Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-11-19 / 43. szám
8. Thursday, November 19. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZO Volt egyszer egy tartomány Az erdélyi magyarság sorsa iránti érdeklődésemet családi kötődéseim is mindegyre éltették. Amióta csak eszmeiek, mindig figyelemmel kisértem az Erdélyből érkező híreket: minden Romániában megjelent magyar nyelvű kiadvány érdekel, s ezeket évtizedek óta gyűjtöm. 1. Eszembe jut egy találkozás. A magyar irók első kongresszusán, vagyis 1951 tavaszán a román küldöttséget Mihai Beniuc költő vezette. Valamelyik szünetben a mindig lobogó Gereblyés László összeterelt néhány fiatal költőt, köztük engem is, hogy a prominens roman poétának bemutasson bennünket. A társalgás elé^ egyoldalú volt: Beniuc, mint valami néptanító, Petőfi és Eminescu költészetének azonos ihletéséről példálózott, s mi udvariasan hallgattuk. Miután a témát kimerítette, kedvesen unszolt, kérdezzünk csak bátran, öró’mest válaszol kérdéseinkre. Egymásra néztünk tétován: miről is faggassuk? így hát én voltam az egyetlen, aki megszólaltam. Megkérdeztem röviden, mondaná meg, mikor, s hogyan látogathatnám meg a romániai Biharban élő, soha nem látott családomat? Beniuc arcát és Buddha- mosolyat szinte most is latom; szó szerint megjegyeztem sejtelmes válaszát. Ezt mondta: "Nemsokára Erdélyben hamarosan megalakítjuk a magyar tartományt. , Akkor majd mindenki szabadon utazhat. Útlevél se kell hozzá, ezt akarja Groza Péter és a román kormány." JÓI emlékszem, hogy a Beniuc-féle beszélgetés után még élénkebben foglalkoztattak a Romániából érkező hírek. Böngésztem a szűkös választékot, a napilapokat és folyóiratokat, de mindhiába keresgéltem az engem érdeklő hirt, legfeljebb csak a szomszédos ország termelési sikereiről olvashattam egy-egy beszámolót. 2. Olykor a romániai magyar sajtótermékekhez is hozzájutottam. Az Előre 1952. július 20—i számából való háromhasábos szerkesztőségi cikknek kijelentő mondatos cime önmagában ^ is figyelemreméltó: A Román Népköztársaság nemzeti kisebbségei teljesen egyenjogúak a román néppel. Az új román alkotmány- tervezetet ismertető terjedelmes közleményben egyebek közt ez áll: "Az áj alkotmány- tervezetben fontos helyet foglal el a nemzeti kisebbségek állampolgári jogainak széles körű biztosítása, és e jogok gyakorlásának még további kiterjesztése is." Továbbá megállapítja: "Nemcsak a < jogok biztosításáról van szó, hanem arról is, hogy népi demokratikus államunk Ösztönzi e jo^ok gyakorlását, megteremti a jogok gyakorlásának összes anyagi feltételeit. A burzsoá áldemokráciák gyakran használják azt a képmutató módszert, hogy kihirdetnek bizonyos állampolgári jogokat, de megakadályozzák vagy lehetetlenné teszik azok gyakorlását." A derűlátó szerkesztőségi cikk idézte az alkotmánytervezet bevezető' szakaszát: "A Román Népköztársaság közigazgatásiterületi autonómiát biztosit a magyar lakosságnak a székely rajonokban, ahol ez a lakosság kompakt egységet alkot." "A Román Népköztársaság dolgozo állampolgárai jogainak bármilyen közvetett vagy közvetlen korlátozását, közvetlen vagy közvetett előjogok biztosítását, az állampolgárok faji, vagy nemzeti hovatartozandósaga alapján a sovinizmus, a fajgyűlölet, a nemzeti gyűlölködés vagy a sovén-nacionalista propaganda bármily megnyilvánulását a törvény bünteti." E cikkeket olvasva minduntalan eszembe jutott Mihai Beniuc sejtelmes Ígérete. Ha tehát Romániában igy alakulnak a dolgok - gondoltam hamarosan eljuthatok en is a látni áhított tajakra. 3. Móricz Zsigmond halálának 10. évfordulóján, 1952 nyárutóján, hetekig jártam a nagy Írót fölnevelő tájakat. Az Irodalmi Alap^ es a Szabad Ifjúság szerkesztősege lehetővé tette, hogy néhány fiatal költő es iró a helyszínen tanulmányozza Móricz paraszti világát, tín Tiszacsécsén laktam Nyilas Guszti bácsinál, Móricz unokaöccsé- nel?| aki 25 holdnyi rossz földjének köszönhetően kuláklistara került, akárcsak a család többi tagja. Móricz Zsigmondot ünnepelte az ország Őszinte meggyőződéssel, s a körülményekhez képest szokatlanul látványosan, hiszen a kötelező ünneplés pompája akkoriban csak Rákosi és Sztálin zsenialitását illette meg. A Felsó-Tisza vidéki fatornyos falvakban úgy ereztem, mintha az elképzelt Erdélybe csöppentem volna. A szelíd táj szépségé és építészete, de az ott élő paraszti társadalomi rendje, sokféle szokása és hiedelme, nemkülönben erkólcsisége mindmind azt (sugallta, hogy ahová elvetődtem, az a történelmi Partium ittfelejtett világa. Mátészalkán 1952. szeptember 25-én megvettem a Szabad Nép aznapi számat, s a debreceni vonatra várva, a restiben újságolvasással mulattam az időt. A lap harmadik oldalán szembeötlő cikket közöltek, itt van előttem: "A Román Népköztársaság uj alkotmánya megerősíti a népi demokratikus rendszert, és hatalmas fegyvere a szocializmus építésének. Alcíme: Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszámolója a román nagy nemzetgyűlés ülésén. A TASZSZ bukaresti jelentésében olvashatni:"Az alkotmánytervezet magasabb fokra emeli Romániában a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldását, amikor előírja Magyar Autonom Tartomány létesítését az összefüggően magyar lakosságú területeken. (Szűnni nem akaró taps.)" 4. Meglehet, Erdélybe még nemiben utazhattunk, ám a Romániából érkező kedvező hírek mindegyre azt bizonyították, hogy az ott élő magyarok sorsa valóban megváltozott. Aki akkoriban mégis elvetődott Romániába, láthatta, ho^y a Magyar Autonom Tartomány területen élők gyermekei anyanyelvükön tanulhattak. Ugyanakkor az is csakhamar kiderült, hogy az ország más tartományaiban honos magyar nemzetiségi! gyermekek anyanyelvi taníttatása mind nehezebbé vált. A tartomány közigazgatási székvárosában, Marosvásárhelyt immár két magyar tannyelvű főiskola működött, az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet, valamint a Szinmuveszeti Intézet. A magyar szellemi, élet műhelyei ide helyeződtek; két színház, a sepsiszentgyörgyi és a marosvásarhelyi társulat mellett később a Székely Népi Együttes is megalakult. Az utcákon még magyar feliratokat is láthatott, aki arra járt, s tapasztalhatta, hogy az allamhatalom két nyelvén, tehát románul és magyarul tette közzé törvényeit és rendeletéit. ; A Román Munkáspárt II. kongresszusán, HAZAI TÁJAK Idén ünnepli felavatásának 150. évfordulóját a pannonhalmi apátság főkönyvtára, amelyben jelenleg közel 400 ezer könyvet őriznek, köztük nagyszámú középkori kódexet. A jubileum alkalmából kiállítás nyílt, amelyen a legféltettebb kincsek is láthatók: a több mint 200 ősnyomtatvány. Ezek közül az egyik a kézi festésű, 1499- ben Velencében nyomtatott pécsi misekönyv, amelyet az 1500-as évek eleje óta Pannonhalmán őriznek. TAMASI ARONRA EM^EKEZTEK FARKASLAKAN | 1 ... • * Tamasi Áron Kossuth-dijas íróra emlékeztek szükebb szülőhazájában, Székelyföldön. Az Abel-trilogia szerzője születésének 90. .évfordulója alkalmából a Hargita megyei Farkaslakán nemzetiszinű szalaggal díszített virágcsokrot helyezett el az iró sírjára Szüts Pál, bukaresti magyar nagykövet. Az irót kívánságára szülőfalujában temették el. Síremléket 1972-ben avattak fel. t A megemlekezes résztvevői, Tamási Aronné, az iró rokonai, közeli barátai felkeresték a szülőházában berendezett emlékszobát. A Kínai Katolikus Papi Hazafias Társaság meghívására Pataky Kornél győri megyés- püspók vezetésével a Kínai Népköztársaságba utazott a római katolikus egyház küldöttsége. A delegáció tagjai kozott van Birb Imre, a katolikus papi békemozgalom főtitkára, az Elnökig Tanács tagja. A küldöttség Pekingen kívül több más városba is ellátogat, ismerkedik a kínai katolikus egyház életével. * 5 1955 decemberében a párt akkori főtitkára, Gh. Gheorghiu-Dej beszámolójában büszkén jelentette: "A nemzeti kisebbségek minden téren való teljes jogegyenlősége országunkban állampolitika lett, amit a Román Nép- köztársaság Alkotmánya tükröz es szentesit. A Magyar Autonóm Tartomány létrehozása még jobban megszilárditotta a közös haza, a Roman Népköztársaság fölvirágzásáért vállvetve dolgozó román és magyar dolgozók testvériségét." 5. Amikor 1979-ben elvetődtem lMarosvá- sárhelyre, már a Magyar Autonóm Tartomány emléke is ellobbant. Ottani román és magyar barátaim elmondásából tudom, hogy valójában csak papíron létezett, ön- kormányzatát soha nem foglalták törvénybe; majd egy hirtelen közigazgatási átszervezéssel, amikor a nemzetállam igézetében Románia 18 tartománya 36 megyére bomlott, a Magyar Autonóm Tartomány latszat-eletét is megszüntettek. Erről magam is szerezhettem némi tapasztalatot, amikor a Marosvásárhelyt egy dohányárudába betérve magyarul kértem doboz cigarettát és gyufát. A trafikos meglett korú férfiű, miután elémtette a füstölnivalót és a visszajáró pénzt, ékes magyar nyelven ekképp okitgatott:-Aki az ország kenyerét eszi, tanuljon meg románul. Eszembe jutottak szavai most, amikor régi ujságlapokból, brosúrákból és könyvekből próbáltam felidézni azt, ami elmúlt, azt, hogy volt egyszer egy tartomány... Kiss Karoly
