Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-12 / 6. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 12. 1987. Illyés Gyula: 153. A PuA/lták, Népe Nagymamát azonban, mint az öntudatos, jó hívót a kudarc csak uj küzdelemre hevitette. Az utolsó pillanatban még egyszer megkísértette a sorsot. De ez már a kártyás mozdulata volt, aki pénze fogytán maradék hitelere kéri a lapokat. Még volt egy terv. Veszprémben az ötödik gimnáziumtól fölvettek volna ingyenes kispapnak, ha jeles leszek. Szóval csak az első négy osztályig lesz velem gond. Az Ígéret szóbeli volt, de nagymama vakon bízott a kedvező jelekben. Apám egyik nénje a szomszéd járás székhelyén lakott, gimnázium ott is volt. Elvállalta, hogy kosztra-kvártélyra magához vesz, semmivel sem olcsóbban, mintha idegenhez mentem volna. "A többi a te dolgod lesz" - mondotta nagyanya, mikor összecsapták a holmimat s o hosszú intelmet intézett hozzám, ahogy az már ilyen alkalmakkor a regényekben szokás. "Pap persze nem leszel, - mondta - de azért csak készülj annak." Megértettem, hogy hazudnom kell, nem háborodtam fel; bólintottam, homlokomat ráncoltam s újra bólintottam. A búcsuzás elótl félrehivott s közölte velem, hogy nem kell aggódnom, jövóm biztosítva van. A ló árát, nyolcvan koronát, takarékba tette, az én nevemre. Tanulmányaim befejezésekor lesz jogom kivenni, hogy pályámat majd megalapozhassam. Bár okosabban teszem, ha csak akkor nyúlok hozzá, ha majd megnősülök. "Addig a magad erejéből is elvergó‘dhetsz" - mondta. Komolyan, kicsit szertartásosan csókoltam neki kezelj férfinak éreztem magam, értettem a játékot. A kosztpénz félévre sem volt biztosítva. Ruháinkat addig anyánk készítette, a miénkét, fiukét is. De az előkelő, urias ruhát, melyben az uj életre eresztettek, szabó varrta, az alvégi, az olcsóbbik. Otthon még próbaképp sem mertem benne emberek előtt mutatkozni, nevetséges bohócrongynak tartottam magam is. De az, hogy valójában milyen nevetséges volt, csak a varosban derült ki. Iskolatársaim rövidnadrágban jártak, Keszler ur az én nadrágomat is rövidre szabta, de olyanformán, mintha egy hosszúnadrág sikerült volna túl rövidre. A két szár a bokám fölött pontosan egy tenyérnyire végződött. Kel hétig égette a lelkem, mig fájdalmamat elsírtam anyámnak egy levelezőlapon. De mit csináljunk? - az volt az egyetlen városbaillo nadrágom. Hosszú számitgatás után kaptam egy másikat, ez már rövidebb volt, vagy két centiméterrel, de épp azért tan még nevetségesebb, mint az előbbi. Újra írtam, vissza is küldhettem az elsőt, ám Keszler ur olyan óvatosan nyúlt hozzá, mintha eleven húsba kellett volna vágnia. Nem lett sokkal kurtább a következő forduló sem, most anyám akaratából, aki szelíd levélben magyarázta meg, hogy a nadrág több esztendőre készült, viseljem csak megadassál, majd belenövök, jövőre, vagy két ev múlva senkinek sem lesz olyan szép nadrágja mint nekem. Láttam, hogy otthon nem értik meg küzdelmeimet a világban, sóhajtottam s magam nyiszáltam le a fölösleges darabot s szegtem be aztán a csonkot, fölhasználva a tudást, melyet még nagymamának köszönhettem. Ez volt az első önálló cselekedetem, az első jele az elszakadásnak. Utána megkönnyebültem, vidáman lépdeltem az utcán. ^ ... /folytatjuk/ Ki volt az első magyar a nyugati féltekén ? Rejtélyes magyar utazók Az érdi Magyar Földrajzi Gyűjtemény létrejötte megpezsditette a régi magyar utazók, földrajzi felfedezők munkásságával kapcsolatos kutatásokat. Valamennyi magyar utazó közül talán legtisztázatlanabb első kinai utazónk, Es- candeli Máté históriája. Ács Tivadar szerint (1938) budai polgár volt, aki 1009-ben(!) Jeruzsálembe zarándokolt, majd Indián és Sziamon át Kinaba vándorolt, ahol a keresztény hit terjesztésének első mártírja lett. Cholnoky JenÓ A Föld felfedezői és meghódítói című munkája első kötetében szintén említést tesz Escandeli Mátéról. Szerinte az állítólagos "budai születésű" provence-i hittérítő Marco Polo utazását követően a XIV. században járt Kínában és a Ming-dinasztia korában, a keresztény üldözések idején halt meg. A'cs Tivadar francia forrásra, R. du Cail- laud irasára (1886) hivatkozik, melyben az áll, hogy Mathieu Escandel (vagyis Es- candel Máté) valóban Budáról szármázik, es 1399 körül a kinai Chan-Tong tartományban szenvedett mártiromságol. Mivel az Escandel név nem magyar csengésű, a francia kutató arra következtetett, hogy talán egy provance-i bevándorló vagy annak leszármazottja lehet a "magyar" kinai utazó. Ez egybevág azzal, hogy akkor az Anjou-dinasztia-beli