Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 4. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 23. 1992. Benedek Ferenc: EEiTI LEVEL Akkor^ amikor a váltás megtörtént és a kormány megvonta a veszteséges vállalatoktól a támogatást, természetesen lassan- lassan elkezdett nőni a munkanélküliség. A nagy- és középüzemek magántulajdonba kerülese a munkanélküliségét csak növelte. Először arról volt szó, hogy "ez" velejáró. Tudhatni való, hogy a munkanélküliség rossz szellemétől egyetlen nyugati ország sem tud szabadulni, még a na^y példakép, az USA sem. Az is tudnivaló a nyugati sok évtizedes tapasztalatok alapján, hogy a munkanélküliségnek nagyon sok átkos "velejárója" van. Ilyenek a bűnözés nagymérvű növekedése, a családi élet problémai és még sok minden más. A jelenlegi magyar viszonyokat nem lehet Összehasonlítani nyugattal, mert a munkából kiesett dolgozókat nem lehet általában más területre irányítani^ mert (legalábbis) egyelőre mindenütt létszámcsökkentés van. Amiről a különböző nyilatkozatokban értesülünk, a külföldi tőke nagyfokú beáramlásával kapcsolatban, £(z valóban igaz^ de főleg kis üzletekbe van tókebefektetes, ahonnan a haszon gyorsan jön és a meggazdagodás gyors. így jutottunk el oda, hogy a játékkaszinók száma aránytalanul sok, űgyszinten a szex es masszázs-szalonoké is. De ezek nem sokat jelentenek a gazdasági életünk jövőjével kapcsolatban. Sajnos a munkanélküliség a mezőgazdaságban is megkezdődött. Ez pedig katasztrófa. Hová fog menni a munkanélküli mező- gazdasági dolgozó? Egyáltalában, hogyan éli tül az az ember, aki életeben mindig a földdel dolgozott, ahhoz értett és az volt az élete és mindene? Ugyan ide tartoznak a szénbányászok is. A dudari szénbányákat a II. világháború után nyitották meg. Az egész fálu bányász- falu lett. De most sajnos a többi szénbányákkal együtt fokozatosan megszüntetik. Az import szén olcsóbb. De mi lesz ezekkel az emberekkel? Mi lesz a kicsi bakonyi falu bányasz-családjaival? A munkanélküli segely és egyéb szociális juttatások jobban kifizetődnek, mint a bányának a támogatása? A magyar nép züllése nem tül nagy áldozat? Mi lesz a "dédelgetett" határokon tül élő magyarokkal, ha ennek a tízmilliónak javarésze elsorvad? Mi lesz a dudari gyerekekkel? Ki ruházza őket? Ki ad enni? Hova járnak iskolába? És Dudar csak egy a sok közül. A múltkor egy tv riport volt ezekről a bányákról. Mutatták a fold mélyén a teljesen gépesített szénfejtést. A gépek? Ócskavasnak mennek. A nyáron százával Ölték le - a választási malacokat, mert nem volt befogadóképes piac a hüssertésre. Utána pár hónapra sertéshúst importáltunk a csehektöl. Az egész ország elbizonytalanodott. Mindenki legjobb esetben egymásra néz, valahonnan választ várva a rengeteg meg nem oldott kérdésre. Amerre nézünk az egész világon tárgyalóasztalokat latunk: kisebb-nagyobb "kerek- asztalok"j oválisak négyszögletesek és téglalap alakú asztalok csodálatos, nagyszerű környezetben tűnnek fel nap, mint nap a tv képernyőién, de mintha a tárgyalások száma és időtartama fordított arányban lenne az eredménnyel. Az európai "tizenkettek" megalakulását óriási üdvrivalgás fogadta, miközben a nézőtérén mi is helyet foglalhattunk és miközben (szintén Európa) a szerbek irtják a horvátokat és összekapkodott kis batyujukkal a horvátok elindultak "Európa ország- útjain"... Kísértetiesen emlékeztet saját sorsunkra 1956 novembereben. Röviden es olszintén összegezve:- az igaz, hogy megszűnt a berlini fal;- az igaz, hogy mi, magyarok elkezdtük Haeyarcrszas Kurcz Belő A \ F* 1 P »I f • ** ff * A Világszövetség jovoje Csoóri Sándor a világ magyarságának úi szövetségről A Magyarok Világszövetsége közfelkiáltással megválasztott uj elnöke, Csoöri Sándor költő, aki eddig is szivén viselte a nagyvilágban szétszóródottak, s a határainkon kívülre szorultak, kisebbségi sor- ban-sorsban élők megmaradásának ügyét, sőt lelkiismereti kérdésnek tekintette, hogy ne csak irói munkásságában jusson ez kifejeződésre, hanem személyes kiállásával is hitet tegyen a magyar lét mellett.- Hogy látja a szövetség jövőjét? -kérdeztem Csoórit. - Alkalmas a földgolyó különböző részein élŐ magyarság összefogására, közös szellemi hazába tömörítésére?- Az, hogy a magyarok jo ügyekben összefogjanak, ennek kell most bekövetkeznie végre, szimbólikusan és valóságosan is. De ez nem azt jelenti, hogy sirva-vigadva Összeboruljunk, s a legkülönfélébb sorsban élő magyarság mindenben tökéletesen egyetértsen. Hanem azt jelenti, értse a másikat, tudjon a másikról, és a legfontosabb dolgokban közös nevezőre jusson. Az, hogy a szétszórattatásban élŐ magyarság és a nemzeti kisebbségeink kulturális-lelki központja az anyaország, az óhaza, vagyis Magyarorszag, ezt mindenképpen tudomásul kell venni a szomszédainknak is, és nekünk magunknak is.