Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-10 / 10. szám

2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 3. 1988. THEODOR KÖRNER August Pettenkofen: Budavár visszavétele 1849. május 21. Az 1848/49-es magyar szabadságharc 1848. november 1-tol a Stephansdom tornyán hatalmas fekete-sárga zászló lo­bogott, a katonauralom és a reakció gyŐzel- mi jelvénye. A schonbrunni palotában székéit Windisch- grätz herceg, tábornagy. Ott is fekete­sárga zászló lengett. A palota udvarának bejáratánál ágyúk álltak, csövük a legyőzött Becsre szegez'ódött. Milyen egyszerűnek és pompásnak látszott akkor minden! Ágyúk a Belvedere magasá­ban és Schönbrunnban, néhány hadtest, és az ügynek vége. Elvégre az 1848-as "vörös Becs" a mai Becsnek csupán az első kerületére terjedt ki. 1848. november 6-án császári kiáltvány adta hírül, hogy most Magyarországon a sor, és Windischgrátzet bízták meg, "a magyar lázadás leverésével". A magyarok válasza a kiáltványra egy, a magyar kép­viselőház által elfogadott proklamáció volt, amely kimerítően felsorolta az ország sérelmeit es üldöztetéseit és azokért az uralkodó rossz környezetet tette felelős­sé... A magyar országgyűlés mar májusban elhatározta egy nemzeti hadsereg, a hon­védség megalakítását. Júliusban 200,000 embert hagytak jóvá. A költségeket (42 milliót) kölcsön vagy papirpénz-kibocsatas revén akarták fedezni. Császári tisztek­nek és közlegényeknek is megengedtek, hogy belépjenek a honvédseregbe. A had­sereget és a honvédséget egy rangra emel­ték; igy jött létre a magyar sereg. ( Ide tartozik meg a hadviselés idejen a nemzetőrök es az idegen segítő alakula­tok, mint például a "német légió" (bécsi munkásszázadok), a "bécsi légionáriusok", a "lengyel légió", sőt még egy "tiroli lő- vészhadtest"is. f A forradalom tisztjei részben császári tisztek voltak, egészen a legmagasabb parancsnoki beosztásokig. Részben a forradalom közben bontakoz­tak ki, mint ez az ilyen forradalmi mozgal­makban szokásos. Az iskolázott császári tiszteknek sok hasznát vették a magyarok. A forradalmi erőkkel való hadviseléshez azonban mit sem konyitottak, mivel sem értékelni, sem megbecsülni nem tudtak egy szabad­ságáért küzdő népben és országban rejlő energiákat. A magyarok szerencséjére a viszonyok októberben és novemberben olyan világo­sakká váltak, hogy fokozatosan jórészt megszabadulhattak az osztrák tábornokok­tól és tisztektől. Az ügy csak akkor for­dult kedvezőre, amikor e régi vaskalapos hadfiakat forradalmi tábornokokkal vált­hatták fel. f ( Windischgrátz egyszerű rendőri akció­ként fogta fel a magyarországi hadműveletet. A könnyű prágai siker és a bécsi felkelés nagy katonai erővel való leverése ezt a merev arisztokratát és megcsontosodott Öreg katonát még bekepzeltebbé es mere­vebbé tette. Úgy vélte, hogy ezzel a "cső­cselékkel", "a magyar birodalmi tanácsban ülő lázadó párttal" azonnal leszámolhat, ha elfoglalja Buda-Pestet, a magyar fővárost. Néhány kartácslóvéssel szét lehet kergetni az egész bandát. így gondolkodott ez a korlátolt katonatiszt, akinek gondolkodása nem hatolt túl egy korbáccsal irányított csapatok által végrehajtandó hadműveleten. A hadművelet eszerint valamiféle hajto- vadaszat lett volna minden oldalról Buda­pest irányában. A fóerőket maga Windisch­grátz akarta vezetni. Abban reménykedett, hogy "proklamácioi" réven rábírhatja a császári tiszteket: szeg­jek meg azt a hüségesküt, amelyet a csá­szár parancsát követve annak idején a magyar alkotmányra tették. Nem véletle­nül eskették megj a "magyar csapatokat" a magyar alkotmányra anélkül, hogy meg­magyarázták volna nekik, mit jelent ez, mi fán is terem ez az alkotmány. Ugyan­így tesz végül a reakció a köztársaság szövetségi hadseregében (az 1920-as évek osztrák hadseregéről van szó - D. Gy.), amikor a katonákat felesketik a köztár­saságra, de nem tanítja meg és nem magya­rázza el nekik, hogy ez mi. így a katonák mit sem tudnak az alkotmányról, nem tud­ják, hogy köztársaságban élnek, csak azt a tiszt urat ismerik, akitől parancsaikat kapják. Mindig igy dolgozik a reakció. Es­kü, törvény es jog ellenében. A Bécs el es tét követő első hat héten sietve dolgoztak egy "Magyarország elleni hadműveleti hadsereg" megteremtésén. Mindenfelől erősítéseket vontak össze. Bécsbol persze nem vonhatták ki telje­sen a csapatokat. Prága és a cseh vidék forrongott, a német Reichenbergben a lórekvirálások miatt zavargások törtek ki. Galicia városaiban is nyugtalanság fe­nyegetett, Grácból a tábornokok azt jelen­tették, hogy "nem tudnak úrrá lenni a grá- ci és klagenfurti demokraták üzelmein." Ilyen siralmasra fordult a császári biroda­lom! Ez már előjele volt az 1918-as nemze­ti összeomlásnak. A hadsereg legképzettebb része Olasz­országban állomásozott, ahol Radetzky a birodalmi állomány rovására sikereket ért el. Amikor azonban csapatokat kellett volna atadnia, kijelentette, hogy egy zász­lóaljat sem tud más célokra nélkülözni. A dörzsölt, öreg róka nem akarta a maga hadi dicsőséget csorbítani. Még akkor sem, ha a monarchia kifordul a sarkából. December 14-én Windischgrátz elhagyta Bécset, és hadseregével átlépte a Lajtát. Parndorfnál a magyar csapatok keskeny vonalát visszaszorították. A császári csapatok, anélkül, hogy bármi fogalmuk lett volna az ellenfél magatar­tásáról, december 25-én minden elképzel­hető elővigyázatossági rendszabály és a hadművészet követelményei szerint elin­dultak Győr ellen, ott azonban már senkit sem találtak. Wrbna hadteste három dan­dárral vonult fel egy kis huszárszázad el­len, Jellasics hadtestéből két dandárnak menet közben nyoma veszett, igaz, később "megtalálták" őket. A hadvezetés volta­képpen siralmas volt- , (folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom