Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)
1990-10-04 / 37. szám
Thursday, Oct. 4. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Dr. KOVALOVSZKY MIKLÓS KÖSZÖNTÉSE Milyen nagy orom nekem, hogy Te is; drága gyerekkori barátom, elérted, Isten segítségével, nyolcvanadik évedet. Mily kimondhatatlan, kivételes orom nekem az is, hogy innen Párizsból köszöntlek abból az alkalomból, hogy 80 évesen tovább rendületlenül, kitartással Te is, mint én, itt nagyon távol Magyarországtól, tovább szolgáljuk szeretett hazánk nagyszerű alkotótehetségekben gazdag kultúráját. Amikor ünnepeljük szeptember 29-én 80. születésnapodat, engedd meg, hogy visszanézzek néhány pillanatra a múltra, amely egesz életedet pedagógiai és irodalom- tudományi pályádat betöltötte annyi szép könyvsikerrel, irodalmi díjjal jutalmazva azt a nemes, lankadatlan irodalomtörténeti szenvedélyt, amely több, mint 50 éves lázas, eddig meg nem torpanó munkásságodat jellemzi. Hogyan is történt elsŐ találkozásunk? Bocsáss meg, de még mindig, igy Öregen is, könnyek tódulnak szemembe, amikor visszagondolok a felejthetetlen szép múltra. Úgy tudom, hogy Édesapám móri iskolájában ismerkedtünk meg 1918-ban, az első világháború vége felé. Te a felső negyedik osztály tanulója voltál és már akkor a tanító úr legjobb tanítványa. Aztán jöttek a szomorú fehér ellenforradalmi évek. Apáink bebortönzese, kálváriája, krisztusi megaláztatása és a sok éhezés és megpróbáltatás. De ezt is átvészeltük. Mindketten feljutottunk a négyéves móri polgáriskolába, ahol nagyon szeretett és művelt igazgatónk, JÓkay Endre egyedüli és megértő vigasztalónk volt a vészes időkben. A kitűnő iskolai eredmény után, a székesfehérvári fó'reál- iskolában elvégezted tanulmányaidat sikerrel és a tanári pályát választottad. Beiratkoztál a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára, ahol Gombocz Zoltánnál filológiát és Eckhardt Sándornál francia irodalomtörténetet hallgattál. Az egyetemi studiomok elvégzése után a szolnoki Felsőkereskedelmi iskolában tanítottál és ugyanakkor a Magyar Irodalmi Névadás cimü értekezéseddel doktoráltál. Felkerültél rövidesen Budapestre, ahol különböző főiskolákban végeztél oktató pedagógiai munkát. Közben megírtad Irodalmunk Párizs-szemlélete c. rokonszenves és egészen új szempontú tanulmányodat, s ugyanakkor a Nyugat megjelentette "pályadijas" irodalomkritikai esszédet a francia szimbolista költő, Jules Lafargueról.. Nyelvészeti tehetséged révén a Nyelv- tudományi Intézetben dolgoztál, szótárakat készítettél más nyelvészek közreműködésével. De már akkor, régi szerelmed Ady Endre alaposabb közelebbi megismertetésére szántad a hosszú éveket, immár több, mint ötven év éta. A magyar gimnáziumok, egyetemek és olvasók sokasága neked is köszönheti, hogy Ady Endre életével, sorsával, alkotó zsenialitásával, intim barátai környezetével, valamint irodalomtörténeti jelentőségével megismerkedett. Nemes, lelkes,szellemgazdagitó munkádat betegséged, fáradalmaid, szorongásaid, állandó nyugtalanságod, amelyben nap-nap után élsz a többszörös műtétek után, többször a halálos veszély árnyékában, a roppant nehézségek ellenére is tovább folytatod. Tudjuk, hogy ez minden küldetéses, állandóan megihletett nagy tehetségű ember sorsa. Most pedig szivem mélyéből, több, mint hetves éves testvéri szeretettel üdvözöllek MAGYARNAK LENNI BŰN? Beszélgetés Nyíri Jánossal Nyíri János neve nem sok olvasónak mondhat valamit. Talán csak azoknak, akiknek már a kezébe jutott egy nemrég magyarul is megjelent regény: A Madárország. Errol a könyvről irta londoni kiadója: "...a megpróbáltatás és a helytállás csodálatos humorral és derűvel fűszerezett története az öldöklő vésszel szembeni ellenszegülésről... az európai irodalom kiváló miivé".. Nyíri Jánossal az írók Könyvesboltjában beszélgettem, ahol a Madárországot dedikálta. * Mit jelent Önnek magyarul írni?- Mit jelent egyáltalán magyarnak lenni. Az, ho^y magyar vagyok, az a születésemkor rám mert büntetés része. Levezekelni lehetetlen, mégis remélem, hogy már sikerült. Nagy vita folyt bennem ezzel kapcsolatban. Magyarnak lenni tényt jelent, akár tetszik, akár nem... Ha az ember nem fogadja el ezt az igazságot, ha erőlködik, hazugsággá változtatja, és azt kell majd elfogadnia. 1957 januárjában egy párizsi utcán valaki rám kiáltott: - Jean! - Egy régi barátom volt. - Engem nem hívnak Jean-nak! - mondtam. Úgy látszik, nem akart tudomást venni arról, ho^y az ember akkor is magyar, ha külföldön él. De végül is miért írok magyarul? Azért, mert sok magyarnak nem vagyok magyar. írtam már franciául is. Az első darab, amit Franciaországban láttam Marivaux-tól A szerelem és véletlen játéka volt. Azzal jöttem ki a színházból, hogy elmegyek kocsiügynöknek, mert én ilyen darabot nem tudnék írni. A következő regényemet angolul irom majd, mert angolokról szól.