- Miként lehet elsimítani a nyugati és a keleti magyarság kozott feszülő, az utóbbi időben kiéleződött érdekellentéteket?- Tisztázni kell bizonyos alapfogalmakat, s bizonyos érzelmeket. Ha például azt mondtuk volna, igaza volt Bartóknak, mikor elhagyta az országot, Kodálynak, mikor itthon maradt, rögtön megtaláltuk volna az ősképet ahhoz, hogy a magyarság, amelyik itthon maradt, s a magyarság, amelyik kikényszerült a bujdosásba, a számkivetett- ségbe, a gazdasági és politikai emigrációba, e kettősség szerint gondolkodjék. E két igazság - népünk sorsa hozzá - sajnos megfér egymás mellett. A bartóki és a kodalyi igazság látszólag ellentétesek, de mégis inkább kiegészítik, mintsem kizárnák egymást. S azt gondolom, nekünk az emigrációról is másképpen kellett volna eddig gondolkodnunk, mint ahogyan hosszú időn át tettük. Évtizedekig az volt a jellemző, aki elhagyta az országot, az vagy egy kicsikét gyanús, vagy pedig hős volt. Tisztázni (kellene végre, kényszerűségből igenis szükség volt emigrációra, és ezt természetes dolognak kell tekinteni. Mert voltak felszedni a szögesdrótokat és aknakat és mindezt akkor csináltuk, amikor még egyáltalán nem volt biztos a végeredmény, de Európa újra csak kettévált: a 12 ország és a kapunyitásra várók csoportjára. Az évtizedeken keresztüli nagy biztatás után szembe kell néznünk a felégetett export libamáj szállítmányokkal Francia- országban és az osztrák parasztok országúti blokádjával. Tehát a jelenlegi kormány túlbecsülte a külföldi politika ígérgetéseit és lebecsülte a tízmillió magyarság becsületes szabadság- vágyát. Az 1991-es evvel a következőkben foglalkozom. Most csak annyit: sajnos az országnak nincs elhivatott vezetője. Hiányzik a vezetőkből a Gharizma egyik oldalon is es a másik oldalon is. így a nép a vezetésben ismét csalódottan becsapva érzi magát. Ismételten félelem borult rá az országra. A nép már nem tud több áldozatot hozni, a vezetőktől vár áldozatos munkát és példát. pillanatok, amikor az emigrációban élők sokkal tisztábban tudták megfogalmazni a magyarság érdekét, mint itthon. Például az 50-es evekben, mikor Márai Sándor megírta a Halotti beszédet, idehaza A hűség és hála énekét Írták. A magyarság legfontosabb érzelmei és gondolatai a Márai-versben fejeződtek ki, s nem az itthon papírra vetett, Sztálint ünneplő s magasztaló költeményekben. Vagy hogy egy másik példát rögtönözzek, Illyés Gyula belső emigrációban irta meg az Egy mondat a zsarnokságról^ Márai pedig külső emigrációban a Halotti beszedet.- Mig a nyugati emigráció - főként a második-harmadik nemzédeket jelentő, f éli g^m eddig még magyar ajkú, magyar szivu fiatalok - a beolvadás ellen folytatnak létkiizdelmet, addig a kisebbségi sorban élők a megmaradásért folytatnak kétségbeesett erőfeszítéseket szülőföldükön. Nem tudom, lehet-e rangsorolni, de meg"- kérdezem, vajon melyiknek van nagyobb szüksége a másik támogatására, az anyaország segítő kéznyujtására?- Nem nagyon lehet az árnyalatokat megjelölni. De ha mégis, akkor úgy erzem, nehezebb sorban a kisebbségiek vannak, mert ók nem választhatnak, nem dönthetnek sorsukról. Nekik más sors jutott, s mások az elet elviselhetÓségének lehetőségei. Azért vannak mé^is jobb lelki föltételeik, mert a külső kényszerek arra szorítják őket, hogy igenis dacból, egyetlen lehetőségként, ameddig lehet, megmaradjanak magyarnak.- A közös nevező megtalálásának fóruma lehet a Magyarok Világszövetsége?- Mostantól kezdve kell majd erre törekednünk, ugyanis először találkozhattak igazában egymással, s először választhattak együtt a keleti és a nyugati magyarság képviselői ilyen nagy számban és ilyen súllyal.- Jövő augusztusra hirdették meg a magyarok III. világtalálkozóját. Lesz ilyen seregszemle? Össze tud jönni a világ magyarsága egy nagy egymásra találásra?- Ha nem omlik Össze körülöttünk a világ feltétlenül lesz világkongresszus. Ám tapasztalataim szerint nagyon rossz lelkiállapotban van az egész magyarság, ez érezhető volt a vitákban is. De az, hogy végül meg tudtunk egyezni, azt a reményt éleszti az emberben, hogy méltó módon elő lehet készíteni a világ magyarjainak találkozóját. Hiszem, megteremthető ehhez az olyannyira szükséges lelki egység is, de azon még munkálkodni kell, mert magától nem hull az ölünkbe. Mert ahogy már mondtam, a lényég az, ismerjék meg a másutt és másutt élők egymás gondolatait, érdekeit, és próbáljanak meg azonosulni vele.
