Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-17 / 20. szám

Thursday, May 17. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Ruffy Peter Szellemhangok a Feketehegyen VÉGE VAIfE A SZOCIALIZMUSNAK? (A Zeit három kérdést tett fel tudósok­nak és más értelmiségieknek: 1. 1990-ben a McDonald's vállalat két ettermet nyit Moszkvában. Legyőzte a kapitalizmus a szocializmust? 2. Milyen árat fog a világ fizetni ezért a győzelem­ért? 3. Mi következik ezután?) ULRICH GREINER: A KIS NYOMOR Senkit nem hagy hidegen, ami manapság Keleten történik, de leírására még nincse­nek megfelelő fogalmaink. Minden jel arra utal, hogy a "létező szocializmus" eljutott történelmének végpontjára: ha ez igaz, ebből több minden következik, mint amit el tudunk képzelni. A történelem fordulópontjához érkez­tünk ez esetben, am a győzelmi ünnepek éppoly indokolatlanok, mint a gyászmene­tek. A szocialista társadalmakról, amelyek elindultak ezen az utón, nem mondhatjuk, hogy az egészből semmit nem értek el; a hullák azonban, amelyek az út szélén hevernek, igazolást követelnek, és ilyen igazolás nincs. "A tisztítótűzben vagyunk - irta Albert Camus 1951-ben -, és azt ígérik nekünk, hogy pokol nincs." Csakhogy volt pokol, és a paradicsomban már senki nem hisz. A szocializmus története évszázadunkban az értelmiségiek története is, az önfelál­dozó szolidaritás és a gyáva opportunizmus, a szellemi bátorság és az intellektuális rabszolgaság története. Amióta van szoci­alizmus, szakadatlanul zajlik a vita az altala megkövetelt áldozatokról. Évszázadunk egész szellemtörténete elképzelhetetlen a szocializmus körüli vita nélkül. Es ez egyúttal a tévedések tó’rtenete is. Szinte már történelmi kér­dés, hogy szükségesek voltak-e a tévedé­sek, hiszen napjainkban nem a szellemtör­ténetről van szó, hanem szappanról és cukorról, amely nincs, meg arról, hogy az utódok tanácstalanul és haragosan állnak az agyonvertek sírjai mellett. A Zeit körkérdése egy látszólag frivol megállapítással kezdődik: a McDonald's hálózat 1990-ben két gyorséttermet nyit Moszkvában. Stefan Heym NDK-beli iró ezt irta vissza: "Eltekintve attól, hogy nem szeretem az ilyesfajta körkérdéseket, ez alkalommal a dolog különösen alkalmat­lannak tűnik számomra. Ha a szocializmus­ról és a kapitalizmusról van szó, nekem inkább Sztálingrád jut eszembe, semmint a McDonald's." Stefan Heym emlékezete történelmi jellepi. A szocialista fejlődés bizarr sajá­tossága abban rejlik, hogy az emberek egy hit-alapon felvázolt jövő érdekeben eltűrték a kínzást és a halált, de most, amikor a halottakat már eltemették (bár még nem feledték el őket), a fogyasztási cikkek hiányát többé nem tűrik. A nagy nyomort mintha könnyebben viselnék az emberek, mint a kicsit, és mintha a sok apró kielégületlenség könnyebben vezetne lázadáshoz, mint a nagy inseg. E szempontból Stefan Heymet félrevezeti a saját emlékezete. A sztálinizmus nem Sztálingrádnál vallott kudarcot, hanem azért mond csődöt, mert a Pepsi Cola és a Big Mac (mindkettő a kapitalizmus lega­lacsonyabb rendűnek ítélt szimbólumai között van) ígéretesebb valóságot képvi­sel az emberek számara, mint az osztályok nélküli társadalom. folytatjuk Meghalt Mátyás király. Oda az igaz­ság. , A király a szomszé­dom ezen a magasla­ton. Gereblyézek Visegrádon, a Feke­te-hegyen. Tenger­nyi avar. Mennyi lomb! Még nem bont­ja levelét a vérbükk. Szúrt fény szivárog. Kora tavasz. Alattam, koporsóba zárva, a visegrádi temetőben a költő pora. Fölöttem, a fel­legvár romtengerén a király szelleme. A nagy Duna mentében álló kis lak sze- möldokfája fölött három emlékeztető kerá­miatányér. Jobbról lovon a király. Balról Beatrix de Aragónia. Középen - "Ki viszi levelem..." - a holló. A tévékészülék még téli takarót visel. A zsebrádiót sem hoztam ki. Nem kell már semmi. Dúlt lelkek, felbolydult korom. Csak a csend kell már. Csikja a folyónak, a Börzsöny, a Prédikálószék zöldje, a magas­ság, a messzeség, ez a sejtelmes, gyönyörű semmi. Összehordom a lemetszett ágakat. Másod­szor gereblyézem végig a