- Az angol történelemről?- Családregény lesz. De nem szeretnék beszélni róla, mert a regény vagy Írja magát, vagy nem. Az ember nem válogatja meg mit ir, a mü választja meg az irót. Az erőszakos kovács nem jó mester.- Egy kritikusa szerint a Madárország az egyetlen zsidó nagyregény a Holocaust óta.- Megkaptam ezt külföldön is, 1 holott ez a regény teljesen magyar.- A folytatásán nem gondolkozott?- Nem, mert akkor kések repülnének felém. De tálán meg fogom írni, csak nem ilyen közvetlen formában.- Mi a véleménye arról, hogy külföldön a magyarországi antiszemitizmus újraéledéséről írnak?- Itthon voltam a választások második fordulója idején, s ezután örültem, hogy a suttogó antiszemitizmusnak ilyen visszhangja volt külföldön. Antiszemitizmus mindenütt van, de egészen más a jellege. Angliában ez társadalmi ellenszenvet fejez ki, nem fajit. Az angol zsidóknak haja szála nem görbült (meg azóta, mióta Cromwell visszahívta okét... S a birodalom nagy miniszterelnökét Disraelinek hívták. Ambivalens érzés zsidónak is, magyarnak is lenni. Ezzel a tudathasadással csak úgy tud szembenézni az ember, és mem is képes # #•« 80. születésnapod alkalmából, azzal a forró kívánsággal, hogy még sok éven át tudd szolgálni a magyar nemzeti kultúra magasrendü célkitűzéseit, eszméit és törekvéseit szellemi civilizációnk tovább fejlődése érdekében. Beregi Tivadar.. (Párizs) máskép elviselni, ha észreveszi, hogy népe tudata is meghasadt. Tisztázzunk valamit! Nem tudjuk milyen felelősség terheli a magyar népet a zsidók elpusztításáért. Kollektiv felelősség?! Ez a Rákosi-féle fasiszta szólam. Pedig kollektiv felelősség nincs, csak kollektiv felelőtlenség. Öngyilkosság volt félmillió magyar zsidót kiirtani magunk közül. Bethlen István néhhi miniszterelnök mondta, hogy "Ha kirekesztjük a zsidókat a magyar gazdasági életből, összedől a pénzügyi rendszer, Németország szolgái leszünk".ö tudta, hogy nem lehet a zsidókat bántani anélkül, hogy a magyaroknak ne ártanánk.- Az elmúlt évtizedekben szinte kizárólag csak a németek felelősségéről hallhattunk. Rájuk kenik az egészet. Sokáig hallgattunk erről, holott ki kellene adni, ki kellene mondani: a magyarok és még a zsidók is felelősek. Kevésbé kellene kímélni az érzékenységünket. Megbocsáthatatlan bűne a magyar keresztény egyházaknak, hogy megszavazták az első zsidótörvényt, méghozzá eléggé véres szöveggel. Ravasz László püspök mondta akkoriban: " ha a nemzetem érdeke azt követeli, hogy egy magyartalan mételyező réteget kivessen magából, nem habozhatok". Később még az is elhangzott egy másik egyházi vezető szájából: "a nyilaskeresztes mozgalom nem összeegyeztethetetlen a kereszténységgel". Téboly volt. Ez a könyv., a Madarország, egyházellenes, mint a komoly irodalom nagy része, már a francia forradalom, illetve Voltaire ultimátuma a "Tiporjátok el a gyalázatost" óta. A zsidó hitközség iránt sem vagyok elfogult. Kiszolgálták érdekből a hatalmat. A zsidótanács szoktatott hozzá a deportálás, a halál gondolatához. Könyvemben megírtam azt az ismert viccet is, hogy az éjszaka közepén csengetnek a zsidó ajtaján. - Ki az? - Kiált rémülten. - A Gestapo! - Hála az égnék! Már azt hittem, a hitközség - mondja a zsidó. Megemlítem az aranyvonat történetét is.- Amikor 1500 gazdag zsidót - persze hatalmas összeg fejében kimentett a Gestapo az országból?- Igen. Cserébe a "mezei" zsidókért. A zsidók mentsége az^ hogy életveszélyben voltak maguk is^ tehát az vesse rájuk az első követ... egyébként a háború után Rákosi követelte a felelősségrevonásukat, de külföldön ez nagyon felháborodott visszhangot keltett. Most, hogy vége az egésznek, most akarnak Magyarországon zsidókat elitélni? Hogyan látja Magyarország jövőjét?- Nos, sok minden nem tetszik. Például a nagy vitát kavart hitoktatás kérdése. Amikor elhagytam az országot nagyon féltem, hogy visszaosztják a földeket az egykori birtokosoknak és hogy az egyház részé lesz az allamnak. Fontosnak tartanám, hogy az állam és az egyház kettéválasztott- ságat megóvjuk. Rettenetes presszió ez, nem szabadság, hanem valláserkölcsi elhülyités. Nem szabad elidegeníteni Európát Magyarországtól azzal, hogy eszményítjük az egyházakat. A polgári fejlődést kellene minden eszközzel elősegíteni. ElŐbb-utóbb nem tudunk megélni abból, hogy mindenért a kommunistákat okoljuk. Remélem, hogy hamar kimagyarkodjuk magunkat, és majd megint lesz egy európai rétegünk, amely itt szokott lenni... Csörgő Zoltán
