Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-28 / 17. szám
28. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. IRODALOM Könyv a kanadai magyar irodalomról George Bisztray: Hungarian-Canadian Literature (University of Toronto Press, 116 old.) Piros mezőben fehér betűk és zöld juharlevél: a kanadai magyar irodalom első rendszeres feldolgozásának borítója, Bisztray György, a Torontoi Egyetem Magyar Tanszékének vezetője évtizedes kutatómunkáját foglalja össze ebben az alapkönyvben. Rendszerezését a kanadai kulturális helyzetkép vázolásával kezdi: a hivatalosan kétnyelvű országban - a multikulturalizmus jegyében - jó évtizede bátorítják az etni- kus Írókat alkotó tevékenységük folytatására. Az 1981-es népszámlálás szerint a 116,395 kanadai magyar közül 83 ezer vallja a magyart anyanyelvének, 34 ezer első nyelvként használja, ebből 76-an ^folytatnak aktiv irodalmi tevékenységet. Öt szerző munkásságát jól ismeri a magyar közönség, ketten angol fordításban is közzéteszik müveiket. A kanadai irodalmi köztudatban a magyarul írók azonban szinte ismeretlenek - míg az angolul publikáló magyar származású irók és költők hírnevet szereztek maguknak (csupán néhány név: George Jonas, John Marlyn, George Porkoláb, Stephen Vizinczey, Robert Zend )• Bisztray könyve azokat a szerzőket tárgyalja, akik elsősorban magyar nyelven alkotnak. Az elemző hatarozottan kiáll az esztétikai értékrend mellett. Történelmi választóvonalként 1956 kínálkozik. A rmifaji megoszlást tekintve pedig a költészeté a vezető szerep. Az igazi erjedes a hatvanas évek közepén indult meg. 1966- ban mar hat kötet látott napvilágot, ebből Öt verseskötet. Az első igazan jelentős költői élet mii Fay Ferencé, aki három évtizeden át alkotott Kanadában nyelvi tisztaságát mindvégig megőrizve. Tűz Tamás Magyarországon is publikált; Kanadában kiadott tizenegy verseskötete, két gyűjteményes kötete (vers és próza) és két regénye mégis mindenképpen kanadai magyar irová teszi. Tűz Tamás már "tudomást szerez" Kanadáról is: elsőként ö fordítja le, és adja ki verseit angolul. Faludy György a hatvanas évek végén telepszik le Torontóban. Számára Kanada, akár egy vadászles, alkalmas arra, hogy onnan lásson rá az Egyesült Államokra, szemében *á modern civilizáció hanyatlásának prototípusára". Ami ugyanis a kultúrát illeti, Faludy egyre pesszimistább. Beky-Halász Iván a fiatalabb kanadai magyar költönemzedék tagja. Angolra fordítva jelentette meg Kálnoky László, Pilinszky János, Csoóri Sándor és Ladányi Mihály verseit. O már azok közé a költők közé tartozik, akik hazalátogatnak. A kanadai magyar irodalomban csak a "Montreali Kor" tömörít több alkotót: Kemenes Géfín Lászlót, Vitéz ( Györgyöt, valamint a drámairó Szanyi Jánost, akik a magyar kulturális örökséget illúzióktól mentesen épitik be formai újításokban gazdag verseikbe. Az amerikai magyar költőkkel közösen Arkanum néven irodalmikulturális folyóiratot szerkesztettek. Kemenes Géfin legjelentősebb kötetei Beregi Tivadar (Párizs): EMLEKEZES RÉVÉSZ BÉLÁRA Ha jól emlékszem, nem ünnepelték meg Magyarországon Révész Béla születésének századik évfordulóját 1976-ban. Elfelejtették azt az irót, aki a magyar munkásirodalom legszebb prózai müveit alkotta negyven éven át. Nincs tudomásom róla, hogy kritikai biográfia, esztétikai értékelés megjelent volna róla, vagy egy utcát neveztek volna el róla. Hálátlanságból? Meg nem értésből? Jo (volna, ha a mai magyar munkásifjuság tudná, hogy Révész Béla prózai Írásai, cikkei, amelyek már fiatal újságíró korától, 26 évesen jelenték meg a dolgozók akkori hetilapjában, a budapesti Népszavában és amióta első novelláskonyveit is olvasták a munkások ezrei, milyen óriási hatást tett lelkületűkre, észjárásukra, osztályöntudatuk fejlődésére. Ezt csak ma, távolból lehet megérteni és etikailag, valamint esztétikai szempontból megítélni. Engem különösen megindító érzés fog el, amikor róla emlékezem, nemcsak azért, mert személyesen ismertem, hanem azért is, mert 1944-ben 68 éves korában ót is megölték a nyilasok. De humanista szelleme, irodalmi értékű novellái itt maradtak, a budapesti, vidéki és külföldi könyvtárakban, az emberek emlékezetében, mert az Ő alkotó művészétét nem tudták a gyilkosok elnémítani, máglyára dobni. Tizennyolc éves voltam, amikor főiskolai tanulmányaim mellett, mint hírlapíró is dolgoztam egy budapesti hetilapnál. 