Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-12-17 / 47. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 17. 1987. Fekete Gyula: Hajdani sátoros ünnepeim Emlékszem, harom-négy éves koromban volt saját pénzem először. A mi családunkban mindig kevés volt a pénz, mindig kevesebb, mint amennyire eppen szükség lett volna, es azt a keveset is Fekete nagyanyám kuporgatta-rakosgatta össze, s vitte a bankba, nem is a tartozást, mert arra sosem futotta, csak a kamatot törleszteni. Mégis, valahogy egyszer, talán a másik nagyanyámtól, kaptam két fillért; szép, új fenyesen ragyogó sárgaréz kétfillérest. Dugdostam egy ideig, tudtam, hogy a pénznek nagy becse van nálunk, aztán gondoltam merészet és nagyot: földet hoztam a kertből egy virágcserépben, s elültettem benne a kétfillérest. Rendesen öntöztem én azt, talán többször is megöntöztem naponta, es sokszor megnézegettem, hajt-e már? A kiskertben, a ház előtt, kikeltek közben szépen a virágok - kuktálkodtam az ültetésüknél tavasszal -, de bizony az en cserepemben néni mutatkozott semmi. Anyám is látta, milyen szorgosan ontöz- getem.-Nem kel kisfiam? Egyszer aztán kikapartuk, akkorra már bezoldült a sárgaréz kétfilléres. Pedig az első találmányom lett volna ez, igazán eredeti elgondolás a pénz szaporítása. Hogy nem járt sikerrel, hát maradt szamomra is a hagyományos mód: meg kell dolgozni érte. Tízéves korom táján alakult ki az első kereső foglalkozásom, bizony igen-igen gyér, alkalmi és soványka jövedelemmel; mégiscsak sajat kereset volt az már. Temetésre jártunk hatan-nyolcan, jő torkú gyerekek; csak a szegényekhez, mert a gazdagabbakhoz a férfikórust hívták. Husz-har- minc fillér jutott egy fó're minden alkalommal, de valahogy kevesen haltak meg - épp a szegényebbek - abban az időben; kevés volt az alkalom. Sárospataki diákként azután rendszeres kereső foglalkozásra tettem szert: osztálytársamat tanítottam mindennap, vasár- es ünnepnapokon is; kikérdeztem, együtt csináltuk meg az Írásbeli leckéket. Havi fizetésem öt pengőre rúgott, azaz naponta - kiszámoltam én ezt akkor - 16 fillért kerestem, novemberben és áprilisban majdnem tizenhetet, februárban pedig tizennyolcat, két fillér híján egy adag fagylalt árát. Ez a kereső foglalkozásom végig - elsőtől nyolcadikig - megmaradt Patakon; olykor két-három tanítvány szaporította a filléreket. Mégsem ezek voltak gyermekkorom, ifjúkorom igazi, nagy, pénzes vállalkozásai, hanem a mendikációk, a legációk. Elgondolom, hogy számomra kisdiák koromban a legkeményebb munkanapok a sátoros ünnepek - karácsony, husvét, pünkösd - voltak. Egyetlenegyet sem hagytam ki. Amikor az ó betű ünnepek előtt fölkerült a fekete táblára, elömlott a vakáciős hangulat az osztályon. Pedig esedékes volt még ilyenkor egy-két dolgozatírás, felel- tetés; a hagyomány szerint csak az utolsó napon kegyelmeztek a tanárok, amikorra az ó betű fölszaporodott io-ció-ació-káciő- akáció-vakációra. Nos, ezekben a vakációt váró napokban külön izgalmat hoztak Patakon az "elekciós" választások. Azoknak a diákoknak a körében tudniillik, akik az ünnepeket pénzkeresésre szánták. Hajdanán, évszázadokkal ezelőtt, amikor még szegény volt a pataki iskola, a sátoros ünnepeken kiküldte diákjait a messzi környékre, a szomszéd megyékbe is, a hívekhez, begyűjteni az iskola fenntartására szánt adományokat. Így magyarázzák a kései utódok a legáció, s a mendikácio eredetét. Kesébb az iskola megtollasodott, alapítványokat hagytak rá volt diákjai, nem szorult rá többe ilyen alkalmi adományokra. De a szegényebb diákok továbbra is eljártak karácsonykor, husvetkor, pünkösdkor a környékbeli falvakba, mezővárosokba a hívekhez. A nagydiák - a legátus- prédikálni, a kisdiák - a mendikás - sorra járta a házakat a verses ünnepi köszöntővel. Amit kaptak - krajcárokat, filléreket- az mar az Övók volt. A feljegyzések szerint 1638-ban mar élt ez a szokás, az ünnepeken kirajzottak Patakról a legátusok. A hatszázas évek második felében vált rendszeressé az ünnepi kirajzás, előbb Patakon, később Debrecenben is. Szigorú tanulmányi sorrendben választottuk a mendikaciot. A névsor elején a legnagyobb alsósok, a negyedikesek jelesei, aztán sorban, bizonyítvány szerint, majd az alsóbb osztályok s a végen az elsősök, ugyancsak tanulmányi sorrendben. Negyven-Ötven pengős helyek jutottak a jeles rendű negyedikeseknek -(Mezöcsat... Szerencs-Legyesbenye... Mezőkeresztes... Putnok-Velezd-Ilét-Dubicsány... -, ebből a pénzből szépen ki lehetett öltözközni akkor. De még az elsős pecúroknak is jutott a névsor vége felé nyolc-tiz pengős hely, t megkereshették igy az ünnepeken egy par jó bakancs árát. Folytak az alkudozások, melyik hoz többet: Kázsmárk-Léh-Rasony-Sáp-Berencs vagy Lak-Tomor-Kupa-Selyeb-Szakácsi- FelsŐvadász? Egyiket, másikat hexaméterekben hagyományoztak ránk az elődök: Bud-Pere-Szentandrás-Al-Felfmged-Encscsel-Inanccsal... A mindenkori diákhumor bŐ forrása volt az elekció, az egyházkerülettől elcsatolt részeknek is még sokáig visszhangzott a rigmusuk: Iske-Csicser-Vaján-Bés... Ott a diák éhen vész. I . m Ez sem volt eppen hízelgő: Atány-Heves- térdig ér a krumplileves... De mólt az idő, felsős koromra kinőttem a mendikációböl, s két teljes évig munka és kereset nélkül teltek az ünnepek. Hete- dikben nőttem bele a mar prédikációra erett legátuskorba; a teológusok után a tanítóképzősökkel együtt mi is választhattunk, persze csak a névsor legvégén. Három előre megirtj kinyomtatott prédikációt is adtak nekünk, próbátlanoknak, az úgynevezett elekciós füzetben; szégyent ne hozzunk az iskolára, meg kellett tanulni. A szenior kérdezte ki a gimnazista meg a képzős legátusoktól. Bennem túlságosán megbízott a szenior, mondván: Nem sülsz te bele, majd kivágod magad... így aztán emlékezetes maradt nekem az a karácsony, rögtön az első legációm. EgerlÖvő-Tiszavalk jutott a névsor vége- felé, s arra számítottam, odamenet a vonaton majd megtanulom a prédikációkat. Meg most is beleborzadok az emlékezésbe, úgy kétségbe ejtett, amikor a vonaton kiderült, hogy otthon felejtettem az elek(folytatás a 12. oldalon) ÉLETFA Zalán Tibor ÚJSZÜLÖTTKÖSZÖNTŐ Judit lányomnak Pásztorok Jó Pásztorok Nagy tüzeket gyújtsatok Megszületett a KisGyermek Kit Bölcsőbe most emelnek Mellette áll nézi Sára Könnyét könnyein át látja Fenyőfáról gyanta csorran Angyal jár kint: ablak koppan Beengedjük megpihenjen Mellénk üljön énekeljen Pásztorok Jó Pásztorok Tömjént mirhát hozzatok Zsebetekben arany diót Égi békét és földi jót Csendesség ül most a tájon Mosoly látszik minden szájon Házak fölött felhők szállnak Suhognak fent ezüstszárnyak Gyermeksírás bölcsőt ringat Falon kék árnyék bólingat Pásztorok Jó Pásztorok A hírünkkel ftissatok Járjatok be messze földet Kék hegyeket szelíd völgyet Örömünket hirdessétek Boldogságunk elvigyétek Csengőszóval suhanjatok Kövessétek a csillagot Kelet felé és Nyugatra Hol szíveket jóság lakja MAGYAR FOGORVOS Dr.KALKÓ ILDIKÓ A New York Egyetem Fogorvosi Karának tanársegéde korszerűen felszerelt rendelőjében 97-52 64 Ave. Forest Hills, N.Y. Közel a Queens Blv-hoz az R és GG földalattival. Rendel minden nap, előzetes bejelentés alapján Foghúzások, tömések, koronák-hidak gyökérkezelés (Root canallprotézisek Modem kozmetikai bonding Gyors javitások Telefon: (71» 275-7552 uzrastrAsouT ELfocAb
