Amerikai Magyar Szó, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-12 / 6. szám

Thursday, Feb. 12. 1987. AMERIKAI MAGYAR SZÓ y. 1 FILM SZÍNHÁZ MUZSIKA 1 EGY KÜLÖNLEGES MAGYAR FILM PACKAGE TOUR (TARSASUTAZAS) (Magyarul - angol feliratokkal? Az asszony arca betölti a vásznat, még­sem látjuk tisztán. Ami kévés fény van, az a fej és egy függöny rnö^ül szivárog. Ezzel a testnélküli fejjel kezdődik és ehhez periodikusan visszatér a film. Ez a fej nem utazik, ez a fej és a hozzátartozó test nem elég erős az útra. 40 évvel ezelőtt ugyanis fejberugták és azóta valahogy nincs jól. A fej csak beszél, és hamar ész­revesszük, hogy vérbeli elbeszélővel van dolgunk. Találó szavakkal leírt, jól formált történeteket hallunk. Például azt, amikor egyik melle alatt hatalmas furunkulus kelet­kezett. Dr. Mengele szétnyomta a daga­natot és utana arra a csoportra mutatott, amelyik a szelektálás után a gázkamrába megy. A csoportot órzó fiatal SS azonban úgy dönt, hogy a fej még nem érett meg a gázra, csizmafényesilo rongyával letör­li a vert a melléről és visszaküldi újabb inspekcióra. Ez alkalommal dr. Mengele elmélyedt beszélgetést folytat egy SS nö­vel, csak futó pillantásra méltatja a fejet, aki megmenekül. (Egy idősebb asszony, akit közvetlenül a fej után szelektáltak, tanúja a fiatal SS jótettének és könyörög neki, hogy ó is vissza mehessen. Ezt minden további nélkül agyonlövi.) Közben hatalmas Ikarusz buszok körül gyülekezik a tömeg a társasutazásra, a másodikra. Az elsÖ társasutazás 40 évvel ezelőtt történt, nem kényelmes modern buszokban, hanem marhavagonokban. (Va­laki emlékszik, hogy amikor a vagonokat kinyitottak, az utasok egyharmada már nem élt.) Szlovákiái szállóban megállnak ebedre. Az emberek beszélgetnek, ismer­kednek egymással. Es mi, a film nézői is ismerkedünk velük. Idősödő, többnyire 60 év korüli asszonyok, férfiak. Akkor, 40 évvel' ezelőtt fiatalok, erősek, szépek voltak. Es főleg nagyon -nagyon szeren­csések: túlélték Auschwitzot! Nem köny­vekből olvastak a gázkamrákról - azok árnyékában éltek, látták az alacsony kémé­nyekből kicsapó lángokat, orrukban érezték az égő emberi hús szagát. Hallgatjuk őket, nagy részük nyilvanvalóan egyszerű átlag­ember. Meglepően sok az ízes vidéki ak­centus. Nem tudnak valami sokat a Holo­caust egészéről, csak saját tapasztalataik­kal állnak szilárd talajon, általanositásaik eleg pontatlanok. Többen megjegyzik, hogy a magyarok kegyetlenkedése nem maradt el a németekétől. A kamera egyre jobban koncentrál az emberekre. Az utazók történetei ritmi­kusan váltakoznak a fej elbeszéléseivel. Elképzeljük a jóképű dr. Mengelét, ahogy slágereket dúdolva mosolyog és jobbra- balra inti a foglyokat: az egyik ut még pár hét eletet jelent, a másik utón az élet hossza órákban mérhető. Más story: be­jelentik, hogy állapotos asszonyok jelent­kezzenek abortuszra, mivel az állapotos állapot nincs megengedve a táborban. A jelentkezőknek semmi bajjuk nem tö'rténik. Mindet azonnal a gázkamrába vitték... A szavak után fokozatosan a tevékeny­ség kerül előtérbe. A buszok begördülnek az auschwitzi tábor parkolójába. Az arco­(folytatás a 10. oldalon) KULISSZATITKOK Egy ruhatervező vallomása-A diplomájában az áll: "öltözködési tárgyak formatervező művésze". Ez azt jelenti, hogy az Iparmüvészti Főiskola ruhatervező szakán végzett, a színházhoz kerülő utón érkezett.-Divattervező szerettem volna lenni. A főiskola elvégzése után azonban a tele­vízióhoz kerültem. Ez akkoriban, a hatvanas évek végén, amolyan húsdaráló fel­adatkör volt: nótaest, tévéjá­ték, táncdalfesz­tivál és a bemon­dók ruhája egy­aránt a tervező gondja volt. Igazi szalagmunka, amely nekem sem idegileg, sem fizikailag nem felelt meg. Hónom alá csap­tam a rajzaimat, és beállítottam Miskolc­ra, ahol azonnal szerződtettek. Rengeteg operettet csináltam, ami jó iskola egy kezdő jelmeztervező számára. Az első és máig emlékezetes színpadi munkám a VÖrÖs és( fekete volt. Ennek alapján hi­vott meg Adám Ottó a Madach Színházba, ahol olyan nagyágyúkkal dolgozhattam együtt, mint Kiss Manyi, Pécsi Sándor, Dajka Margit, Tolnay Klári, Lázár Maria. Mazsola voltam, de ók hittek bennem, és ez szárnyakat adott.-A színész abszolút partner ebben a mun­kában?-Az igazán jo színész nagyon el tudja adni a ruhát, ha hisz benne. Ezért fontos, hogy részese legyen a munkának. Én a terveket mindig megbeszélem a színészek­kel, és ha alapvető változtatásokra nem is, de számos részengedmenyre hajlandó vagyok azért, hogy jo legyen a közérzetük. A tervezés komplex dolog, és nemcsak a ruha, hanem a frizura és a smink is bele­tartozik. Tetőtől talpig kell megteremte­ni a figurát, és a jo színész ebbe belebujik. Dobos Ildikó szokta mondani, hogy felveszi a jelmezt és érzi a karaktert. Nekem éppen ez a célom! Van aztan olyan, aki látatlan­ban elfogadja a terveimet, mert a húszéves munkakapcsolatunk feljogosítja erre. Ilyen például Gyöngyössy Kati, akinek most az Anna Karenina szerepéhez tervezek. Van ösztönös színésznő, aki az első megbeszé­lésen elmondja a figura megjelenési for­máját. Ilyen volt Ruttkai Éva, akivel A hirdetés cimü darabban dolgoztam együtt. Az ( a tapasztalatom, ho^y a színészek es elsősorban a nők a ruhájukra emlékeznek jobban, nem a darabokra.-Hogyan öltözködik egy jelmeztervező?-Nem úgy élem ki az öltözködési mániám, mint egy más foglalkozású nő. Inkább úgy tervezek, mintha én hordanám. Természe­tesen az is számit, hogyan öltözködik egy tervező a mindennapi életben, hiszen a személyes hitele függ ettől. A mi eleiünk­ben két stilus van: a sportos ruhatár mun­kára és az alkalmi ruha a bemutatókra. Én ezzel úgy vagyok, mint a legtöbb nő: amit szeretek, azt rogyásig hordom. A munkámhoz hozzátartozik a divat figyelem­mel kisérése. Járom a bizományi áruháza­kat, es minden képzőművészeti könyvet, divatlapot megveszek. Amit pedig recept­re kéne felírni: az utazást és a továbbkép­zést. Rendkívül nyitott szeműnek kell len­ni, és ismerni a hazai es a külföldi színha­zakat. Céltudatosan szoktam utazni, min­dent előre megtervezek, és a múzeumokon kívül a napi öltözködést is megfigyelem. Legutóbb például Yves St. Laurent eletmú- kiállitását láttam a Louvre-ban, amely nagy hatással volt rám. Van egy képem a világról, és ez belejátszik a tervezéseim­be is.-Bár a televíziót nem szerette, a film számára mégis dolgozott. Mi a különbség a filmes és a színházi tervezés között?- Nekem valójában a film is idegen. Nem tudom megszokni, hogy kapok egy ruhalis­tát, amit automatikusan meg kell rajzol­ni. Aztán, ha elkészül a ruha, búcsút vehetek tőle, mert elkezd szuverén életet élni. A színházba menet közben is lehet cizel­lálni, meg a főpróbán is javíthatok. A pre­mier azért szörnyű feszültség, mert ott már minden kész, és az erkölcsi győzelem helyett legfeljebb azon spekulálhatok, mit kellett volna másképp csinálni. A szín­házban foltokban kell gondolkozni, mert a részletek meghalnak a színpadon. Mindegy tehát, hogy az valódi csipke vagy tortapa- pir, az összhatás a fontos. A film mívesebb munka, részletgazdagon kell dolgozni, mert a kamera mindent közelről vesz. Ilyenkor nem mindegy, hogy élő virág van-e, vagy művirág. De a kronológia hiá­nya, az a fajta összevisszaság, ahogy egy film készül, semmiképp se pótolja a szín­ház pillanatnyi varázsát. som OVERSEAS COUP. IKKA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 330 East 79th St., Suite IC, New York, N.Y. 10021 TEL.: (212) 535-6490 Vámmentes küldemények MŰSZAKI CIKKEK * KOCSIK * TELEVÍZIÓK CEMEGECSOMAG * HÁZTARTÁSI GÉPEK Ismét kaphatók azff£f£dÍN^jAJLí Pénzküldés UTAZÁSI IRODA FORDULJON IRODÁNKHOZ ■aj ruylolj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom