Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1989-03-30 / 13. szám

Thursday, March 30. 1989. 7. AMERIKAI MAGYAR SZO Haraszti Endre: Emlékezés Demján Évára ( Csak erősen elkésve értesültem Demján Éva haláláról, úgy hogy bizony ez egy nagyon elkésett nekrológ. Ha a késés miatt egyál­talában nem is imám le az alábbi sorokat, akkor súlyos lelkiismeretfurdalásom volna amiatt, hogy e hírtől, — ha még oly szo­morú hir is, — megfosztom azokat a kana­dai magyar honfitársaimat, akik Demján Évát — hozzánklátogatásakor — megismer­tek és megszerették s akiknek e kicsi töré­keny asszony rendkívüli szavaló művészete feledhetetlen emlék marad. Demján Évával — és férjével, Dr. Lantos Ervin műegyetemi matematika-professzor­ral — azért volt alkalmunk megismerkedni, mert egyetlen fiuk és családja előbb Winni­pegben, majd Torontóban élt s minden alkalmat, lehetőséget megragadtak, hogy fiukat, menyüket, unokáikat meglátogassák. Demján Éva a klasszikus magyar költők tolmácsolását nemcsak egyszerűen hivatás­nak, művészetnek, de missziónak is tekin­tette és szívesen beleegyezett, mikor szá­mára — előbb Winnipegen, — majd Hamil- tonban szavalóestet rendeztem. Utána is állandó levelezésben voltam velük^ s baráti kapcsolatomat ma is tartom az Éva halála ut^n nagyon árván maradt Lantos Ervinnel. Ó volt oly szives, hogy megküld­te nekem az Éva halála után született hazai nekrológokat. Ezek felhasználásával próbálok én is visszatekinteni e rendkívüli művésznő életére. Az aprótermetú kislány a 30-as években vált ismertté, mikor feltűnt az antifasisz­ta-szellemű Vajda János Társaságban. Csak­hamar más, hasonló irodalmi szervezetek is "átvették" Őt, mint pl. a La Fontaine-, a Barta Miklós Társaság is. Megjelent a dobogón a Szép Szó s a Skót Misszió iro­dalmi estjein is. "Sajátos előadói stílusa ekkor kezdett kibontakozni, — irta 1988. március 2-i visszaemlékezésében Szendrő Ferenci — Első benyomásaim róla máig is megmarad­tak. A pódiumon megjelenik egy kis, töré­keny alkatú nó és halkan mondani kezdi a verset. Úgy erzem, mintha csak bizalma­san velem közölné a költő szavait. Majd hangja lassan szárnyra kap, felforrósodik, és ellenállhatatlanul ragad magával." Dome Piroska nekrológjából idézem az alábbi sorokat: "Apró termete szinte megnőtt a pódiu­mon, szép barna szemei kitágultak. Hang­ja emberi erzelmek széles skáláját tudta megszólaltatni, a naiv gyermekversektől a forradalmi hév, harag, a fájdalom és remény magas fokaiig." Műsorán főleg f a Nyugat költői: Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, majd Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, József Attila és Radnóti Miklós szerepel­tek. Persze: nem elég az, ha valaki született tehetség; —( tanulni is kell. Demján (Eva Ascher Oszkár és Hont Ferenc tanitvanya volt. Az ő közvetítésükkel lepett aztán fel a régi Vasas-matinékon és különböző szakszervezeti rendezvényeken is. Gyakori vendég volt a háború előtt a gödi "Feszek" műsorain. Itt már — ( eddigi, megszokott programjához fűzte Várnái Zseni, Kassák Lajos s mások alkotásait, a háború után pedig hallhattak tŐle Benjamin László, Zelk Zoltán, Bálint György és Gelléri Andor Endre müveit is. Azon a napon, mikor a nemetek lerohan­ták az országot, — 1944. március 19-ép, — Demján Éva fellépett! A költők szavat a tankoknál is erősebbnek érezte. A fasisz­ta fajüldözés tébolya őt is letaszította a hivatalos előadói fórumokról, de azért itt-ott fellépett a budapesti Goldmark-te­remben, hogy vigaszt, reményt, bátorítást nyújtson a közönségnek s néha még a halál­ba indulóknak is. 1943. áprilisában házassá­got kötött. Férjét az esküvő után három héttel munkaszolgálatra vitték Borba, ahonnan soha többe nem tért vissza. Dem­ján Évát ugyanakkor letiltották attól, hogy bárhol is szerepeljen. Kárpáti Aurél, Bene­dek Marcell, Devecseri Gábor s több más tekintélyes iró, költő próbált számára a letiltás alól felmentést kérni. Sikertelenül. Szabó Lőrinc kiállt mellette. Idézek a na^y költő 1944. ( szeptember 11—i leveléből: "Demján Éva előadómuvésznŐ ötéves odaadó és lelkes munkával szolgálta a ma­gyar verselőadas ügyét. Nemes irodalmi ízléssel, es határozott, nem mindennapi tehetséggel olyan eredményeket ért el, amelyek alapján legjelesebb előadóművesz- noink közé kell sorolnunk... Kétségtelen, hogy művészi hivatottsaggal a jövőben is ertekes munkása lehet a magyar elő­adóművészei fontos és nemzeti értéket jelentő ügyének." , Mindez semmit sem használt. Demján Éva súlyos nélkülözések kozott bujkált. Csodával határosán — csecsemőjével kar­ján — vészelte át a háborús éveket. Ez is elmúlt. 1945. április 1-én a Magyar Szinházban már ott szavalt az ünnepi elő­adáson. Először a Podium Kabaré, majd a Vidám Színpad szerződtette. Azok, akik ekkor a hóna alá nyúltak, tele voltak jóin­dulattal, csak éppen ,a?L■, nem,?,ismerték féÉ51 !Tiogy!"D’émjáb~ Évának nerfi "felel' meg a könnyű műfaj, a kissé ledér környezet. Otthagyta a szűk podiumi kereteket. Ugyan­akkor előadói stílusa is változott, fejlődött. "Mig korábban csakis a költőt állította előtérbe, ó maga szinte eltűnt a vers mögött, most már a költővel együtt önmagát és saját mondanivalóját is megszólaltatta." (Szendrő Ferenc írásából.) 1957-ben a megnyílt Irodalmi Színpad tagjai kozott találjuk. Országjárásokban vett részt. 1963. február 27-én az Irodalmi Színpadon megtartotta "LÓlektŐl-lélekig" cimü Önálló előadóestjét. Ekkor Benedek Marcell mondott ünnepi beszedet. Az előa­dóest Összefoglaló címéről mindenki tudta, hogy azt Tóth Árpádtól vette át, de csak a művészi élmény után döbbentek rá az emberek arra, hogy ez a törékeny kis asszony most egész előadó-művészetének ars poe­ticáját is megfogalmazta. Mint ahogy a legvadabb fasiszta időkben is bátran vállalta az ellenálló veszedelmes szerepét, éppúgy nem csinált titkot abból, hogy a Rákosi-féle diktatúrában sem látja ifjúkori szocialista almai megtestesülését. A sztálinisták ezt sohasem bocsájtottak meg neki és 1956-ot követően minduntalan éreznie kellett, hogy a "hivatalosok" mel­lőzik, gyanakodva kezelik. Egészen a hat­vanas évek középéig semmiféle hivatalos elismerésben nem részesült, holott nálánál jóval kisebb kaliberű "művészek" egyre- másra kaptak a különböző állami dijakat, végre, ha kissé megkésve, ez is megvaló­sult, de 1965-ben a "Jaszai-dijat", már egy keserű arcú, csalódott Demján Éva vette át. 1977-ben SZOT-dijat kapott. A hatvanas evek végén ismerkedtünk meg Demján Évával Winnipegben. Ekkor mar második férje, Lantos Ervin is vele volt. Második házassága maradéktalanul boldognak mutatkozott. Fajdalma az volt, hogy óriási távolságra volt elszakadva fiától, akit csak akkor láthatott, ha — ritkán — Kanadába látogathatott. Előbb magántársaságban, majd a számára rende­zett előadóestén hallottam verset mondani ezt az Isten-áldotta tehetséget. Aki valaha is hallhatta, az úgy emlékszik vissza erre a rendkívüli emlékére, mintha a magyar költők "templomában" járt volna. Mikor Winnipegről Hamiltonba költöztünk, addig­ra Demján Éva fia és annak családja már Torontóban volt. Ez a szerencsés véletlen lehetővé tette, hogy a személyi kapcsolatot tovább tartsuk. A 70-es évek közepén rendez­tünk Demján Éva számára egy szavalóes­tet Hamiltonban is. A csodálatos hangula­tú estnek számomra csupán egyetlenegy rossz emléke maradt. A szünetben, ami­kor szinte mindannyian könnyes boldogság­gal vettük körül a rendkívüli tehetségű előadót s szinte nem tudtuk, hogy őt únne- peljük-e, vagy pedig klasszikus költőink újraéledt varázsának hódoljunk, — savanyú hangon megszólalt az (azóta meghalt), volt csendórőrmester: "Szépen szavalt, — de azért Radnótit nem kellett volna..." Erőfeszítésembe került, hogy megőriz­zem udvarias mosolyomat. Ez a savanyú "kritikus" még 1975 táján is azt "rótta fel", hogy műsorra kerülhetett az a mártír költő, akit 1944-ben — akár a németek, akár tán az ő csendőr-bajtársai r- a Becs fele _vezető véres országúton .agyonlőttek es társaival együtt tömegsírba gyömöszöl­tek! "Radnótit nem kellett volna!" Mert — ugyebár — a sötét múlt ezen ittmaradt kisértete azt kívánta meg tőlünk, hogy melyen hallgassunk a mártírokról, — ne borzoljuk fel a még köztünk élő gyilkosok "gyenge idegzetét" azzal, hogy halhatatlan­nak tartjuk a holtakat is!... Csaknem minden évben találkoztunk Demján Évával és férjével. Hazalátogatá­saink során minket láttak vendégül apró lakásukban. Szüntelenül panaszkodtak az elhanyagolt pesti bérház embertelenné vált körülményeire. Ilyenkor Dernján Éva apró, jóizü szendvicsekkel kedveskedett és addig nem hagyott elmenni, mig el nem fogadtam egy-egy könyvecskét, valame­lyik kedvenc költői egyike-másikának mű- vecskéjét. Ezeket, persze, a mai napig is kegyelettel őrzöm. "Potya"-szinházje- gyeket tukmált ránk s ott látogatásunk során — Ervinnel együtt...,-^ oly sebesen, neki-lelkesedéssel beszéltek, hogy alig tudtunk szóhoz jutni. Mikor Torontóba látogattak, akkor is alkalmunk nyílt talál­kozni. Egy ilyen alkalommal — Hamilton­ban — megkértem Évát, hogy engedje meg, hogy hangszalagra vehessem fel egyik leg­kedvencebb versemet, ifjúkorom "kötelező olvasmányát", Vörösmarty Szép Ilonkáját. Ez alkalmat adott arra, hogy más szép verseket is hangszalagra mondjon. Ma is őrzöm e kincset és külön örömömre szol­gál hogy azt — lemásolással — oszthatom a gyászoló férjjel, ki — mint irta — nem (folytatás a 9. oldalon) Dr. SZDBO EDDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanar Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69 Street NEW YORK NY. 10021 Telefon: (212) 628 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom