Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-08-25 / 31. szám

Thursday, Aug. 25. 1988 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. SZENT ISTVÁNT ÜNNEPELTÉK MAGYARORSZÁGON BUDAPEST. Országos ünnepség színhelye volt augusztus 20-án az egykori székesfő­város, századokon a törvénynapok otthona, Székesfehérvár. A város méltó külsőségek­kel tisztelgett halaiénak 950. évfordulóján a magyar államalapító, Szent István király emléke előtt, és ülte meg az alkotmány születésnapját. Allamalapitó királyunk halálának évfor­dulójára Székesfehérvárról való kapcsolatá­ról, valamint az alkotmányról ünnepi ülé­sén emlékezett meg a városi tanács. Az eseményen részt vett Straub B. Bruno, az Elnöki Tanács elnöke, Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Az elnökségben foglalt helyet Francesco Colasuonno érsek, II. János Pál pápa rend­kívüli meghatalmazásu apostoli nunciusa, Paskai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, valamint Zakár Polikarp, a Cisztercita Rend generális apátja. A budapesti ünnepségen elhelyeztek a Szent f István-szobornál a megemlékezés koszorúit. A Magyar Népköztársaság elnöki Tanácsa és kormánya nevében Straub F. Bruno, valamint Somogyi László építésügyi és varosfejlesztési miniszter és Mórocz Lajos altábornagy, honvédelmi államtitkár, a Fővárosi Tanács nevében Ivanyi Pál, a Magyar Katolikus Püspöki Kar és egyház nevében Paskai László koszorúzott. Ugyan­csak köszörűt helyeztek el a király szob­ránál a Hazafias Népfront, az egyházak, a társadalmi szervek, a helyi párt- és álla­mi szervek képviselői. Az ünnepi beszedet Straub F. Bruno mond­ta. Ebből idézzük az alantiakat: Kétségtelen, hogy a szent-istváni örökség történelmünk leggazdagabb hagyományai közül való, azaz sokan és sokfélét merít­hettek belőle az adott kor érdekeinek meg­felelően. De az örökségnek vannak nem manipulálható állandó értékei. A tizedik század során, a honfoglalást követó egy-két generáció( laza törzsszö­vetségének népei a meghódított népesség­gel együtt állattenyésztéssel és földmű­veléssel, valamint némi szükséges kézmű­vességgel életüket a megszokott régi módon próbálták folytatni, amihez hozzátartozott a kalandozások kora, egy katonáskodo réteg időszakos betörése a nyugatra • és délre található, már ' fejlettebb vidékek és települések. ( kolostorok területére. A fej­lettebb kultúrák megismerése, valamint a merseburgi és augsburgi kudarcok vilá­gossá tették, hogy ez a magyar nép válság­ban van, szervezettségben és kultúrában elmaradva olyan pusztulás felé halad, mint amilyen korábban néhány száz even keresz­tül a Kárpátok Övezte térség több népét kirostálta és emléküket mára néhány ré­gészeti maradványra redukálta. Hogy ez a tragédia a magyar nép életeben nem következett be, az Géza nagyfejedelem és környezete felismerésének köszönhető. A válságból való kiutat úgy találta meg, hogy kezdeményezte a nyugattal való kap­csolatot, és a keresztényseg felvételével összekapcsolva, a haladottabb feudális társadalmi forma, az erős központi hatalom kiépítését. Történelmünk szerencsés perió­dusát jelenti, hogy fia, Szent István négy évtizedes uralkodása folyamán az ország építését a hatalma aló vont terület állami és egyházi szervezetet, a törvényhozást, a jogbiztonságot, a gazdaságot és a kultú­rát olyan szilárd alapokra helyezte, amit évszázadok viharai sem tudtak megsemmi­síteni. Csak igy sikerült a magyar nemzet­nek Bizánc és a német-római császárság között függetlennek maradnia ( és fejlődnie, s ezzel Europa sajátos részévé válnia. Önbecsülésünk diktálja, hogy a magyar politikai gondolkodásban kitörölhetetlenül benne legyen 1100 éves európai jelenlétünk, az államalkotó magyarság ezeréves örök­sége. Éppen úgy, mint a felszabadulás óta eltelt esztendők vívmányai, a szocializmus építésének eddigi eredményei. Mit mond, mit mondhat nekünk, a ma magyarjának ez az ősi örökség, mindenek­előtt Szent István hagyatéka? Mi, az az üzenet, amit meg kell hallanunk egy évez­red