kertet. Kifára­dok. A kerti pádon lefekszem pihenni. El- szenderedek a nyitott nagy ég alatt. Fel­alom. Összemosódnak verssorok, nevek, kalandra indul a képzelet... Ki viszi levelem hamarabb Prágába, írókat idézek, talán nem pontosan, tudtuk nélkül és kéretlenül. Bocsássatok meg. Úgy foltornyosult bennem minden, igazság, hazugság, téboly, a lét tudathasadasa. Az erdő sűrűjében a Királyát látszik. Azon át érkezett valaha a fellegvárhoz. Lent "Mátyás király útja". Egymásba to­lulnak szent verssorok. Látomások. A kora­zöld lombok közt szétszórt hajával, véres homlokával látni vélem Sütőt. A fellegvár király term ében az udvar gyülekezik. Bonfini, indiai bársonyruhában. Köztük Kosztolányi György udvari titkár, a költő őse, humanista nevén Georgius Polycarpus. A púpos udvari bolond fejen csörgősipka. A király előtt egy meszely bor. Az íródeák cserfagubó levéből készült tinta kalamárisába mártja lúdtollát.- Halljátok! Mintha valaki szólt volna. - Uram, királyom! hangja ez. A temető felől szellemhangot lebegtet a szél. "ősz még nem sodort annyi árva lombot, annyi riadt szót: "Minden Összeomlott..." Már annyira öblös, olyan telt a csend, mintha még a szárnyak suhogását is hallani lehetne. Megsebzett magyar táj, magyar ecsettel. Fölöttünk királysas köröz.- Hungarus vagyok. Minden népet szeret­tem. Fekete seregemben egymás mellett szolgait Dumitru, Miroslav, István és Iván. Csehek, aragoniaiak. Nem volt különbség. De van? - a király hagja volt.- Sajnos - feleli Hegedűs Géza, aki FÖ utcai házából hirtelen került elő, mint Pallas összes, Révai Összes, aki királya­inktól mindent megtanult, s most folyondár hosszúságú mondatokkal állt elŐ. Lázas, szerelmes magyarom. A fellegvárban mindhiába volt kétértel­mű, s nyomott a hangulat, olyan szépen összefértünk magyarok, nem magyarok, csehek, aragoniaiak, raguzai horvátok, vlachok, keresztények, Mózes-hitúek, arab nyelvű kódexek másolói, héber Korvinák illuminátorai, tótok, velenceiek, lőcsei cipszerek. Valaki vlach kenézeket emlegetett. Meg Hunyadot. A hungarus vlachokat. Mintha Cseres célzott volna arra, hogy a Hunyadi család, ugye?!...- Bennem minden összefért, összehajolt - felelt a hermelinpalástos. - Nem tudtam gyűlölni népet. S hogy Szilágyi Erzsébet,^ a magyar anya fia apai ágon vlach ősöktől való? S hogy Petőfi (finnugor, de szláv is, s József Attila a^ja felig ez, félig az, s hogy nyögte Mátyás bus hadát? Még Erkel, Himnuszunk zenekol- tŐje sem tisztán, s nem egészen...- így is lehet - zárta le bennünk a zsi- bongást törökverő Hunyadi János, aki ki­szállt földúlt gyulafehérvári sirkamrájá- ból, összekeresgette a krimi tatár kardjai­tól szétszóratott csontjait, elsuhant fia kolozsvári szülőháza felett (amelynek egyik lakásában valamikor Kanyádi Sándorral beszélgettem hosszasan, mert ott lakott), s széthullt porából Összerakva, a fellegvár­ba érkezve megerősítette:- Győzni csak igy lehet. Az ige megérintette Mátyás királyt. Jelzőt formált belőle.- En voltam az utolsó győztes magyar a történelemben? - kérdezte búsan, kétked­ve, tűnődve. Nyö'gte Mátyás bús hadat... A magyar olyan kevesek közül való, akinek meg nem­zeti imádsága sem kelt gyülölséget más (folytatás a 7. oldalon) Az Ön nyugdija többszörösét éri Magyarországon VEGYEN INGATLANT, VAGY ÉPÍTTESSEN OTTHON, - MOST MAR SZABADON! ÜZLETI BEFEKTETÉSEK! PÉNZE AZ ÚJ MAGYARORSZÁGON GYARAPSZIK LIBRA KFT Egyike az első ujtipusú magánvállalkozásoknak. Kívánságára INGYENES fényképes helyrajzzal szolgálunk Információkat küld, rendelkezésére áll USA-ban lévő építészmérnök tagunk. HÍVJA: ISTVÁNT Philadelphiában:(215) 664-1405 Bármikor hívhat, visszahívjuk! VAGY IRODÁNKAT Budapesten: 36 (1) 175-0948 számon BUDAPEST, Attila u.20. H:1013 HÍVJON AZONNAL! RENDKÍVÜLI AJÁNLATOK 1990 JUNIUS 30-ig! ■■■■'■------ ■ ■■■ '■ I' — ....................................................................... , .1 I.' ................ ... ■ .............................- ..................... II . .... . ■■ ................ I I «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom