Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-22 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 22. 1990. Pozsony “feltámadása” Bratislava, amelyet az osztrákok máris újra Pressburgnak hívnak, BécstŐl 64 kilométerre fekszik a Duna menten, alig többre, mint St. Pölten. A politika, amely Európát két részre szakította, több mint négy évtizeden keresztül képes volt rá, hogy ezt a néhány kilométert áthidalhatatlan távolsággá változtassa; a rendszerhatárok megváltoztatták a földrajzi egységeket, és teljesen elvágták az évszázadok alatt kifejlődött kötelékeket. Lubomir Feldek pozsonyi iro szerint: "Számunkra Bécs olyan messze volt, mint Tokió". Ez nem volt mindig igy, az idős pozsonyiak, ha nem is a monarchiára, de a két világháború közötti időszakra jó emlékekkel gondolnak vissza. Demokrácia uralkodott, "kellemes" volt az élet, az emberek hétvégeken a "villamoson" Bécsbe utaztak, focimeccsre, színházba vagy kávéházba. A szomszédos nagyvárost majdnem olyan jól ismertek, mint magát Pozsonyt. Minden hétfőn a szlovák Nemzeti Színházban vendegszerepelt a becsi Népszínház. A közönség nem ismert nyelvi akadályokat. Minden valamelyest művelt pozsonyi tudott szlovákul, magyarul és németül. Meg ma is viccelődnek ezen: "Minden pozsonyi három nyelvet beszél, de egyiket sem jól". Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a német nyelv használatát megtiltották. Az életszínvonal napjainkban alacsony, az emberek hiánygazdaságban élnek. Havi 5 ezer koronás (kb. 190 dollár) jövedelemmel egy csalad még ma is jól szituáltnak számit, a pozsonyi átlagkereset kb. 3 ezer korona. Egy egyszerű férfiöltöny 1400-1800 koronába kerül, egy régimódi női ruha sem sokkal kevesebbe. Az áruházak kínálata szegényes. Némelyik részleg úgy néz ki, mintha már az 50-es évek kezdetétől ott lógnának a ruhadarabok, más osztályok pedig mintha éppen most fedezték volna fel a nejlonharisnyát. Minden áruházban van luxusosztály, ami persze csak a nevében az. A burgenlandiak és a bécsiek ennek ellenére már útra keltek, hogy Pozsonyban olcsó árucikkeket szerezzenek be.( Szilveszter előtti pénteken például az egesz városban nem volt mar szovjet pezsgő, az osztrákok kipakolták a polcokat. A pozsonyiak már most félnek a sopronihoz hasonló bevásárlási hullámtól. Az élelmiszer-ellátás kielégítő, de télen hiány van vitaminokból, amihez csak devizáért lehet hozzájutni. Meg a színvonalas éttermekben is csak külön kívánságra hoznak zöld (üvegházi) salátát. ( Pozsony Mária Terézia uralkodása alatt indult igazán nagy fejlődésnek - a város lakossága megháromszorozódott (33 ezer lakosra). Mivel a szlovákoknak nem volt saját nemességük, a németek és magyarok képezték az uralkodó réteget. Az 1867-es kiegyezésig Pozsony inkább német város volt, csak utána kezdődött a "magyarosodása". Ma a pozsonyi értelmiség ligy gondolja, hogy a Duna menti monarchia széthullásával veszendőbe ment valami, amit annak idején meg kellett volna menteni: a "Középeurópai Egyesült Államok". f A régi szálak 1945 után még inkább szétszakadtak. Amikor Pozsony eltűnt a vasfüggöny mögött, a Wolfsthal és Bratislava közötti vasúti szakasz holt vágánnyá lett. A bécsi gyorsvonat végállomása ma WolfIndián és magyar szív találkozása Fenyőbe, cédrusba, ponderosa- fenyőbe, mammutfenyőbe, tölgybe, dióba, szilfába, ( többnyire tolldiszes óriás indián fejek, fi komor indián arcok ( láthatok Péter Wolf Tóth szobrászművész több kiadást megért, angol nyelven irt könyvében, melynek első részei felelevenítik előttem a rossz emlekü Rákosi éra nehéz éveit, az '56-os hősi népfelkelést, a bizonytalanság útját az osztrák-magyar határon át a menekült lágerekig és az Újvilágban a kezdet nehézségeit, valamint az új környezetbe való beilleszkedést. Péter Wolf Tóth leírja azt az utat, melyet az Akron, ohioi Flexi Grip gépműhelytől végigjárt az Egyesült Államokban. Utján itt-ott kisebb kellemetlensegek érik, kaland és szerelem teszi változatossá életet, de része van csalódásban is. Kobe vesett első alkotásától ez az út az elismerés felfelé iveié emelkedőjén folytatódik és Tóthot szobrainak leleplezésen, illetve felavatásán nem kisebb személyekkel, mint államok kormányzóival látjuk indiánok és feherek között ünnepelve. Máskor meg kalapáccsal és vésővel a kezében munka közben örökíti meg Őt egy-egy fénykép és magazinok címoldalán találkozunk vele, újságok Írnak róla. Szobrainak arcáról hajdani nagy indián főnökök, népük sorsáért és egyre jobban kisebbedé ősi földjükért aggódó tekintete tükröződik. Alkotásaival, mint művész megtette a legtöbbet, amit megtehetett a hosszú harcokban elvérzett, hazáját vesztett, balsorsú indián népért. Bárcsak mások is megtették volna. Péter Wolf TÓthban igazi magyar szív dobog, méghozzá nagy szív, hiszen könyvéből nyíltan kitűnik, hogy nem azért faragott monumentális szobrokat az indiánoknak, hogy ezáltal gazdagságra tegyen szert, hanem a tisztelet és az együttérzés késztette rá. Könyvében többek között ezt írja: "A nagy indián háborúk már csak történelmi múlt, pedig számos amerikai bennszülöttnek sok megaláztatást és vereséget kellett elszenvednie. De némelyik szenved még ma is és ez az oka, hogy szobrokat készítettem ennek a nemes népnek." Felismerte azt a mélyenszántó jgazságtalansa- got, amit a kontinenst elözönlő fehérek elkövettek az indiánok ellen. De könyve nemcsak magával ragadó olvasmány, hanem helyenként tanulságos visszapillantás a múltba. Például ir arról, hogy 1700-ban még a nagy Cherokee nemzet birtokolta Virginia délnyugat - Allegheny hegyvidéket, a két Carolina államot, Tennessee, Eszak- Georgia és észak-kelet Alabama egy részét. De sajnos egy előre nem látott ellenség, a himlŐ majdnem a fél törzset kiirtotta. Ennek es két másik törzsnek a kitelepítéséről írja: "A Könnyek útja" sötét és szomorú fejezet volt hazánk történelmében. Az otthonaik elhagyására kényszeritett Cherokee, Creek, Choctaw indiánok ezer számra haltak meg a kimerültségtől, a kegyetlen erőltetett menetben, amig eljusthal, ami öt kilométerre van a határtól. A vasfüggöny mindkét oldalán természetesen felismertek a privát és állami vezetők ennek a vágánynak a szükségességét. Amióta Becset a világkiállítás tervei foglalkoztatják, a pozsonyi városi vezetők már jelezték részvételi szándékukat. tottak Oklahomaba. Majd igy folytatja: "Sok Cherokee mindvégig sírva kérte a katonákat, hogy öljék meg Őket, mint a barmokat/) 1864-ben hasonló sors jutott osztályrészül a Navajoknak is Manuelito nagyfó’noksége idején, amikor száműzték ókét a Bosque Redondo sivár vidékére, ahonnan erősen megfogyatkozva csak sok évvel később térhettek vissza ősi földjükre, melynek legtermékenyebb részét Örökre elvesztették. Tóth nyitott szemmel jár mindenfelé, igy nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy ez a kövér fold ontja magabol a mezőgazdasági termények ( tömeget., ami szerinte mind az indián nép ajándéka a fehéreknek. Igazat adhatunk neki, hiszen a fehérek, mint ajándékot kaptak ezt a dúsan termő földet Amerika bennszülött lakóitól, azzal a rengeteg arannyal együtt, amit a hegyekből kibányásztak és a hegyi folyókból kimostak, ami a világ legnagyobb hatalmává tette az országot. Tóth azt sem felejti el megemlíteni, ho^y melyik államban milyen indián törzsek élnék még s közben felejthetetlen jó barátokra emlékezik vissza, indiánokra és feherekre, akikkel útja során megismerkedett, akik vendégül látták és a segítségére voltak. Es az indián nép iránti önzetlen szeretetéről tanúskodik, hogy egy ideig a Wisconsin állambeli Lac Courte Oreilles rezervátum elemi iskolájában tanította a faszobrászatot és fáradozása bizonyára nem lett hiábavaló, hiszen ennek a népnek a művészetre való rátermettsége elvitathatatlan. Befejezésül még ennyit: Péter Wolf Tóth könyve nagyszerű és szobrai kiváló alkotások. Takács Lajos BEKEOSZTALEKOT! SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 330 East 79th St.. Suite IC, New York, N.Y. 10021 TEL.: (212) 535-6490 Vámmentes küldemények PÉNZKÜLDES Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók • Csemegecsomag * Háztartási gépek stb. FORDULJON IRODÁNKHOZ TÜZEX - CSEHSZLOVÁKÉBA I * 6. WEST PALM BEACH, FI. Az Amerikai Zsidó Kongresszus konvencióján határozati javaslatot fogadtak el, amelyben felszólítottak Bush elnököt, hogy hatékonyan csökkentse a hadikiadásokat es az igy megtakarított Összegeket fordítsa nemzetünk legsúlyosabb problémáinak orvoslására, mint a szegénység, hajléktalanság, elhanyagolt közoktatás, bűnözés, kábítószer- fogyasztás.