Nagy Lajos volt Magyar- ország királya, és uralkodása idején sok francia települt be hazánkba. Tálán Escandeli Máténál is kérdójelesebb magyar utazó Varga János, bár az ő neve igazan magyarosan cseng. Szabó László del-amerikai magyar iró és újságíró szerint ó volt az "első magyar, akinek a talpa Amerika földjét érintette." Szabó László kutatásai szerint Varga a Földet elsőnek korülhajózó Magellan-expedició egyik hajóján, a Concepcionon szolgált tűzmesterként. Később a Fupo-szigeteken átkerült a Trinidad hajóra, amelyet a portugálok zsákmányul ejtettek. Vargát több társával együtt Lisszabonba szállították, s az ottani börtönben fejezte be életet. A hajók névlistájából nem derült ki, hogy Varga milyen származásúnak vallotta magát. Tény, hogy a Magellan-expedició legénységét a spanyol kikötök nagyon vegyes nemzetiségű emberei közül verbuválták, s nem lehetetlen, hogy köztük magyar is akadt. A témával foglalkozó dél-amerikai magyar kutatók kétségbe vonják Szabó László állításait, mivel a Varga és Vargas név mind a spanyol, mind a portugál lakosság körében elég gyakori. Egyedül Buenos Aires telefonkönyvében 25 "nem magyar" Varga szerepel. De még a Fúlöp-szigeteki Cebu városban is - amerre a Magellan-ex- pedicio járt - 16 Varga nevű telefontulajdonos van! Ellentmondásos adatokat olvashatunk Rér Jánosról is, aki kimagasló szerepet játszott a XVIII. századi Peru kulturális életében. A Földrajzi Közlemények 1910-es évfolyamában jelent meg nyomtatásban Zakariás János 1754-ben Limában Íródott levele. Ebben említést tesz Rér Jánosról, aki "Tiszántúl, Magyarországon született és 12 éves koráig ott is nevelkedett, azután Csehországban a társaságba lépett, majd a perui missiót nyerte el, ahonnan 16 évi fárasztó munkásság után Limában hivatott a mathesis tanítására." A közelmúltban limai tartózkodásom idején került a kezembe Ruben Vargas Ugarte vaskos tanulmánykötete DÓl-Ameri- ka jeles alkotó személyeiről. Köztük kiemelten szerepel Réhr János (spanyolosán Juan Rehr) munkássága. Nem kis meglepetésemre azt állítja, hogy Pater Rehr 1691. december 25-én Prágában született és 1709. október 10-én a morvaországi provinciában lépett be a jezsuita rendbe. A limai forrásmü nem szol Rehr (Rér) nemzetiségéről, az adatok azonban cseh (vagy német) származásra utalnak. Vargas Ugarte szerint Réhr 1723-ban érkezett Peruba, ahol a mojo (moho) indiánok kozott végzett misz- sziós munkát. 1747-ben Limába rendelték, ahol a földrengés sújtotta város templomainak újjáépítését irányította. Escandeli, Varga és Rér csak kiragadott példák a "rejtélyes magyar utazók" hosszú sorából. Személyiségük tisztázása, munkásságuk értékelése korunk tudománytörténészeinek rendezésére váró adóssága. Dr. Balázs Dénes Fagyhalál Ásványrárón- A KANADAI BOGNÁR CSALÁD GYASZA Januar 13-án a hóakadályokról szóló tudósításban rövid hir jelent meg a Kisalföldben: "Homlok József, győri lakos Ásványráróra utazott anyósához, Bognár Istvánnéhoz, aki nem ismerte öt fel es nem engedte be a házba. A szerencsétlen ember ott fagyott halálra." Ennyi. Amikor a tanácsházán elmondom jövetelem célját,Németh Ferenc tanácselnök mondja: 12-én reggel a körzeti orvostól értesült a történtekről.-A szerencsétlenül járt férfi vasarnap délután, nem tudni milyen célból, érkezett a községbe. A határőrök az igazoltatás után nem találtak okot a közbeavatkozásra. A kocsmárostól tudom, hogy záróra előtt már nem szolgálta ki, és felajánlották neki azt is, hogy van a községben egy lóistálló, ott elalhat, ha nincs hová mennie. Homlok József azonban újból az anyósához, Bognárnéhoz ment, kopogott az ablakon, s talán a hidegtől, tálán mert azt gondolta, hogy a néni nem hallja a kopogást, betörte az ablakot. Bognárné azonban csak nem engedte be. Az egyik szomszéd szerint Bognárné félt. Belerog- zödótt, hogy hozzá a gyerekei csak pénzért jönnek, pedig a férje után járó 2200 forint nyugdijából él. Meg abból, amit a fia küld neki Kanadából. így mondják néhány an. Eddig jutottunk az emlékek felidézésében, amikor sietve érkezik Szalai Gyuláné- az elhunyt sógornője -, a bemutatkozás után különös kérésé van:-Törölje le rólunk a gyalazatot - mondja,-mert az egyik szomszéd bemondása alapjan azt írták róluk, hogy nem gondoskodtak anyjukról. A portára bemenni nem tudunk, de mulatja, hol lathatom a több mázsa felapritott tűzifát, a szenet.-Miért is marakodnánk az örökségen- kérdi -, hiszen a ház nem ér többet 60- 70 ezernél, és kilencen vagyunk testvérek. A kérdés megválaszolatlan marad, ami(folytatás a 15. oldalon)
