Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-05-25 / 21. szám
6 Thursday, May 25. 1989, KÖZEL KELET “MÉZES BÖDÖNE” Az első, ami szembeötlik a repülőn a szaüd-arábiai fővárosba, Rijadba érkező külföldinek, a páratlan bőség es gazdagság. Vajon letezik-e bárhol a világon még egy repülőtér, amely valódi márványból épült, amelynek padlóját fél hüvelvk vastagságú gyapjúszőnye^ek borítják, s amelyet áhítatot sugalló kivilágított szökőkutak és hatalmas tágas térségek tesznek levegőssé? S mindez a közönséges halandók szamára fenntartott érkezési csarnokokban. A bőség benyomása a fővárosban való hosszabb tartózkodás során sem múlik el. Mintha csak napjaink rómaiai lennenek, a szaüdik is esrvenruhaszeru lebernyegek- ben és fejfedőkben járnak. Minden egyéb tulajdonuk azonban távolról sem egyszerű. Hazaik fényűző építmények, csupa márvány, króm. Az utakon vadonatúj, csillogo-villogó kocsik, csak úgy hemzseg mindenütt a Mercedes. Szaúd-Arábia a Közel-Kelet "mézesbö- döne", az olajdollárok ide vonzzák a világ minden részéről a munkásokat, és a legkü- lonfelebb elemeket. A rijadi Intercontinentalban, a világ egyik legfényüzöbb szállodájában szálltam meg. Az úszómedence és a jegesen fölszolgált friss narancslé hatására összebarátkoztam uszótársaim- mal. Valamennyien nyugatiak, fiatalok, karcsuak, napbarnítottak, céltudatosak voltak; egyetlen rossz alakú sem volt köztük. Óvatos kérdezöskodésemre kiderült, hogy előzetes gyanúm • megalapozott: valamennyien volt katonatisztek,, svédek, angolok, franciak, akik igen zarkózottan nyilatkoztak jelenlegi foglalkozásukról. Az egyik azonban elárulta, hogy csakis a fegyverkereskedők engedhetik meg maguknak ezt az életvitelt. A külföldiek többsége azonban kevésbe szerencsés. A Szaud-Arabiaban dolgozó külföldiekről készült statisztikához nem igen lehet hozzáférni, de általában megegyeznek a velemenyek, hogy számuk esetleg meg is haladja a szaüdi lakosságét. Utakat építenek, a kózegeszsegügyben dolgoznak, a szállítást szervezik, elhordjak a szemetet - voltaképpen minden "alantas" munkát külföldiek végeznek. A vezető réteg teljes mértékben a szaűdiak közül kerül ki. Ha egy szaüdi nem vezető beosztású, úgy érzi, hogy nyomorog. Valamennyi Rijadban élő külföldi közül legfeltűnőbbek az amerikaiak. Farmerjeik, trikóik, hanyag viselkedésük ellenére szinte valamennyien az USA haderejének a tagjai, vagy ahogyan ók szeretik magukat nevezni: tanácsadók. Jelenlétük oka nyilvánvaló: Szaúd Arábiában van a világ legnagyobb bizonyított olajtartaléka. Márpedig a nyugati technikának úgy kell az olaj, mint a kábítószeresnek az injekció. Fahd király szenvedelyes antikom munis- ta, s évi sok millió dollár "segélyt" nyújt a világ számos polgárháborüzó jobboldali partjának. Amikor Szaúd-Arábiában tartózkodtam, a király - aki részben munkaadóm volt - fizette többek között azoknak a bombáknak az arát, amelyeket éppen imádott leányomra dobáltak, aki Nicaraguában dolgozott Önkéntesként. Ottlétemkor olyan incidens történt, ami villámgyorsan diplomáciái válsághoz vezetett; az ilyesmi csakis Szaúd-Arabiában fordulhat elő. Egy másik amerikai igy magyarázta el nekem: "Az egyik tisztünk, szóval az egyik emberünk, azt mondta egy szaüdinak, hogy ...meg az anyádat. A pasas levelet irt a honvédelmi miniszternek, közölte vele, hogy megsértették a családjat, s a szaűdiak végül példát akartak statuálni, és nyilvánosan meg akarták korbácsolni az emberünket. Elmagyaráztam nekik, hogy ezt nem tehetik meg egy amerikai tiszttel, s különben is, ez nálunk közhasználatú káromkodás, senki sem érti szó szerint. Csakhogy az emberünk arabul mondta... Gyorsan hazakuldtük." A szaüdi érzékenység, ami olykor már paranoia, részben azzal magyarázható, hogy még fiatal nemzet. A századforduló körül alakult ki, akkor nyomorúságos arab állam volt, nem tudtak erőforrásairól, ipar nem létezett. Bevételei nagyrészt a Mekkába érkező zarándokoktól származtak. Kim Philby ( a később ismert angol kém) apja segített az akkori királynak az olajjogok eladásában az amerikaiaknak. Az angolokat akkoriban az egesz ügy nem érdekelte, most persze már bánják a dolgot. A harmincas években fölfedezték az olajmezóket, de a ^'ólét még akkor sem köszöntött be máról holnapra. Egészen a hetvenes évekig lassú volt a gazdasági növekedés. Am egyetlen nemzedék élete során megszűnt a nyomor, mégis, a sok megaláztatás - amire az emberek élénken emlékeznek - nem múlt el nyom nélkül. Mindezzel olyan politikai rendszer jár együtt, amelyet egyenesen a középkorból vettek át, jobban mondva, hiányzik egy politikai rendszer. Hiszen olyan feudális monarchia van itt, amelyben nincs semmiféle választott képviselő. A király közeli rokonai népesítik be az összes minisztériumot, az egy olajminiszterium kivételevei. A királynak láthatóan rengeteg a dolga es roppant unja a protokollt. Szó szerint élethalál ura. Az átlag szaüdi el van kényeztetve. Bármilyen szélsőséges kapitalista ideológiát vall is az állam, az ország a világ egyik legzokkenómentesebben működé jóléti állama. Ingyen orvosi ellátás, iskolázás, ingyenes, sót erősen támogatott egyetemi oktatás; ha egy szaüdi megnősül, kamatmentes, 30 ezer font sterling értékű kölcsönt kap, meg egy kis földdarabot is. (De csak szaüdi nőt vehet feleségül.) A mohamedán vallás mindent átjáró fundamentalista bizonyosság, semmiféle kételyt nem ismer. Egyetlen más vallást sem tűrnek meg az országban, mindenki odaadóan, áhítattal, gátlás nélkül imádkozik napjában legalább négyszer. Az ima idejére bezárjak a boltokat, minden tevékenység megbénul. Egy ízben egy zárt szupermarket előtt egy dühös svájci mérnökbe botlottam. "Tudja maga, hány munkaórát fecsérelnek el naponta emiatt?" - kérdezte, és elővette számológépét. - Naponta egy és egynegyed millió munkaórát." A szaüdi rendszer törékenynek érzi magát; végtére is nem egy mindent átfogó politikai-kormányzati rendszerről beszelünk, amelynek mélyek a gyökerei, hanem e^y technológiailag hallatlanul fejlett államról, amelyet egyetlen ember, a király fog Össze. Amennyire meg lehet ítélni (persze a talpnyalo hízelgés megnehezíti ennek tárgyilagos mérlegelését), az átlagos szaüdi kedveli és tiszteli királyát. Ha előbb-utóbb változásokra kerül sor, az feltehetően nem a politikai rendszerrel szembeni elégedetlenség eredménye lesz, mert ilyesmi nem Ölt látható format. A változásnak vallási indítéka lesz, akárcsak Iránban. Ronnie Mutch A gordonka ifjú mestere Korunk egyik legnagyobb gordonkaművésze: Yo Yo Ma "Ne nevessen, de ügy érzem, hosszú és intenzív élet áll mögöttem" - mondja a 33 esztendős Yo Yo Ma, akinek koncertjét zenei eseményként tartották számon Párizs- ban. A francia születésű, kínai származású csellista igazi csodagyerek volt. Minden idők legnagyobb francia hegedukészitö mesterének, Etienne Vatelot-nak műhelyében találkozott véletlenül Isaac Sternnel, akinek könnyeket csalt szemébe a zseniális kisfiú játéka. Első koncertje után hétéves korában New Yorkba költöztek. A Juilliard iskolában Leonard Rose volt a mestere. "Mindent tőle tanultam, amit csak tudok a csellózásról - állapítja meg - és sokat köszönhetek Leonard Bernsteinnek, aki minden alkalommal bevont oly népszerűvé lett tévéadásaiba* Egyébként a zenén kivul nyelveket, történelmet, irodalmat és antropológiát is tanult később a Harvardon. A nagy műveltségű, széles látókörű művész játéktechnikaja csodálatos, stílusa letisztult, nemes, hihetetlenül szép hangon fejezi ki gondolatait, mondanivalóját. Méltán soroljak - fiatal kora ellenére - korunk legnagyobb gordonkaművészei, Casals és Rosztropovics mellé. Óriási, 77.35 karátos gyémántot találtak Jakutföldén. A drágakövet Anna Ahmatova költónóról nevezték el, akinek a 100. születési évfordulója volt a megtalálás napján. SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 330 East 79th St., Suite IC, New York, N.Y. 10021 TEL.: (212) 535-6490 Wmrnnpnws KUntctncnycK PÉNZKÜLDÉS MGszaki cikkek* Kocsik • Csemegecsomag Televíziók • Háztartási gépek stb. FORDULJON IRODÁNKHOZ TÜZEX - CSEHSZLOVÁKÉBA AMERIKAI MAGYAR SZÓ
