül is, nézem a fényben ragyogó fehér templomfalon Márton Áronnak fekete, kovácsoltvasból készült portréját. És átkerülök a túlsó oldalra, ahol a kerítés (tulajdonképpen a templomot Övező kőfal, de hát itt ez a neve) mellett nagy, régi fakereszt. Regebben Pásztorbükkben, Csikszentdomokos határában állott, azon a helyen, ahol 1600-ban Báthory András bíborost, Erdély fejedelmét megölte két csikszentdomokosi. Arra, hogy ezért a pápa átokkal sú itta a községet, még egykori tanítván aim, csikszentdomokosi tizenévesek is ind emlékeztek. Gagyi JÓ ef BUKAREST. A román szenátus az RMDSZ szenátusi csoportjának javaslatára Koz-okár Gábort választotta meg új alelnökinek a nemrég kizárt Király Károly helyébe.
