Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-09-29 / 36. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 29. 1988. KHRCOIHIOK ÚJSÁGÍRÓKRÓL A budapesti Magyar Nemzet az elmúlt hetekben ünnepelte 50. évfordulóját. Ez alkalommal több nosztalgikus cikk jelent meg a lap múltjáról és néhány elhunyt, feledhetetlen munkatársukról. Ilyen jelle­gű cikkeik egyikéből közöljük az alantia- kat. , (Bizony, a mi lapunk egykori munkatár­sairól is tudnánk hasonló visszaemlekezé- seket közölni. Nem is egyszer vagy kétszer. Túlzás nélkül állíthatjuk, hc^y a legzseniá­lisabb amerikai magyar újságírók tisztel­ték meg lapunkat munkájukkal, odaado szolgálatukkal. Elég talán, ha Bebrits Lajos nevét említjük, vagy Somogyi Pálét, aki a spanyol demokrácia megvédéséért vívott harcban életével fizetett meggyőződésé­ért. Ott van azután dr. Kun László, akit nem kevesebb, mint 17 amerikai egyetem tisztelt meg diszdoktorátussal lélektani kutatásaiért. Dr. Pogány Bélánál, Bódog Andrásnál, Rákosi Sándornál nagyobb újságírókat nem ismertem. Es dr. Göncöl Györgynél nagyobb tudású embert sem, a tudományok csaknem minden ágában. No, de nem magunkról van itt szó, hanem a Magyar Nemzet néhai nagy munkatársairól. D.) BÉLA Mátrai-Betegh Béla tárcái a hírlapi tár­ca gyöngyszemei voltak, mesterművek, emlékezetesek. t Mikent szinikritikái is. Az újság múlandó lapjairól kötetbe is mene­kítette őket egy kollegánk. Aki lapozgatja e kritikákat, rábukkanhat Mátrai-Betegh Béla írásainak lényegere. Ezeknek az Írások­nak központjában mindig az ember állt. A tárcában is, a szinikritikaban is. Meg­fejteni igyekszik az ember titkait. Titkát annak, akit az iró teremtett, és titkát a színésznek, aki életre kelti a figurát. A szobában, ahol valaha napjait töltöt­te, a falról képe néz rank. Mosolyog azok­ra, akik a szobába lépnek. Derűt sugároz a tekintete. Mert Mátrai-Betegh Béla de­rűs ember volt. Szerette az életet, és az élet is szerette öt. így van ez akkor is, ha a szenvedések, amelyek meggyötörték, az idő előtti halál, cáfolni latszik ezt. Műveltsége és becsületessége fejhosszal azok fölé emelte, akik méltatlan eszközök­kel igyekezték legyűrni öt. Becsület dolgá­ban r )sem alkudott. Tiszta volt a lelkiis­meret ;, megtehette. Az újságírást, noha jól ismerte röpke pilleeletét, úgy tekintette, mintha mindennap köbe kellene faragnunk sorainkat. S minden egyes leirt sort úgy, mint valami etalont: igy kell, másként nem lehet. Keze alól nem került ki stilus- toró', hibát rejtő kézirat. Megmondhatója ennek mindenki, aki valaha is vele dolgo­zott. Gondozta, énnél jobb szó nincs erre, igen, gondozta mások kéziratát, miként ha a sajátja lett volna. Megbecsülte általa az olvasót, és ugyanakkor tanított. Pél­dát mutatott. Ez a példa máig sugárzik. KARCSI Amikor mar elcsitult a napi roham, né­ha megszólal valaki: "Ez a nap is könnyebb lett volna, ha Karcsi köztünk van." így igaz. Mert Rajcsányi Karoly az ujságcsi- nálás tudora volt. A kisujjában volt mind­ama tudnivaló, ami a lapkészítéshez kellett. Majd negyven esztendő alatt sokszor dol­goztunk együtt. Hol itt, hol ott. Legelőször a Szabadságnál. Karcsi nagyszerű gyorsíró volt és csodafutö. Tudom, nehezen hiszi ezt el az, aki kissé testes alakjára emlék­szik. De igy volt. A lapért mindent - ezt tartotta ars poeticájának. Gyorsírással leskiccelni egy beszédet, aztán végigfutni a körutat, hogy le ne késsé a Szabadság korai lapzártáját, mi volt ez Rajcsányi Karcsinak? Megtette nem egyszer. S amikor nem sokkal később mar egy újságért volt felelős, törvénnyé emelte ezt a teteit. Mennyire igaza volt! Mit ér a legbuzgobb munkával elkészített újság is, ha nem jut el az olvasóhoz? Ez a törekvés fűtötte indulatait. Hogy kiabált, ordítozott? Nem haragudott Ő senkire. "Csak el nem úszni a lappal" - erre törekedett. Es elmúlván a vesz, kenyérre lehetett kenni. Tiszta szivű, vidám ember volt, segítőkész joba- rát. Valaha verseket irt, gondolatgazdag, szép verseket. Aztán a*, újságírás tovaűzte a költészetét. Nem bánta. Amikor a kész, még nyomdaszagű lapot kézbe vette, már mosolygót*. Hol volt már a délutáni órak izgalma? Már nem kiabált senkivel, nem izgult, nem káromkodott. Masnap délutá­nig. DUTKA MAR' Ö már régen elment. Úgy érezte, meg- sürüsödÖtt körülötte a levegő, és nem lehet tovább birni. véget vetett hát a kínlódás­nak. Szerettük őt. Őrzök egy kis cédulát tőle. Győngybetüivel ez áll rajta: ’’Drága Imre! Magában van minden remenyem. A cicámról szóló írás ugye mihamarabb megjelenik?" A cicáról irt kis színest, meg apró életképeket rögzített papírra. Akkor­tájt már nem irt kritikát, kivülrekedt az mjságiröélet sodrán. Ki tudja, ma mar, bunös-e ebben valaki. Annyi bizonyos, nagy vesztesége volt a lapnak, hogy elmaradtak Dutka Mária képzőművészeti kritikái, be­számolói egy-egy műteremben való látoga­tásról. Érzékletesen irt, nagy műgonddal, empatikus készséggel. Szerette a fiatalo­kat, és nem volt nála boldogabb, ha uj, friss tehetséget fedezhetett fel. Egyengette azok útját is, akiket külföldre vetett a sors. Arra törekedett, hogy a művészet- értők mihamarább megismerjék munkás­ságukat. SERESS GÁBOR Arcéle tán elmosódik bennünk, de emléke soha. Mert nem lehet feledni ezt a korán eltávozott ifjú tehetséget. Pedig csak né­hány írása jelent meg lapunkban. De ami napvilágot látott, felejthetetlen. Seress Gabi harcba szállt minden rosszal. Nem bírta elviselni a megaláztatást, a megnyo­morított emberek látványát, a piszkos emberi cselekedeteket, a megalkuvást. Valaki azt mondta neki: "Nem vagy e világ­ra való., fiú!" Értette alatta azt, hogy aki nem tud kompromisszumot kötni, csináljon mast, ne írjon újságot. Akkortájt történt ez, amikor éppen megint nehéz idők jártak, es egyesek arra szorítottak volna az újság­írót, hogy a feketét is mossa feherre, hogy NAAP CERTIFIED MUNI MARIANNE-. ENGEDÉLYES PSZICHOTHERAPEUTA PSZICHOANALÍZIS És RÖVID TERÁPIA Depresszió, krízis intervenció, párkapcsolati problémák, szorongás es egyéb tünetek Washington Square GREENWICH VILLAGE KÖRNYÉK Konzultáció kizárólag előzetes telefonbejelentés alapján (212) 460- 5949 I I tagadja meg az igazságot. Seress Gábor ilyesmire nem volt hajlandó. Fejére( is ütöt­tek érte. Mégsem menekült el. Inkább bele­pusztult. i DODO Az újságolvasók máig emlegetik. Mert senki sem ir többé Jégtörő Mátyásról, és senki sem figyelmeztet arra, hogy a medve kijött a barlangjából. Szabó Jóska, Dodo, ismerte Jégtörő Mátyás es a medve titkait, de azt is, mit muzsikáltak a_ cigá­nyok, amikor meghalt a hires prímás. És ismert minden élő és holt redaktort, mert több mint fél évszázadot töltött szerkesz­tőségekben. Tudott mindenről. Rég holt színésznők szerelmeiről, ( rég holt politi­kusok csinytevéseiről, kartyacsaták törté­neteiről. És mesélt mindenről rendületle­nül. Mert Szabó Jóska, Dodó egy letűnt műfaj mestere volt. Az anekdotáé. Legtöbb­ször persze saját szerelmeiről szólt a rege, hiszen imádta a nőket, de hat ez ugye, bocsánatos bűn. A szerkesztőség nélkül nem tudott élni. Maganyát csak a szerkesz­tőség oldotta. Bekocogott hát közénk nyug­díjasán is, haláláig. Botja végigkopogott a folyosókon, aztán megállt az ajtörésben. S mintha el sem távozott volna, rákezdte: "Tudjátok, az úgy történt, hogy papszente­lés volt Esztergomban és akkor..." És mi hallgattuk öt elbűvölve, mint kisgyerek az estéli mesét. Szabó Jóska is elment, szegény. Elhagytak bennünket a mesék. Csatár Imre Vigyázat jönnek vírusok Szeptember végén kezdődik a náthaidő­szak, figyelmeztet dr. Jack Gwaltney, a Virginia-i orvostudományi egyetem ku­tató orvosa. Lesz nagy prüszkolés, köhögés, orrfuvás ország- -—'"-s ^ -.......... szerte. Hogyan kapjuk meg a náthát, hogyan rohamoz bennünket a ví­rusok hadserege? Két teória van. Vagy légitámadás útján, azaz a leve­gőn keresztül hatol be orrunkba, tü­dőikbe alattomosan, vagy pedig mi fertőzzük meg önmagunkat azáltal, hogy orrunkat, szemünket érintjük. Mert ezek a szeptember végi vírusok e két fo útvo­nalon hatolnak be szervezetünkbe, az orron és a szemen keresztül. Ennélfogva e szezonban fontos, hogy kezünket gyakran mossuk, és mondanunk sem kell, ne érintsük orrunkat, szemünket. Ha nyilvános közlekedési eszközön utazunk, viseljünk szemüveget, mert az visszatartja a szembe igyekvő vírusokat. Amellett meg­akadályozza, hogy szemünket érintsük. KI TUD RÓLA? Hajdú Janos (John) könyvelő, az­előtt Toronto, kanadai lakos, nemré­gen 316 West 97 St. Apt. 55B, New York, N.Y.-i lakos. Aki tud róla, tudassa Brian Cadyt, hívja "collect" (416)255-3471 számon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom