Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-30 / 13. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 30. 1989. Magyarország és a szocialista piac EGY SZOVJET MEGFIGYEL^ VELEMENYE Magyarország adóssága a külföldi bankok felé 18 milliárd, a kétoldalú követeléseket leszámítva 11 milliárd. "Természetesen csődről szó sincs, ha határidőre kifizetik a kamatokat, •- visszaadják a kölcsönt." A hetvenes években emelkedők és lejtők váltakoztak, s 1988-ban "javulás volt tapasztalható". De a helyzet még súlyos. No’ a tudományos és technikai elmaradás Nyugattól. "Ez az önök, s minden más szocialista ország gondja is." Nincs egyensúly a KGST~n belüli nemzetközi együttműködésben. "Konvertibilis rubelért" kell árulni, s mit tudunk vásárolni rajta? A magyarok egy sor veszteséges vállalatot be akartak zárni, például a kerékpárgyárat, de akkor hogyan látják el magukat biciklivel? "A partnerek termékeinek minősége olyan alacsony, hogy Magyarországon nem lehet eladni." Ugyanakkor gépipari termékekkel a nyugati piacon még mindig nem tudnak versenyezni. "Nincs egyenlőség sem itt, sem ott." Ezen kivül még> bizalmi válság is tapasztalható az állam és a gazdálkodó szervek, az állam és a lakosság között. — Az "egy helyben topogás" évtizede alatt az árak csaknem megketszerezódtek, s a reális fizetés csaknem tiz százalékkal csökkent. S bár Magyarországon kevés, aki nem dolgozik másodállásban, gmk-ban vagy maszekol, a helyzet problematikussá- ga nem csökkent. A részvénytársaságokról 1988-ban hozott törvény uj fejezetet nyitott a magyarországi gazdaságban. Lehetőség (,r.íny-ilik a különböző fajta tulajdonok bármilyen kombinálására. A részvénytársaságok, egymással összefonódva, a jövőben véget vetnek számunkra megszokott állami vállalatoknak. A mostani szakasz egy köztes állapot. A piac a megváltozott szocializmus uj gazdasági alapja lehet. A totális állami tulajdon és a mindent átfogó állami ellenőrzés rendszere nem tudta életképessé tenni Lenin eszméjétj mely szerint a munka magasabb térmelekenysége segítségével le lehet győzni a kapitalizmust. Bar a kapitalizmus sem olyan, mint amilyen Marx és Lenin idejében volt. Okult a társadalmi rendszerünkből, rugalmasabban oldja meg a szociális kérdéseket. Az egyik magyar beszélgetőtársam igy tréfálkozott: "A szocializmus nagy erdeme abban van, hogy megjavította a kapitalizmust." Nem bűn az, ha mi is meglátjuk egy más gazdasági szervezet egészséges kezdeteit, s nem az ostoba elv szerint cselekszünk, vagyis "ami nekik jó, az nekünk rossz". A piaci technológia nekünk is hasznos lehet. Ma Magyarországon szerkezeti változás folyik. Nem mindig lehet összeegyeztetni a szakképzettek számát a term eles uj követelményeivel. A munkanélküliség 0,2 százalékos, de valószimúleg el fogja érni az egy százalékot. Am ha az elképzelések nem sikerülnek, akkor akár két százalék is lehet. Ezeket a határokat nem szabad átlépni. Az aktiv szociálpolitikának kell egyensúlyban tartania a munkaerőpiacot. S mi a helyzet az ideiglenesen nem foglalkoztatottakkal? Erről viták alakultak ki. A fejlett tőkés országokkal egybevetve a tőkepiac korlátozott. De többé-kevésbé elégnek kell lennie ahhoz, hogy minden termelőt érdekeltté tegyen az eszközök hatékony felhasználásában. A hagyományos állami vállalatokat nem lehet szocialistának nevezni, ezek ugyanis eltékozoljak a tőkét. Magyarországon létezik magánszektor. Tervezik a vegyes tulajdon bevezetését is, a külföldi tőke bevonását. Elvben továbbra is megmarad az össznépi tulajdon, de használatba adják majd a haszonbérlethez hasonlóan. így van értelme annak, hogy a vállalatok dolgozóinak részvényeket adjanak el: a magántőke jelenléte szorosabbá főzi az érdekeket. Nyers Rezső és a többi beszélgetőtársam szerint a gazdasági reformok elvetéltek, ha egy időben nem kiséri őket a politikai rendszer átalakítása. A 70-es években ezt nem tudatosította a vezetőség, s ez is egyik oka a sikertelenségnek. Most mindkét irányban bátor lépéseket tesznek. A parlamentben beszéltem Kunos Péterrel, a Minisztertanács tervbizottságanak titkárával. — Amikor kidolgozták a részvénytársaságokról szóló törvényt — mondja —, nem volt sok ellenzője. De vannak, akik felnek. Számukra csak az világos: az állam es a szövetkezeti tulajdon mellett a magánvállalkozókkal újabb tulajdonosok jelennek meg — s mi ez, ha nem kapitalizmus? — S mi a valasz? — Kapitalizmusról szó sem lehet! Kivéve, ha a legnagyobb vállalatok magánkézbe kerülnének. Az állam nem mond le tulajdonosi jogairól, valószínűleg csak vagyonának egy részévéi fog közvetlenül irányítani. S sok más esetben tulajdonát rendelkezésre bocsátja. A. Lavikov U9ií<>9'J ÍO 89fTI9SriJS5i9T9X MEGALAKULT A MAGYAR ORVOSI KAMARA Szinte napokkal az egyesülési törvény megszavazása után, az orvostársadalom is nekilátott, hogy kidolgozza szervezeti alapitványtervezetét. A Kamara létrehozása azt a célt szolgálja — nyilatkozta Dr. Veér András —, hogy kifejezze az egységes orvostársadalom speciális igényeit, közös érdekeiket, kollégiálisan megvédje tagjait, felügyeljen szakmai és morális értékekre, színvonalra. Tehát a Kamara az orvosok szakmai, gazdasági, szociális érdekeinek érvényesítéséért küzd, és elsősorban az orvosi tevékenység társadalmi jelentőségének elismertetését tekinti legfőbb feladatának. Nyíltság, nyilvánosság, politikamentesség — ezek az elveik. Magyarország 38 ezer orvosa közül rövid idó'n belül 12 ezren már jelezték belépési szándékukat, és ez a szám napról napra bővül. A megalakult Kamarának máris állást kell foglalnia olyan lényeges kérdésben, mint az orvosokat sértő túlzott személyi jó'vedelemadó. Az Orvosi Kamarának ezen túlmenően kedvezményeznie kell a bérek emelését, és a teljesítményen alapuló tisztességes honoráriumrendszer kidolgozását is. Hasonlóan kezdeményező szerepet kell játszania olyan jogszabályok megalkotásában, amelyek az orvosok és a közösség érdekeivel összhangban allnak. Az újonnan megalakult Orvosi Kamara egyik legközelebbi teendője az Etikai Kodex kidolgozása, amelynek legkésőbb 1990-re el kell készülnie. B. TERJESSZE LAPUNKAT 1111 . ...... - 111 11 jJ »" ... Perújrafelvétel a Stamm ügyben Sokak szamara ismert a tény: Stomm Marcel volt altábornagyot 1951-ben a Katonai Törvényszék halaira Ítélte, s csak ra egy évre változtatta az Ítéletet az Elnöki Tanács, kegyelemből, életfogytiglani börtönre. Stomm 1954-ben szabadult, és 1968-ban bekövetkezett haláláig senki nem tisztázta nevet, senki nem rehabilitálta. Azóta ismét eltelt húsz esztendő. , Ki is volt Stomm Marcel, kik és milyen vadat emeltek ellene? Szabályos katonai karriert futott be, ( a Ludovika elvégzése után, az első világháborúban szolgált, majd a Vörös Hadseregben, aztán a Nemzeti Hadseregben. Hadiakadémiát végzett, majd vezérkari, később katonai attasséi beosztás követte Londonban és Washingtonban. A második világháború kitörésekor ismét Magyarországon szolgai; ezred-, majd dandárparancsnok. 1942-ben veszi at a 2. magyar hadsereg kötelékébe tartózó III. Hadtest parancsnokságát. Hadteste, csakúgy, mint az egész magyar hadserege, kilátastalan helyzetb^ került a meginduló orosz támadások után, es ekkor Stomm példa nélkúl álló parancsra határozta el magat. Felmérve a további ellenállás reménytelenségét, feloszlatta hadseregét, és ó maga ellenkező irányba, az orosz hadifogságba menekült. Mire rátaláltak, mindkét lába lefagyott, és az orosz orvosok, hogy eletet megmentsek, mindkettőt amputálták. Stomm a hadifogoly tisztek között is nagy tekintélynek örvendett, es amikor nek gondolata, neki vezető szerepet szánták. A Légió ügye azonban elakadt. Ennek két oka volt. Egyrészt a magyar tisztek nem vállalkoztak a kormányzónak tett t u • \ « r esküjük megszegesere, bar a nemetek elleni harcra keszek voltak. Másreszt Stomm semmiféle Ígéretet nem kapott a nyugati hatalmaktól, hogy azok készek elismerni a magyar Légiót. Stomm azonban nem adta fel a küzdelmet. 1944 novemberében kiáltványban fordult a magyar katonákhoz, hogy meggyőzze őket, t már nem kötelező szamukra a kormányzónak tett ( esküjük, tegyék le a fegyvereiket, fejezzek be az értelmetlen vérontást. Ez a kiáltvány, hasonlóan Vörös János és Dalnoki Nagy Béla kiáltványához, nem sok eredménnyel járt. Csak egyvalamit jelentett: egy tábornok túllépte önmaga árnyékát, kész volt cselekedni, származását, neveltetését megtagadva, túltenni magat a kormányzónak tett esküjén, es rokkantán is minden erejével a németek elleni harcra összpontosítani erejét. Illés Béla Honfoglalás c. regényében maradandó emléket állított az élő Stomm Marcelnek. De a könyv csak jóval a per után íródott. Az ötvenes évek elejen, amikor megkezdődött a nagy tisztogatás a magyar hadseregben, és mindenkit, aki Horthy hadseregeben szolgait, akar bűnös volt, akar nem, akar vallalta a demokratikus átalakulást, akar nem, perbefogtak, hamis vallomásra bírták, halálra iteltek, es legjobb esetben hosszú börtönbüntetést szabtak ki rájuk. Ez történt Stomm Marcellel is. Halálraitélték, és 72 napig várta a Siralomházban kivégzését. Eletrajzat irta. Végül az Elnöki Tanacs megkegyelmezett neki. Amikor szabadult, nyugdijkérelmét elutasították, fordításból tartotta fenn magat egészen 1968-ban bekövetkezett halaiéig. Életét már nem adhatja vissza az utókor, de becsületét még igen. B.