1927- et irtunk és a budapesti munkások, a modern szellemű Írok is ünnepelték Révész Béla iroi munkásságának huszonötéves évfordulóját a Vigadó hangversenytermében. Ott voltak barátai, a^ Népszava munkatársai és a Nyugat szerkesztői. Emlékszem, Kassák Lajos egyszerű, művészien megfogalmazott köszöntésére. S amikor ennek a bensőséges ünnepségnek vége volt, a Vigadó lépcsőjén átadtam neki a róla aznap megjelent méltató cika Pogány diaszpóra és a Fehérlófia, mely utóbbiban a magyar eredetmondát ötvözi Joyce, Ezra Pound és Eliot hagyományával. Vitéz György a Missa agnosticaban a bevándorlói tudatot és lelkiállapotot elemzi. A legfiatalabb költönemzedék (Seres József, Bebek János, Hajós Tamás, Szitha Ilona) központi problémája az elidegenedés. A regényírók közül a legjelentősebb Kenései F. László, Sárvári Éva és Doma István. A kanadai magyar irók közül a novellista Miska Janos azonosul legjobban uj hazájával, bár nosztalgikus hangok az 6 müveiből is kicsengenek. Az esszé művelői közül Zalán Magda és Székely Molnár Imre említendő. Kürtösi Katalin MŰVÉSZET kernet, amit egy szívélyes mosollyal megköszönt. Ez volt az első és utolsó találkozásom azzal a (szocialista íróval, aki nemcsak a proletarirodalomnak, hanem az egész magyar novellairodalomnak egyik legvonzóbb, legtehetségesebb kiválósága volt. Esztergomban született 1876-ban. Életének legnagyobb részét budapesti lapok szerkesztosegében töltötte. Az írást ösztönös művészettel kezdte és tökéletesítette. Kivételes tehetsegére felfigyeltek es 1902-tol a Népszava irodalmi szerkesztője volt, később a Nyugat munkatársa. Megismerkedik Ady Endrével és az ismeretségből meleg barátság lett a nagy költő haláláig. Révész Béla több csodálattól áradó megemlékezést szentelt Adynak. Ámde a napi újságírás mellett önálló novellaskötetekkel is megajándékozta munkásolvasóit, amelyek közül megemlítjük: Emberek arca, Forgatagban, Uj novellák, A nagy börtön, Velük-értük, Nyomor, Egyedül mindenkivel, Proletárok, Miniatűrök, Beethoven, Vonagló falvak. Ezek a novellák kivétel nélkül Révész Béla realisztikus szemléletének irányát, az expresszionizmushoz közel álló, emocionális stílusának eredetiségét, lírai alaptónusát és a témákat átfogó belső zene ritmusát tükrözik. Ezek a novellák telítve vannak egészen uj szimbólumokkal, új invencióju képekkel, ami elsősorban jellemzi e koncentrált irodalmi alkotásokat, a formanyelv újszerűsége, a stílusnak izgalmasságig, a szenvedélyességig fokozott robbanékony ereje, szeszélyeivel, túlzásaival is hömpölygő erzésáradatával engem is annyira megigé- zett és magával sodort. Miért? Mert a magyar irodalomban először találkoztunk egy új modern Íróval, aki novelláiban a munkásosztály siralmas helyzetét tárta föl, őszintén, szivével, szeretetével a századforduló éveiben. Aki a szenvedőkről, az éhbérért dolgozókról irt, fekete tintába mártott tollával, hogy a póffeszkedő arisztokrácia és a jól élő magyar burzsoázia is lássa, hogyan élnek Magyarország páriái a külvárosi sikátorokban. Emlékezetes, hogy a szocialista iró nyelvének és stílusának eredetisége nem maradt visszhang nélkül a magyar irodalomban. Szabó Dezső. 1919-ben a nagy és akkor mar hires regényíró Revesz Béla stílusát egy "bajuszpedrővel" hasonlította össze. A szatíra gonosz volt, de azokban a felhős, szomorú magyar időkben jelentett valamit, de nem sokat, mert Révész Béla művészete túlélte nemcsak a rosszmájú humort, de a méregbe mártott szabó-dezsői kegyetlen gúnyt is. Évekkel később, a XX. század egyik legnagyobb és legmegértöbb kritikusa, SchÖp- flin Aladár elismerően adott bírálatot arról a szocialista elbeszélőről, aki új stílust, új látásmódot, új témákat, valamint a kort mozgató társadalmi eszmeket hozta korának magyar irodalmába. Eötvös József születésének 175. évfordulójára - szeptember 3-ra - felújítják a munkássága emlékeit bemutató múzeumot Ercsiben. Új helyiségekkel bővítik az intézményt, s feliljitják a hajdani vendégházat, amely néhány évig otthont adott a XIX. századi ( magyar irodalom, közművelődés es oktatásügy jeles egyéniségének.
