Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-12-07 / 46. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 7. 1989. "MI IS AZON SIRNIVALO...?" (A szerkeszti megjegyzése: Nagy természeti csapások, földrengések, viharok alkalmával igyekszünk tőlünk telhetőén tudakozódni az érintett vidéken lakó olvasóink hogylétéről. Ezt tettük a californiai földrengés és azt követoleg az alabamai orkán idején is. Erre kaptuk válaszként egy Huntsville, Alabamában lakó kedves Olvasónktól az alanti levelet.) i Édes magyarok: Ugye nem baj, hogy sírtam, hogy kedves soraitokról a gyermekkorom jutott eszembe, amikor meg szépén szóltak hozzám? Köszönöm érdeklődésteket. Az ijedségen kívül nem történt más bajom. Ijedni is csak az orkán után ijedtem meg. Nem nagyon értem, hogyan történt, de mégis így van. A vihar napján, szerdán délután gyengélkedtem. Fel négykor,, amikor a tornádó tombolni kezdett, ágyban voltam és nyugodtan aludtam. Azután becsuktam az ablakomat, mert nagyon villámlott és aludtam tovább. Csak masnap reggel tudtam meg, hogy mi történt, azt is csak a televízióból, mert az ablakon kinézve a mi környékünkön nem látszott semmi. Távolabb tolunk irtó pusztítást végzett a szélvész, sokan meghaltak, vagy megsebesültek, egész utcasorok elpusztultak. Csúnyán néz ki itt minden. Ha a vihar közelebb sújtott volna, akkor nem hiszem, hogy most levelet írhatnék nektek. Szóval, itt állok teljes épségemben (és szépségemben) és ismét írni fogok nektek érdeklodéstek- ert. Hogy a lapról is Írjak, az kitűnő, mint mindig. Deák Zoltánnak gratulálok. Nagy élvezettel olvasom a lapot minden héten. Ugye az nem baj, hogy kedves soraitokról ez a vers jutott eszembe? "Tudja a jó Mindenható Mi is azon simivalo, Hogy a menes ott legelget Valahol a csárda mellett..." Ali B. A.................- SOBEL C ^OVERSEAS CORP. Z “ IKKAORSZÁGOS £ ■* FŐÜGYNÖKSÉG- • lg 330 East 79th St., Suite IC, £ m New York, N.Y. 10021 ■ TEL.:(212)535-6490 ■ £ Vámmentes > Z- küldemények ■ £ PÍNZKÖLDÉS £ m Műszaki cikkek» Kocák •Csetegecsonn^W ® Televíziók • Háztartási gépek stb. ™ FORDULJON IRODÁNKHOZ [Jj TUZEX - CSEHSZLOVÁKIÁBA ^ Polgárháború Kambodzsában Elméletileg szeptember 26. óta nincs már vietnámi katona kambodzsai földön; gyakorlatilag a nemzetközi ellenőrzés hiánya miatt a dolog nehezen bizonyítható, annál kevésbe, mivel az országban hosszú idő óta számos "földműves" telepedett meg. Hanoi számára a kambodzsai kaland, amelynek során több, mint 60 ezer katona vesztette életét, dicsőség nélkül ér véget. Akár "megszállóknak", akár "felszabadítóknak" tekintették is őket, a vietnamiak kivérzett, a polgárháborútól rettegő országot hagytak maguk mögött, s nagyon valószínű, hogy a polgárháború ismét kirobban, amint veget er az esős évszak. Kévés ország esett át olyan súlyos megpróbáltatáson, mint Kambodzsa, amely mintegy húsz éve nem ismeri a beket. A kambodzsai királyság 1970-ben bonyolódott bele a vietnámi háborúba, azt követően, hogy Lón Nol tábornok az amerikaiakkal együttműködve megbuktatta Szihanuk herceget. Ezt 5 évig tartó bombázások és a káosz körülményei követtek, ami lehetővé tette a vörös khmereknek nevezett kommunisták hatalomra kerülését a kegyetlen Pol Pót vezetése alatt. A demokratikus Kambodzsa valóságos természete igen rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált: három és fél év alatt a totalitárius és embertelen khmerek deportáltak, gyilkoltak, megfosztották az országot élő erőitől (1975 és 1978 között több mint egymillióan haltak meg a hétmilliós lakosságból). 1979. január 7-én a vietnámi hadsereg elözönlötte Kambodzsát, elűzte a vörös khemereket és Phnom Penhben olyan kormányt létesített, amelynek élén egy "bűnbánó" hajdani vörös khmer, a mai miniszterelnök, Hun Szén állt. Az uj rendszernek azonban, amelyet azzal vádoltak, hogy Hanoi bábja, nemigen sikerült elismertetnie legitimitását. Egy hárompárti, Vietnám-ellenes ellenzék alakult ki (Szihanuk herceg partizánjaiból, Son Sann nacionalista pártjából es a megmenekült vörös khmerekből), igaz, nem minden konfliktus nélkül. A vietnámi csapatoknak köszönhetően Hun Sen tartani tudta magát, az ellenállást azonban nem sikerült letörnie. Tizenegy évvel később sem változott a helyzet. Az ez év augusztusában megrendezett párizsi konferencia, amelynek elnöki tisztét Franciaország és Indonézia látta el, látszólag az utolsó lehetőséget kínálta ahhoz, hogy a konfliktust békés eszközökkel oldják meg. Csakhogy a konferencia megfeneklett a vörös khmerek sorsát érintő kérdéseken. Hun Sen és a kambodzsaiak többsége szerint a vörös khmerek annyi bűnt követtek el, hogy a hatalomba való visszakerülésük szóba sem jöhet. Katonai hatalmuk vitathatatlan tudatában (30 ezer harcos) a vörös khmerek viszont — Khieu Samphan vezetésével - nem hajlandók letenni a fegyvert és távozni a kompromisszumos kormányzat valamennyi formációjából. A csatározások ismét fellángoltak a khmer-thaiföldi határon. A 60 ezer főből álló kambodzsai hadsereg (amelyet 100 ezer milicista támogat) elég harcedzettnek mondja magát ahhoz, hogy szembeszálljon a gerillákkal. Csakhogy a gerilla mindig menedéket talál a határ thaiföldi oldalán. A konfliktus katonai megoldása is a regionális nagyhatalmak, nevezetesen Thaiföld és Kína magatartásától függ. Hatalmának tizenegy éve alatt Hun Sennek • » i i ... ' sikerült nepszerusegre es szavahihetőségre szert tennie, de feltétlenül szüksége van a t nyugatiak gazdasági segítségére az ország újjáépítéséhez. Ezért tehát békü- lékenynek mutatkozott Szihanukkal szemben. A herceg - ravaszkodása ellenére - a vörös khmerek kezesének, becsületességük zálogának tűnt. Olyan nagy a félelem attól, hogy az utóbbiak visszatérhetnek, hogy a megbékélés lehetetlennek tűnik, még az 1990-re előirányzott általános választásokra való tekintettel is. ELŐRE A MÚLTBA VARSÓ. Négytagú magasrangu amerikai küldöttség érkezett a lengyel fővárosba, hogy segítsenek a lengyel kormánynak gazdasági reformjuk kivitelezéseben, közgazdaságuk piaci gazdasággá való átalakításában. A négytagú küldöttség tagjai: Mrs. Elizabeth Dole, munkaügyi miniszter, C.K. Yeutter földművelésügyi miniszter, R.A. Mosbacher kereskedelmi miniszter es M.J. Boskin, a Gazdasági Tanácsadói Bizottság elnöke. A többi kelet-európai szocialista allam, , köztük Magyarország természetesen nagy érdeklődéssel( figyeli, hogy mit fog ez a bizottság tanácsolni a kormánynak. "Nálunk már nem is gazdasági reformról van szó. Mi most a szocializmust számoljuk fel. Kifelé igyekszünk a zsákutcából. Csak azt nem tudjuk, hogy melyik gazdasági megoldást válasszuk. Azt, amit Mrs. Thatcher vezetett be Angliában, vagy a svéd szociáldemokrata módszert, esetleg a középutat a kettő között" - mondta Waldemar Kuczinski, a lengyel miniszterelnök fő tanácsadója. A lengyel kormány már beterjesztett egy programot a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF). Ebben kilátásba helyezik^ hogy megszüntetik a kenyér és a gazolin áranak támogatását. Remélik, hogy ez fokozza majd a termelést. Ennek a tervnek azonban az a baja, hogy súlyos társadalmi megrázkódtatást idézhet elő. Amikor az új Szolidaritás-kormány október elején beszüntette az árellenorzést, az élelmiszerek fölött, a kenyer ára harmincszorosára emelkedett. Az amerikai bizottság segíteni fog a lengyel kormánynak eldönteni, hogy melyek azok a veszteséges gyárak, bányák, amelyeket nem érdemes tovább üzemeltetni es ezért be kell azokat zárni. "Ez bizony azt jelenti majd, hogy a népnek meg kevesebb költőpénze lesz" - állapította meg helyesen Balczerowicz pénzügyminiszter. Amihez Kuczinski ezt tette hozzá: "Az embereknek ezentúl majd a gyárak előtt vagy az állásközvetítő irodákban kell sorba állniuk ahelyett, hogy az üzletek előtt állnának sorba élelmiszerre várva." Ryszard Bugajj a Szolidaritás egyik gazdasági tanácsadója aggódva jegyezte meg a fentiekkel kapcsolatban: "Jó lesz, ha a mi nyugati barátaink hathatósan támogatnak bennünket, különben katasztrófa következhet be az országban." Fel is figyelt erre Bush elnök és alairta a kongresszusi döntést egy 852 millió dolláros hitelről Lengyelország számara. New Yorkban most mutatnak be egy uj filmet, amelynek címe: "Vissza a jövőbe!" Lengyelországban ezt a filmet valószi- (folytatás a 7. oldalon) i 4. j
