Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-04-28 / 17. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Api Moldova György: Bűn az élet... (Riport a rendőrökről)-Mi a kiút?-Én nem látok kiutat, megvalósítható programot. Foldozgatunk, száz lyuk van a zsákon, abból tizet vagy húszat betömünk, de a többin kifolyik a liszt. Nagyon sokat töprengek; azt megmondják, hogy mit kell csinálni, de azt nem, miképpen, mert azt csak nem lehet parancsnak tekinteni, hogy fogjátok meg a tolvajt! Én ezt igy nem adhatom tovább, én mindig azt mondtam a beosztottjaimnak, hogy ha olyan parancsot hallanátok tőlem, melyet véleményetek szerint én magam nem tudnék végrehajtani, akkor okvetlenül szolja- tok. Akik utánunk jönnek, azoknak tálán köny- nyebb lesz, mert ók már nem látták és nem is tudhatják, hogy jobban is el lehetne végezni ezt a munkát. * Másnap reggel fél nyolc felé értem oda a kapitányságra, Kovács Őrnagyot, a nyolcadik kerületi nyomozók főnöket kerestem - vele beszéltünk meg találkozót. A kapus közölte, hogy az Őrnagy még nem érkezett meg, közben bizalmatlan pillantásokkal méregetett, nemcsak az előtérből küldött ki, hanem utasitott, hogy ha várakozni akarok, menjek át az utca túlsó oldalára. Szó nélkül elvonultam, soha nem szerettem azokat a riportereket es egyéb "művészeket", akik a portasokkal állnak le kötekedni, alapelv, hogy aki ötezer forintnál kevesebbet keres, annak hivatalból igaza van, azt már beszámították a fizetésébe is. Háromnegyed nyolckor a parkoló irányából feltűnik Kovács őrnagy, komolyabb száz kilón felüli élénk és hangos férfi, külsejében a színész Körmendi Jánosra emlékeztet. Sűrű bocsánatot kér a késésért, felhív az irodájába, kávét hozat a titkárnőjével. Nyolc órakor tart majd eligazítást, addig maradt néhány percünk beszélgetni. Kovácsot, mint a legjobb "nevelÖtisztek" egyikét ismerik a rendőrségen, bár még csak ötven év körül jár, híres nyomozók hosszú sora került ki a keze alól, ennek kapcsán figyelmeztet, hogy okvetlenül beszélnem kell egyik kedvencével, Tonhau- ser Lászlóval, aki most az Országos Rend- ór-fokapitanysagon dolgozik:-Fantasztikus figura, tele van becsvagy- gyal, súlyt emel, minden reggel felfut a Gellérthegyre. Egyébként nem az én érdemem, hogy a srácok sokra vitték, a VIII. kerület a legjobb iskola egy nyomozónak, a főnökök is tudják; a főiskola után ide küldik pályakezdésre a fiukat vagy a vejü- ket.-Most milyen garda dolgozik a keze alatt?-Fiatalok. Az alosztályon csak én végeztem el a főiskolát, de itt az nem számit. Szerintem Magyarországon három szakmahoz nem kell diploma: Írónak, színésznek, nyomozónak. A papír hiánya egyetlen igazi hátránnyal jár: a fiuk nem kaphatnak tiszti rendfokozatot. Őrmesternek vagy törzsőrmesternek vannak besorolva, nem ketyeg az órájuk a ranglétrán való előrelépéshez, és tekintélyt sem tudnak szerezni maguknak. Az emberek ugyanis azt hiszik, hogy egy őrmester nálunk épp olyan jelentéktelen "hallja kend", mint mondjuk a hadseregben egy szekerész tiszthelyettes. A fiuk jobban szeretnék, ha nem a katonai rendfokozatot használnánk, hanem mint Nyugaton szokás: felügyelő, főfelügyelő volna a besorolás - ez szerintük sokkal jobban hangzik. így egyelőre úgy segítenek magukon, hogy átalakították az aláírásukat; a nevük alá húznak egy vastag hurkot, ami letakarja az "őrmester" rendfokozatot.-Hol szerezhetnek tiszti minősítést?-A Rendőrtiszti Főiskolán, de képtelenség volna egyszerre nyolc-tiz embert odakül- deni, nem csak azért, mert nem jutna nekik hely, de egyszerűen nekünk sem maradna emberünk, akivel elláthatnánk a munkánkat. (Később azt tapasztaltam, hogy jó néhány öreg rendőr előtt nincs különösebb tekintélye a főiskolának, egyikük véleményét feljegyeztem:-A főiskola jelenlegi formájában messze jár a tökéletestől, szerintem nem több, mint a jogi egyetem hosszan elnyújtott előkészítő tanfolyama. Kibukni nehéz, láthatatlan betűkkel, de fel van Írva: "Ki itt belépsz, arra vagy Ítélve, hogy elvégezd!")-Aki diplomát szerez, azt elóbb-utóbb elviszik fölfelé - folytatja Kovács -, én a mostaniak közül mindegyiket sajnálnám elveszíteni. Egy amerikai stilusu társaság alakult ki köröttem, csupa érdekes figura: Lehotai Pista ökölvívó volt a Dózsában, Isten tudja, hányszoros magyar bajnok és válogatott, Bucsi Laci tanítóképzőt végzett, Albi harmincegy éves koráig tehertaxizott, ekkor meggondolta magát és eljött rendőrnek, igazán csak szenvedélyből, mert nálunk a negyedét keresi, mint a régi helyén. Ha egy uj fiú jelentkezik nálunk, a többiek körülveszik, kikérdezik, aztán szavaznak, hogy idekerüljön-e, es az ö véleményük komolyan belejátszik abba, hogy felvesszük-e az illetőt. Közben már szállingóznak befelé a nyomozók. Aki nem ér ide a rádió nyolc órát jelző sípszavára, az a dorgáláson felül öt forintot is be kell, hogy fizessen a közös kasszába, ugyanígy büntetik azt, aki nyakkendő nélkül jelenik meg. Ma reggel csak két fiú maradt távol, ok is engedéllyel, a főiskolai felvételi vizsgákra készülnek. Kovács Őrnagy megtartja az eligazítást, meghatározza a különféle szolgálatokat, a nyomozók megosztoznak az egyetlen rendelkezésre álló kocsin, egy-egy órára kérik el - házkutatásra, gyanúsítottakat behozni. A többiek gyalog indulnak ki a területre, de előtte megisszák a kávéjukat, az előszobában. Az őrnagy kérdően néz rám: (folytatjuk) MOST MÁR VEHET 5-től 30 EVES HASZNÁLATRA LAKÁST VAGY HÁZAT MAGYARORSZÁGON anélkül, hogy külföldi állampolgárságát és jogait feladja. Hívja a magyarországi eladási szerv USA képviselőjét részletes információért Retur Realty Corp. 350 Fifth Ave., Suite 5620 New York, N.Y. .10118 Telefon: 212 695-2245 Este: 718 793-7093 Magyar gyógyszer Kanadában Egy Parkinson-kórban szenvedő kanadai bankár a Chinoin-gyár gyógyszerével elért eredményén felbuzdulva, jelentős vállalkozásba fogott: a szert forgalmazni akarja Észak-A merikában. Helytelen lenne azt állítani, hogy Morton Shulman Parkinson-kórban szenved, jóllehet igy szól a megalapozott orvosi diagnózis. Igaz, hogy az elmúlt hat esztendőben rengeteget szenvedett ettől a betegségtől, s tavaly tavasszal úgy tűnt, súlyosbodott az állapota. Azóta azonban fordult a kocka, kezébe ragadta a kezdemenyezést, és betegséget ugródeszkául használta fel arra, hogy meg eggyel növelje számos vállalkozásból álló birodalmát. Egy eppen útjára indult gyogyszerválla- latrol, a Deprenyl Research Ltd.-ról van szó, amely egy Európában es másutt is a Parkinson-kor kezelésére széles körben alkalmazott gyógyszer kanadai importjára és értékesítésére alakult. Napjainkban vagy 25 ezer kanadait kezelnek ezzel a betegséggel - a kortól sújtottak agya nem termeli többé a dopamint, a mozgást szabályozó anyagot. Ennek következtében (állapotuk súlyosságától és előrehaladott állapotától függően különböző mértékben) remegés uralkodik el a beteg testén, nagynehezen csoszogva tudnak csak járni, és gyakorta nyomasztó fáradtság vesz erőt rajtuk. Dr. Shulmant igen eredményes beruházóként és bankárként tartják számon. Először hat éve észlelte önmagán a Parkinson-kort, mire fölkereste a Parkinson-kór specialista Anthony Land neurológust a torontoi Western Kórházban. Lang doktor először a szabvány gyógyszereket irta föl: levodopát és bromoc- riptine-t, s mint rendesen, ezek a szerek átmeneti eredményt hoztak, Shulman látszólag meggyógyult. De tünetei - s ez is a szokásos történet - az egyre növekvő levopoda adagok ellenére visszatértek, s tavaly tavasszal már minden addiginál súlyosabb formát öltöttek. Amikor újra Lang doktorhoz fordult segítségért, megtudta, hogy van egy gyógyszer, az eldepryl (Magyarországon Jumex néven van forgalomban ez a Chinoin-gyógyszer), amellyel kiváló eredményeket érnek el Európában, ámde Kanadában még nem engedélyezték kereskedelmi forgalmazását. Dr. Shulman már masnap hozatott repülőgépen megfelelő készletet belőle, elkezdte szedni, és állítása szerint szinte azonnal ismét jól érezte magát. S ekkor dühbe gurult. Fölháborodott levelet intézett Jake Epp kanadai egészségügyi miniszterhez: "Vajon gazdagnak vagy befolyásosnak kell-e lennie annak, aki Kanadában megkaphatja ezt a kezelest a Parkinson-kórra?" Épp miniszter válasza: az eldeprylt nem tiltották be Kanadában. Arról van szó, hogy még soha senki sem kért engedélyt e gyógyszer kanadai forgalmazására. Dr. Shulman vállalkozói szive földobogott. Kinyomozta a gyógyszer gyártóját: kiderült, hogy a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt., egy magyar állami vállalat állítja eló’. A Somerset Pharmaceuticals Inc. denville-i céggel folytatott hosszadalmas tárgyalások után (ez a cég jogosult forgalmazni e gyógyszert a nyugati féltekén) dr. Shulman először 1.4 millió US dollárért 15 százalékos részesedést vásárolt a Somersetben. A befektetés fo kockázata abban rejlik, hogy megkap(folytatás a 10. oldalon)