távolából is? Elsősorban azt, hogy mielőtt egy esetle­ges válság kibontakozna, körül kell nézaiünk, es megismerni a bennünket körülvevő vi­lágot. Másodszor azt, hogy ha meg akarunk maradni, akkor változnunk kell. Az elmúlt negyven évben mi bizony gyakran rövid- látóan gondolkodtunk. Miközben népünk gazdagodott, iparunk és mezőgazdaságunk termelte mindazt, amit évtizedekkel az­előtt megálmodtunk, nem vettük észre, hogy ez alatt a világ hogyan es merre ha­lad, nem vettük észre, hogy 20 évvel ez­előtti reformkezdeményezésünk lefékezé­se már egy válság lehetőségét takarta, azt a válságot, hogy nem tudunk gondolko­dásunkban megújulni. Pedig ha körülnéz­tünk volna a világban, ezt eszre kellett volna vennünk. Szerintem a felismert és felsorolt hibák nem okozoi, hanem már következményei egy mélyebben fekvő válságnak, s ez a szocializmus demokráciafogalmanak a félreértése. Ez az, amit helyre kell ten­nünk, ennek helyes értelmezését kell meg­tanulnunk. Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya fölött is eljárt az idő. Ezért politikai (és állami vezetésünk szándéka az alkotmány uj megfogalmazása, majd országgyűlés elé terjesztése. Legyen olyan az alkotmány megfogalmazasa, amelyik egyensúlyt teremt az állam és polgára között, hiszen megta­nultuk, hogy a túlsúlyos állami beavatkozás nehezíti az alapjogok állampolgári gyakor­lását. Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia érvényesülésének másik oldala, az állampolgár tevékeny részvétele az ország ügyeinek intézésében. Aki figyelem­mel kiséri az eseményeket, tudja, hogy olyan alapvető kérdésekben, mint a nyil­vánosság, a sajtószabadság, a lelkiismereti szabadság, a gyülekezés es egyesületalaki- tás, a környezetvédelem ügye és még sok más kérdésben folyik a vita, az érdekegyez­tetés, gyakoroljuk a demokrácia érvényesí­tését. Úgy érzem, hogy a szent-istváni szellem­ben két(| vonatkozásban ki kell emelnem a teendőket. Az egyik a hazánkban _ élő nemzetiségek kérdése. E téren az utóbbi évtizedben is már előreléptünk, de meg ennél többre lenne szükség, hogy általá­nossá váljék a demokrácia alapvető köve­telménye, hogy minden honfitársunk embe­ri méltóságát, eletlehetóségét egyformán becsüljük. Ma is találkozunk azzal, hogy egyes honfitársainkat vagy vendegeinket, látogatóinkat egyesek lenézéssel kezelik, csak azért, mert a bőrük színe más. Akik . 1 így vélekednek es cselekszenek, foltot ejtenek nemzetünk becsületen, velük nem lehet a demokrácia felé haladni. A másik, amiről szólnom kell: fennmara­dásunk, haladásunk, és felzárkózásunk alapvető kérdésé, hogy társadalmi, gazdasá­gi területen mennyire tudjuk milliók cse- lekvókészségét igénybe venni. A bürokra­tizmus, a túlszabályozás ennek fő akadálya, a gondolkodás szabadsága es ennek ösztön­zésé a fő támasza és elosegitője. A szent-istvani mú és szocialista állami­ságunk évtizedei, egyaránt arra figyelmez­tetnek, hogy tetteink következményeivel merjünk szembenézni. Azért, hogy a rossz ne ismétlődhessen meg, a jót viszont job­bítani tudjuk. Tisztelt Nagygyűlés! Hazánk és népünk nehéz napokat él meg, és talán még egy nehéz évtized áll előttünk. A feladat lé­nyege szinte ugyanaz, ami végigkíséri álla­miságunk ezereves történetét: fölzárkózni Európához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk. A világ ma rokonszenvvel kiséri erőfeszítéseinket és méltányolja azt is, hogy az elmúlt évti­zedben hozzájárultunk a nemzetközi légkör enyhüléséhez. Kívánom, hogy feladataink és küldeté­seink teljesítéséhez legyen erőnk, kitartá­sunk - mondotta befejezésül az Elnöki Tanacs elnöke. r W i BŐRGYÓGYÁSZ J. Barai, M.D. Dermatologist I E-EI !JcU f\MJ.1 ■ I A/ Amerikai Bőrgyógyász S/ovetseg diplomas lagja I I Bor es nemibetegségek gyógyítása I Májátültetés • Borrak operáció I Collagen injekció ráncok ellen r j WH RICAN DERMATOLOGY CENTER L I 210 Central Park South í 1 mssEmismssBSsnxsmi^ a Manhattan. NYC I (212) 247-1700 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom